Csak az Izé-tábor „Sosem láttam a Serie B-t” drapija volt a szokásos (meg biztos néhány Liverpool-sál, de az a tévéből nem látszott). Nem volt viszont fogcsikorgató küzdelem, nagy taktikai harc, és valójában szoros meccs sem nagyon, hiszen összesen mindössze 8 percig állt döntetlenre a meccs. Talán éppen emiatt nem sok mindent tudtunk meg saját csapatunkról a nagy meccs előtt, az ellenség meg nyilván nem érdekel annyira, hogy szót vesztegessünk rájuk.

Csak az Izé-tábor „Sosem láttam a Serie B-t” drapija volt a szokásos (meg biztos néhány Liverpool-sál, de az a tévéből nem látszott). Nem volt viszont fogcsikorgató küzdelem, nagy taktikai harc, és valójában szoros meccs sem nagyon, hiszen összesen mindössze 8 percig állt döntetlenre a meccs. Talán éppen emiatt nem sok mindent tudtunk meg saját csapatunkról a nagy meccs előtt, az ellenség meg nyilván nem érdekel annyira, hogy szót vesztegessünk rájuk.

Valahogy laposkásnak tűnt az egész, senkiben nem lehetett érezni azt a torokátharapó feszültséget – kivéve persze Cambiassót, akiből a szezon legundorítóbb faultját hozta ki a vereség kesernyés íze. Szóval itt állunk most egy álomforgatókönyv szerint learatott derbigyőzelemmel, de a hangulat valahogy mégis olyan, mintha mondjuk Cataniában nyertünk volna ugyanígy.

Talán pont az álomforgatókönyv a hibás. A harmadik percben Quagliarella (ne vegyük el a gólban a labdát gólpasszértékűen átlépő Matri szerepét) csodálatos góljával máris vezettünk, így az első félidő további részében a szokásosnál jóval mélyebbre húzódó középpálya egyik tagja sem mutathatta meg, mit tudna a szokott játékrendszerben. Pirlo persze diktálta a tempót, ahogy szokta, és volt néhány szemet gyönyörködtető labdakihozatal, de a középpályára visszalépő Quagliarella mellé csak akkor sorakoztak fel csapattársai, ha abban semmiféle kockázat nem volt. Padoin és Asamoah semmit nem tettek a játékhoz, ráadásul a fufusról néha úgy tűnt, konkrétan balhátvédet játszik.

"Szemem rajtad, kisköcsög!"

Az Izé középpályája elég rosszul volt összerakva, az Alvarez biztosította emberhátrányt mégsem úgy használta ki a Juve, hogy a pályát széthúzva áttelepül az ellenfél térfelére, csak a tempó lassítása, és a játék kontroll alatt tartása volt a cél. Ez persze nem kritika, hiszen a beharangozóban is írtuk, hogy a meccs lehető legkedvezőbb menete ez lenne. Csakhogy ezzel kikerült a meccsből a derbi, és lett belőle egy sima bajnoki. Nem baj.

Az Izé egyenlítése után volt némi esély, hogy komolyan felpörögjön a csapat, de a háromvédős rendszert botrányosan nem érző Izé védelem passzív csodálkozása mellett öt percen belül újra a Juvénál volt az előny. És ha már a góloknál tartunk, állapítsunk is meg gyorsan valamit: a Juventusnak pontosan olyan csatárokra van szüksége, mint amit a Q-Matri kettős játszott tegnap. Bár némileg elszigetelődtek, és ezért iszonyatos pontossággal passzoltak (Matri 50, Quagliarella 61 százalékkal), mindketten gól + gólpassz kombóval zárták a meccset, úgy, hogy kevés adódó lehetőségeiket gólra váltották (nem úgy Vidal, immár sorozatban). Jár a pacsi.

