A milánói csapatok sosem melengetik a szívünket, tavaly a második számú hullarablók ellen veszítettük el veretlenségünket, és most a San Siro gyepén dőlt el, hogy hosszú-hosszú idő után újra ponthátrányba kerülünk a Serie A listavezetője mögött. Nézzük, hogy esett.
A milánói csapatok sosem melengetik a szívünket, tavaly a második számú hullarablók ellen veszítettük el veretlenségünket, és most a San Siro gyepén dőlt el, hogy hosszú-hosszú idő után újra ponthátrányba kerülünk a Serie A listavezetője mögött. Nézzük, hogy esett.
Ott hagytunk két pontot vagy szereztünk egyet? Ez itt a kérdés. Talán egyik sem, hiszen teljesen jó volt az egy pont. Legalábbis a játék képe alapján. Kezdjük ott, hogy a kékfekete huligánok tavalyhoz képest nagyot javultak, és mivel végre van egy normális edzőjük, igencsak felkészültek belőlünk.
A középpályán szépen lefojtottak minket, a védekezésük zárt és hatékony volt. Az látszott, hogy nem fogunk olyan könnyen helyzetbe kerülni, ahogy a Lazio ellen sikerült 180 percen keresztül.
Ennek ellenére magabiztosan kezdtünk, utolsó passzok hibádzottak pár esetben, például amikor Vucsinics nem Teveznek passzolt balra, hanem valaki másnak jobbra.
Az első félidő legizgalmasabb része mégis az volt, amikor észrevehettük, hogy Pogba ismét máshol színezte be kacagtató taraját, valamint Lichti is új séróval örvendeztetett meg minket, amiben csini melír csíkot is felfedezhettünk - egy kicsit David Bowie style.
Az első 45 percet talán enyhe fölénnyel zárhattuk. A fölényt néhány igen tetszetős támadás jelezte, és bár az ellenfél is feljött egy időre, mégsem kellett attól félnünk, hogy gólt lőnek. Sőt, kimondottan úgy tűnt, hogy vagy mi gyűrünk be egyet, vagy békés döntetlennel mehet mindenki haza a lefújás után.
Írjatok vicces képaláírásokat a hozzászólások közé!
A második játékrész elején nagyon szomorúan vehettük észre, hogy Lichti helyére Isla érkezett, bár egyértelmű volt, hogy a svájci sárgalapja miatt történt a csere, mégis csak az jutott eszembe Isla ordító helyzete után, hogy ezt bizony Lichtsteiner bevágta volna. Ha akkor még a pályán van. Sebaj, pihent egy kicsit. Isla pedig nem volt rossz.
Bevallom, nem hittem volna, hogy az Icardi-legenda ilyen gyorsan folytatódik, ám beállítása után Chiellini egészen ordító hibát vétett. A román-magyar meccsen láthattunk hasonlót, és mire kimondtam ezt a tévé előtt, már ennek is gól lett a vége. Chiellinitől ritkán láthatunk efféle bohóckodást.
ÁM!
Feltűnt talán másnak is, hogy nem csak Giorgio csinált ilyet, viszont mögötte már nem javíthatott más. Korábban Pirlo álmoskodott el egy labdát, és Pogba is nem egyszer csinált úgy, mintha ő fosta volna ki a földgolyót, tehát bármilyen cselét beszopja bárki. Minden eset elkerülhető lett volna, és mindegyik veszélyes helyzetet teremtett...
Ez ne legyen rendszer. A dögevők ellen nem fér bele ez a fajta flegmázás, még akkor sem, ha éppen 8-0-ra megyünk. Viszont itt erről nem volt szó.
Alig fejeztem be a szomszédok üvöltve lemészárlását, mire észrevettem, hogy már Vidal egyenlített. Csendesen elnézést kértem, és visszaültem a tévé elé.
Az egyenlítő gól Asamoah harcosságát és Vidal szemfülességét dicséri, elképesztő fontos volt, hogy gyorsan egyenlítsünk, mielőtt még felvette volna a San Sirót bérlő csapat a megtartjukazelőnyt felállást. 1 percen belül lőhettünk volna még egyet, de ez már túl szép lett volna.
Llorente ismét bemelegíthetett, majd beállt Quagliarella, hogy ő se csináljon semmit a neki jutott néhány percben. A Pirlo - Padoin csere leginkább Pogba egóját növelhette, hiszen ezután ő lépett hátrébb Pirlo helyére, hogy ott megpróbáljon úgy tenni, mint Szundi. Ez szerintem abban az öt percben nem ment igazán jól, Pogba helye nem ott van. Bár ezen még sokat gondolkodhatunk a következő időszakban. Padoin szerintem ránézésre sem néz ki focistának, de nem akarom bántani szegényt, csak ne játsszon sokat légyszi.
Nincs nagyon mit agyalni a szombaton látottakon, teljesen jogos döntetlen született. A Torinóban történtek fényében megállapíthatjuk, hogy idén Milánó másik fele lesz a nagyobb ellenfél, és természetesen az egyelőre megállíthatatlan Napoli.
Nincs még topon a csapat, viszont a meccset elnézve az jutott eszembe, hogy ismét kezd jó lenni a Serie A. Nem egy szenvedős döntetlent láttunk, hanem két jól összerakott alakulat összecsapását.
A rossz hír, hogy a horda még fejlődni fog, hiszen nemrég kezdték az építkezést, mi viszont a legerősebb felállásban léptünk pályára. Igaz, valószínűleg máshogy nézett ki a felkészülés arrafelé, hiszen nem kell Európa legjobbjai ellen készülniük.
