Jó nagy szarban van Marchisio, azt most már szerintem kijelenthetjük. Esetleg Vucsinics van szarban, mert elképzelhető, hogy a tavaly látottakhoz hasonlóan Conte úgy oldja meg Marchisio pályára küldését, hogy a 3-5-1-1 felállást választva beteszi secunda puntának. Akárhogy is, egy dolog egyre biztosabb: Paul Pogbát nem lehet, nem szabad kihagyni a kezdőből!

Győzelemmel kezdtük a szezont, Tevez két meccsen két gólnál jár, néhol egészen jól játszottunk, a Doriának sansza nem volt. Címszavakban ennyi, bővebben hajtás után, ha érdekel.

Jó nagy szarban van Marchisio, azt most már szerintem kijelenthetjük. Esetleg Vucsinics van szarban, mert elképzelhető, hogy a tavaly látottakhoz hasonlóan Conte úgy oldja meg Marchisio pályára küldését, hogy a 3-5-1-1 felállást választva beteszi secunda puntának. Akárhogy is, egy dolog egyre biztosabb: Paul Pogbát nem lehet, nem szabad kihagyni a kezdőből!

Győzelemmel kezdtük a szezont, Tevez két meccsen két gólnál jár, néhol egészen jól játszottunk, a Doriának sansza nem volt. Címszavakban ennyi, bővebben hajtás után, ha érdekel.

Az első meccs után mindig az jár az ember fejében, hogy „ebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni”, akár győz, akár kikap a csapat. A Juventusnál viszont kicsit más a helyzet, hiszen nagyjából két éve nézzük azt, amit Genovában mutatott a csapat, azaz sok újdonságot nem láttunk, és valószínűleg idén egész évben nem fogunk – hacsak a bevezetőben említetteket nem vesszük ide.

Marchisio pompás labdarúgó, jó formában előre és hátra is nagyon hasznos. Okos srác, taktikailag tökéletesen képzett, jóképű, és a mi kutyánk kölke, úgyhogy tényleg minden adott ahhoz, hogy a jövő kapitánya és címerállata legyen Torinóban. De soha az életében nem volt még annyira jó, mint Pogba most, 20 és fél évesen – és főleg nem például az elmúlt szezon végén, amikor zsinórban hozta le a gyengébb meccseket. Igaz, beteg volt, és nem is volt rá szükség, hogy villogjon (a Bayern ellen mondjuk nem lett volna baj), de egyszerűen ég és föld a különbség Pogba és közte, és főleg a csapat játékára gyakorolt hatásukat (impact) nézve. Fáj? Nem baj.

Ez most egy hónapig nagyon jó hír, hiszen csak annyi van, hogy nagyszerű helyettese van Marchisiónak az ígéretes fiatal személyében. De mi lesz akkor, ha Marchisio visszatér? Három eset lehetséges, és ebből csak egynek van legalább potenciálisan pozitív kimenetel: az egyik, hogy a bizonyítási vágytól, a pozitív energiától és a tehetségtől szétfeszülő Pogba, aki most már zsinórban a csapat legjobbja, a padra kerül. A másik, hogy a Juventust lélegző, a csapattal kelő és fekvő torinói capitan futuro, akiért a nyáron masszív ajánlatokat utasított vissza a klub, kerül a padra. A két rossz mellett van egy olyan opció is, hogy visszatérünk a tavaly már próbálgatott 3-5-1-1-re, és megnézzük, a primavera óta Marchisio elfelejtett-e secunda puntát játszani – akár igen, akár nem, az biztos, hogy ebben az esetben négy csatárunk ül majd a padon.

Márpedig Conte eddig is azt csinálta – innen jött anno a 3-5-2, és aztán a 3-5-1-1 is -, hogy ha valakit nem lehetett kihagyni, annak csinált helyet a csapatban. A három bombaformában játszó belső védő miatt lett háromvédős a rendszer (pedig bal szárnyvédőnk sosem volt, és Lichtinek sem ez a legkézenfekvőbb posztja), és aztán a tavalyi szezon végén azért lépett egy sorral feljebb az utolsó két hónapban csak alibiző Marchisio, hogy berobbanhasson a saját helyére Pogba, akiről már akkor sejtettük, hogy valami ilyesmi lakozik benne.

Pogba Genovában toronymagasan a mezőny legjobbja volt (Rómában csak azért nem, mert Lichti fenomenálisat alakított – de az nem vitás, hogy óriási fordult a játék a Lazio ellen is, amikor szűk félóra után Pogba váltotta Marchisiót). Olyan marha nehéz dolga sem volt egyébként, hiszen Pirlo és Tevez játszott még igazán jól rajta kívül, bár néhány bizonytalanságot leszámítva a védelmünk is tökéletesen szuperált. De a széljátékunk továbbra is hitvány, ami a beadásokat illeti (Lichti: 6/0, Kwadcsi: 3/1), Vidalt pedig az első félidőben teljesen levette a pályáról Obiang (akiről a szerző azt gondolja, hogy abszolút Juve-matéria, de ez most mindegy).

A Juve kontroll alatt tartotta a meccset, a Sampnak helyzete sem nagyon volt, és csak azért nem szórtuk meg őket emberül, mert az első félidőben Da Costa kétszer is nagyot védett – ha azok bemennek, pürére habosítjuk őket a zuhogó esőben.

Az alapjátékunk semmit nem változik, csak úgy néz ki, lett hozzá egy komponens, ami eddig nem volt: egy megbízhatóan termelő csatár (nem akarok spoilerezni, de S4tchy az apacsról készülő posztjától 12 órája erekcióm van). És Contének igaza is van, amikor azt mondja: mi a bánatnak változtatna azon a felálláson, ami két bajnoki címet, két Szuperkupát, és egy BL-negyeddöntőt hozott a csapatnak. És így most már tényleg más a sztori, hiszen igazából csak annyi volt a bajunk, hogy gyakran képtelenek voltunk belőni a helyzeteinket, így a fölényünk meddővé vált. Ha Tevez érkezése garantálja, hogy ez megszűnik, akkor leszarjuk a felállást, tőlünk akár megfogadhatja Conte Dino tanácsát is, aki a meccs után felhívott, és azt mondta, a Lazio ellen álljunk ki úgy, hogy minden poszton Pogba játszik.

Egy szar és egy közepesnél valamivel jobb félidő okán tulajdonképpen nem kellene, hogy a velük elért győzelem ellenére csuhajkodjunk fölöttük, ugyanakkor két évvel ezelőtt írt Tyli valamit (nem tudom linkelni, mert azt sem tudom, posztba írta-e, vagy a listára), ami tegnap újra eszembe jutott. Talán Delnerit ekéztük, már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy Tyli azt írta, „Ha Capello Juventusa vezetést szerzett, hátra is dőlhettél, mert tudtad, hogy innentől kezdve ha esik is gól, azt mi lőjük”. Na, ez jutott eszembe tegnap.

Nem tudjuk, Pogba mozgását, Vidal passzát, Pogba visszapasszát, vagy Tevez érkezését emeljük-e ki. Az egész csodaszép, ahogy van.