Ranocchia még a vonalbírót szugerálja

És igazából mindenkinek jár, hiszen ha létezett tökéletes felkészülés a Bayern elleni meccsre, az egy ilyen győzelemmel lehozott derbi volt. Lichti – annyit már most elárulhatunk, hogy az eszetlenül felrohangáló Alaba miatt kulcsszereplő lesz Münchenben – pihenhetett, és kiderült az is, hogy Pelusónak kell kezdenie a Bayern ellen, mert Asamoah hosszú hónapok óta képtelen bármit is hozzátenni a játékunkhoz. Buffon továbbra is tökéletes formában van (azt a jobb alsóból kipaskolt Cassano-lövést még ő is megünnepelte), Bonucci stabil volt (a 6. percben úgy ért fel egy kontrával, hogy ő fejelte fölé Vidal beadását), Barzaglinak pedig még arra is volt energiája, hogy ráadja Cassanóra a krumpliorrot, amikor megkerülte, és úgy vágtatott fel a jobb szélen. Chiellini bravúrszerelések mellett sajnos csinált egy büntetőt is, a Cassano elleni fault fújható lett volna.

Bár Conte alapvetően érinthetetlennek tartja az MVP középpályát (teljes joggal), azért Vidal támadóformája már csak azért is megér egy mondatot, mert van egy Pogbánk, akinek valószínűleg sokat jelentene, ha nem csak akkor lépne pályára, ha valaki sérült/eltiltott. Nem mondom, hogy kezdjen Vidal helyén – aki most már azért elég régen játszott utoljára az ősszel látott klasszisához mérten is jól elöl-hátul -, de semmiképpen ne várjunk megint a 70. percig a cserével, és bátran nyúljunk az érinthetetlen játékosokhoz is, ha a helyzet úgy hozza. Vidal tegnapi játékát alapvetően csak a kihagyott helyzet(ek) miatt érheti kritika, hiszen Marchisióhoz hasonlóan inkább a saját térfelén dolgozott az Izé ellen, azt viszont nem csinálta rosszul. Marchisio meg gyakorlatilag tökéletesen, hat szerelésével a mezőny legjobbja volt, Giorgio öttel követi.

Inter vs JUVENTUS 1 - 2 by f538375144

És ha már az álomforgatókönyvről szó volt, ide tartozik az is, hogy Chiellini és Barzagli nagyon okosan sárgázták ki magukat, hiszen a következő fordulóban a Pescara ellen nem lehetnek a pályán, ami lényegesen gusztább, mintha az utána következő Lazio-Milan-Toro hármas ellen kellene pihenniük. Mivel a Pescara elleni meccset a Bayern-párharc foglalja majd keretbe, egyébként is valószínű, hogy a halacskák ellen pályára lép majd Marrone, Branescu, Iaquinta és Nedved is.

Szívesen gyűlölködnék a lefújás előtti pillanatokban történtek miatt egy jóízűt, de Cambiasso valóban nem akkora vakparaszt, amekkorának mutatta magát a Giovinco pályafutását veszélyeztető őstulok taposásnál. Elszállt az agya, valahol érthető volt, még ha az eszköz megengedhetetlen is. Az viszont hétszentség, hogy egy ilyen szögben meggörbült láb három nap múlva nem lesz játékra kész állapotban, úgyhogy az a nagy helyzet, hogy csatárgondok vannak némileg. Ha ugyanis Vucsinics betegsége olyan súlyos, hogy kedden sem játszhat (nyilván fog), akkor három bevethető csatárunk marad, és ebben már benne van Anelka is.

Az örömködés jogos, végig kézben tartottuk, és tulajdonképpen megérdemelten nyertük meg a rangadóink sorozatát megnyitó derbit. Azt csináltuk, amit kellett, Conte alaposan megverte Stramaccionit, és érvényesítette a papírformát. Visszavágtunk, magabiztosan vezetünk, méghozzá annyival, hogy az előnyünkbe beleférne még mondjuk öt BL-meccsre jutó energia is. Mondom, öt.