Láttunk már ígéretes debütálásokat az elmúlt években. Emlékeztek, amikor Diego bemutatkozott a bajnokságban, és négy forduló után négy győzelemmel állt a Juve a tabella élén? Ferrara keze alatt meggyőző volt a csapat, a négy ellenféltől csak egy gólt kaptunk, és Diego meggyőzően mozgatta a támadásokat, szórta a kulcspasszokat, asszisztokat, csak szabálytalanul tudták szerelni, azt hittük, miénk a mini-Zidane. And the rest is history... :/
Felidézhetjük Kraszics első idényét is: adott volt egy szöszi, akihez hasonló hatékonysággal korábban csak Nedved szaladgált hasonlóan lobogó rőzsével a vonal mellett. (Azt most elegánsan hagyjuk figyelmen kívül, hogy Nedved az eredeti, belső posztján volt igazán klasszis, bár szélsőként is többet tudott a született vonalfutóknál.) Blogunk bölcsőjének tudorai közül többen egyenesen Pavel elé helyezték Milost, alig 1-2 hónap kétségtelenül jó teljesítmény alapján, akkor úgy tűnt, nem minden alap nélkül: Kraszics penge volt, szokatlanul dinamikus, hajtott, mint a barom, egy igazi kincs volt a nélküle töketlen, kiszámítható támadójátékban. And the rest is history... :/
Ilyen felvezetés után dafke sem leszünk visszafogottak, elvtelenül és bármiféle elvárt óvatosságot mellőzve körbeszopkodjuk Tevezt.
Láttunk már ígéretes debütálásokat az elmúlt években. Emlékeztek, amikor Diego bemutatkozott a bajnokságban, és négy forduló után négy győzelemmel állt a Juve a tabella élén? Ferrara keze alatt meggyőző volt a csapat, a négy ellenféltől csak egy gólt kaptunk, és Diego meggyőzően mozgatta a támadásokat, szórta a kulcspasszokat, asszisztokat, csak szabálytalanul tudták szerelni, azt hittük, miénk a mini-Zidane. And the rest is history... :/
Felidézhetjük Kraszics első idényét is: adott volt egy szöszi, akihez hasonló hatékonysággal korábban csak Nedved szaladgált hasonlóan lobogó rőzsével a vonal mellett. (Azt most elegánsan hagyjuk figyelmen kívül, hogy Nedved az eredeti, belső posztján volt igazán klasszis, bár szélsőként is többet tudott a született vonalfutóknál.) Blogunk bölcsőjének tudorai közül többen egyenesen Pavel elé helyezték Milost, alig 1-2 hónap kétségtelenül jó teljesítmény alapján, akkor úgy tűnt, nem minden alap nélkül: Kraszics penge volt, szokatlanul dinamikus, hajtott, mint a barom, egy igazi kincs volt a nélküle töketlen, kiszámítható támadójátékban. And the rest is history... :/
Ilyen felvezetés után dafke sem leszünk visszafogottak, elvtelenül és bármiféle elvárt óvatosságot mellőzve körbeszopkodjuk Tevezt.
Teveznek nem makulátlan az imázsa. Karrierje tele balhékkal, megfordult ősellenségnek számító klubokban, sztárfocista mércével is rengeteget keres, csórikám ronda, mint egy szüreti hasmenés, ráadásul megkapta a szent 10-es trikót - fentiekre egyetlen mentsége, hogy ért a szakmájához. Nem feltétlenül az a két gól ennek indikátora, amit az első két tétmeccsén szerzett, szerencsére annál sokkal komplexebb játékos, minthogy két, kb. az ötösről rutinszerűen elintézett mozdulatától kellene hanyatt essünk.
