Az első félidőben évődő poénokból szurkálós odamondogatás, aztán a másodikban előbb zsémbes lamentálás, végül fröcsögő kurvaanyázás lett a tegnapi kilencven perc alatt. Igen, Vucsinicsről van szó.
Önmagában elég kevés hírértéke van, hogy 2-1-re legyőztük a vakutolsó, biztos kieső Pescarát. Lőttünk kapura 31-et (!), eltaláltuk 13-szor, a játékidő kétharmadában nálunk volt a labda, számtalan helyzetünk volt, valójában nem lett volna túlzás, ha megismétlődik az őszi eredmény. Felületesen szemlélve minden fasza.
Az első félidőben évődő poénokból szurkálós odamondogatás, aztán a másodikban előbb zsémbes lamentálás, végül fröcsögő kurvaanyázás lett a tegnapi kilencven perc alatt. Igen, Vucsinicsről van szó.
Önmagában elég kevés hírértéke van, hogy 2-1-re legyőztük a vakutolsó, biztos kieső Pescarát. Lőttünk kapura 31-et (!), eltaláltuk 13-szor, a játékidő kétharmadában nálunk volt a labda, számtalan helyzetünk volt, valójában nem lett volna túlzás, ha megismétlődik az őszi eredmény. Felületesen szemlélve minden fasza.
Úgy gondolom, legalább olyan súlyos baki lett volna pontokat veszíteni a Pescara ellen, mint tavaly a Lecce ellen, amikor Buffon agyára néhány másodpercre leszállt a sűrű köd. Csak most sokkal több van hátra, és mind a bajnoki, mind a BL-meccsünkre – mert még az is van, ha már sokan el is felejtették – hatása lett volna, ha nem verjük meg a Pescarát Pelizzolit. Nem becsülhetjük alá a fontosságát a győzelemnek csak azért, mert kötelező volt, hiszen mindössze 12 perc választott el minket a lélek-, harci szellem-, és renoméromboló pontvesztéstől. Fontos volt, megcsináltuk.
Tulajdonképpen nem is volt nagy gond a játékkal, betoltuk a Pescarát a saját tizenhatosára, és rengeteg helyzetet alakítottunk ki, amiket aztán nem is oldottunk meg rosszul, de Pelizzoli mindent fogott. Amit meg nem, az kapufa lett (vagy ő tolta oda, mint Q lövését, ami a meccs legnagyobb bravúrja volt). Igazából nem is voltunk idegesek, mert érezni lehetett, hogy amint bemegy az első, felkoncoljuk a Pescarát. Csak az a rohadék első nem akarta átkínlódni magát a gólvonalon sehogy sem.
Ahogy telt az idő, egyre idegesebben rágcsáltuk a körmünket, de csak a második félidő közepétől kezdtünk el igazán cidrizni, és a meccs utolsó harmadába érve jutottunk el először odáig, hogy Dartival kórusban kutyáztuk Vucsinicset. Biztosan mindenki emlékszik a jelenetre, amikor kiszorított helyzetből ellőtte a labdát, pedig az ötösön olyan magányosan álldogált Giaccherini, mint egy toronydarus. Ezen a jeleneten én olyan mértékig háborodtam fel, hogy nem is tudtam megbocsátani a meccsnyerő crnagóracnak.
Akkor sem a lövés a jó megoldás, ha gól lesz belőle, ezt értsük meg!
Nekem nem is az a legnagyobb bajom vele, hogy nem küzd, nem fut eleget, vagy nem ütközik. Zseniális figura, átlagon felüli a játékintelligenciája, nem is ezek lennének a legfontosabb feladatai – de persze ahhoz, hogy klasszisnak nevezzük, ezekre is szükség lenne. Az én legnagyobb bajom az vele, hogy meccsenként összesen 26-szor passzol átlagosan, és ezt botrányos, 70 százalékos pontossággal teszi (tegnap 28 – 68%). Gyakran kerékkötője a támadásoknak, sokszor körülményes, lő, amikor passzolni kéne, és rosszul passzol, amikor jól kéne. Mindezeket könnyebben megbocsátaná az ember, ha gyilkos lenne a kapu előtt, de még ez sem igaz. Tegnap például sután az üres kapu mellé helyezett az ötösről (ki sem ment a labda), és nem ez volt az első ilyen.
Az nem vitás, hogy a Juventus támadójátéka sokkal hatékonyabb, ha ő is a pályán van. Benne van a legtöbb ötlet, tőle várható leginkább valami váratlan, és ő mozog a legokosabban a pályán, de ezek az erények nem mindig válnak a csapat hasznára. Erős kontraszt volt tegnap este látni a Bologna-Torinón a hozzá hasonló poszton (kicsit hátrébb) játszó Diamantit, aki csúszott-mászott, szórta a passzokat, ütközött, lótott-futott, és lőtt minden szögből, mint a veszedelem. Sokan közülünk elkövetik azt a hibát, hogy túlértékelik Vucsinics potenciálját csak azért, mert a csapat nem különösebben erős támadósorában valóban ő a legjobb. Pedig ebből a típusú játékosból szaladgál néhány a Serie A-ban, akiket fele ennyire nem tartanak, de a csapat szempontjából hasznosabbak lennének.
És az a röhej az egészben, hogy kiharcolt, majd belőtt egy büntetőt, aztán egy kiváló csellel tisztára játszotta magát, és okosan a kapuba helyezett, amiért mindenki elfelejtett neki mindent. Holott egy közepesnél egy fokkal gyengébb, rengeteg hibával tarkított teljesítményt Vidal frenetikus passza és egy elcsúszó védő emelt a megszokott Vucsinics-szint fölé.
Juventus-Pescara 2-1 Highlights 6/4/2013 by Juvenewsnet
Márpedig most játszani fog szarásig, mert szegény Giovinco – aki egyébként nem mozgott rosszul az első fél órában – nagyon szerencsétlen sérülést szenvedett. Kapja mostanában rendesen, amit Cambiasso patkánykodása nem tudott elérni, azt egy balszerencsés, vak oldalról kikeresztező védő sípcsontja megtette. Egyelőre nem tudjuk, mennyire komoly a baj.
Visszaolvasva a Vucsinics iránt érzett ellenszenv határozza meg a posztot, pedig az erősen tartalékos csapat masszív, jó teljesítményt tett a pályára. Nem volt gond a csapat játékával, hozta, amit egy Pescara ellen hozni kellett volna, és ha Pelizzoli nem véd ilyen jól, valószínűleg kevésbé lett volna hangsúlyos a csatáraink teljesítménye. A három pont megvan, a játék rendben volt, hét fordulóval a vége előtt minimum kilenc pont az előnyünk, így megyünk neki a Lazio-Milan-Toro hármasnak. Ha ezeken a teljesítmény hasonló lesz a Pescara ellenihez, jöhet mindenki hajbókolni a bajnok elé.