A keretben ugyanis eddig is volt hatékony csatár, aki főleg a büntetőterület közepén érzi jól magát, ráadásul sudár olasz férfiszépség, aki csuka nélkül is betalál. A számok magukért beszélnek: játékpercekre vetített mezőnygólok tekintetében Márti a tavalyi bajnokság legjobbja volt az egész ligában, és ugyan emlékszünk rondán kihagyott helyzeteire, a hatékonysága is bőven átlagon feletti volt. Viszont nem véletlenül kapott kevés lehetőséget Contétól: a mezőnyben teljesen reménytelen, pontatlanul passzol, pocsékul kezeli a labdát, képtelen egy keresztlabdára. Matri igazi center, egyetlen dologra jó: belőni a helyzeteket. Ez viszont piszok kevés a mai futballban, nem véletlen, hogy a nemzetközi élcsapatokból szinte teljesen kikoptak az egydimenziós csatárok.
Amikor azt fejtegettük az elmúlt években, hogy nincs a Juventusnak csatára, azt igazából úgy értettük, nincs a Juventusnak komplex csatára. Volt segglyukkal is gólt pattintó centerünk (Márti), remek lövőnk (Q), helyzeteket teremtő játékosunk (Vucs) és alázatos, pontos mezőnymunkára képes csatárunk (Gio), viszont mennyire fasza lett volna, ha valamelyik legalább két dimenzióval bírt volna... Tevez két meccs alapján mindent tud.
Tevez az eddigi tétmeccsen háromszor került helyzetbe, ebből szerzett két gólt; az első bajnokin kétszer jutott lövéshez, mindkettő kaput is talált. Lásd még: Matri hatékonysága. A Samp ellen különösen tetszetős volt, ahogy a hazaiak egyébként jól záró védelmét a legkisebb adódó lehetőségnél megbontotta. Ahogy az első félidőben lövésre váltotta Vucsinics védőn megpattanó keresztlabdáját, az távol állt mindattól az óvatos megoldás-kereséstől, amit Quagliarellán kívül hasonló helyzetben bárki bemutatott volna a keretből. Ugyanezen kontrát (lásd fenti videó, 0:41-től) tulajdonképp ő indította azzal, hogy a saját térfele közepéről kapura tört ahelyett, hogy biztonságra törekedve Pirlónak passzolt volna. Végül azok a statisztikai mutatók, amiket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: a Samp ellen Tevez bő 80%-os pontossággal passzolt, ami a csatárok között európai szinten is kiemelkedő (tavaly Gio volt ebben a mutatóban a legjobb csatárunk, 73% körüli pontossággal), ötször faultolták és csak egyszer vették el tőle a labdát (Vucsinicset négyszer szerelték szabályosan; Giovincótól csak azért nem vették el 17x, mert alig játszott pár percet), csak egyszer szabálytalankodott (Vucs: 5), és négy hosszú labdájából három célba is ért. Tevez nem rúgott mesterhármast, nem bőrözte be a Samp védőit, a gólban vállalt része tulajdonképp egy "nagyanyám is bepasszolta volna" mozdulat volt, mégsem véletlen, hogy a Gazzetta őt választotta a mezőny legjobbjának. (Mi azért Pogbának küldtük az ilyenkor szokásos kamionnyi Dom Perignont.)
Igen, két meccsből általánosítunk. Carlitos tud és mer lőni, helyzetbe tud kerülni és helyzetet tud teremteni, nem veszik el tőle a labdát, nem nyomják el, pontosan passzol, és beveri az adódó lehetőségeket. Semmi garancia arra, hogy amit láttunk, minden hétvégén megismétlődik. Arra sincs garancia, hogy a szerződése három éve alatt nem borul el az agya, és zárja be a klubelnököt a budiba - láttunk már hasonlót házon belül. Viszont amit láttunk Teveztől, az roppant meggyőző volt egy olyan csatártól, aki a második tétmeccsét játszotta a friss csapatában. Örüljünk, testvéreim: ezzel a csúf, nagyképű, pénzéhes futballszajhával, akit a csapattársai láthatóan imádnak, és aki Conte szerint szerény srác és csodás ember, nagyot léptünk előre.
