Ahogy a torinói Juve-szurkolók a Toro ellenit, a világ többi része a Milan elleni meccset tartja az éve meccsének, de a hardcore fan az Izét akarja megverni mindennél jobban. A mostani korosztály a calciopoli miatt, apáink a 61-es köcsögölés miatt, dédapáinknak pedig már 1922-ben elkezdte csípni a szemét az Izé, amikor tökutolsóként sem estek ki, hanem visszadumálták magukat a Serie A-ba. Ennyit a Derby d'Italia elnevezés komolyságáról.
Én személy szerint mégis ezt várom a legjobban egész évben. Az Izé ellen játszani egészen különleges dolog, kiemelkedik a többi meccs közül, minden történés kétszeresen fontos. Ami fáj, duplán fáj, ami jó, kétszer jó. Mindezek után elég furcsán hathat az a kijelentés, hogy ez a meccs most szinte egyáltalán nem fontos. Pedig.
Conte adott egy ijesztően furcsa interjút a napokban, aminek reméljük, minden egyes állítása hülyeség. Az például biztosan, hogy „még nem gondolunk a Bayernre, csak az Izét akarjuk legyőzni”. Erről kár is beszélni, tulajdonképpen már most egészen biztosak lehetünk benne, hogy a csapat egy emberként már a keddi meccsre fókuszál, ami lehet veszélyes is, de a történelem azt tanítja nekünk, hogy ettől még nem kell becsinálnunk. Viszont az is biztos, hogy a csapat le akarja győzni az Izét.
A Juventus ezzel szemben nem a legerősebb összeállításában kezd, hiszen Chiellini nem teljesen fitt, és az utolsó pillanatban Vucsinics is kidőlt (még nem tudjuk, mennyire súlyos a dolog). Ez azt jelenti, hogy Marrone kezd a védelem közepén, elöl pedig jó eséllyel a BL-re tartogatott Matri játszik majd Giovinco mellett. A crnagóra amúgy sem kezdett volna, de az ő távollétében azért kezd Matri, mert csereként beállva Quagliarella sokkal inkább nyomot hagy a meccsein, mint a Fakopáncs. A többi a szokásos, azaz
Buffon – Barzagli, Marrone, Bonucci – Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Marchisio, Asamoah – Giovinco, Matri
Az Izénél is akadnak gondok, sőt, sokkal súlyosabbak, mint nálunk. Samuel már visszatért, de még nem áll készen egy ilyen meccsre, Juan Jesus pedig eltiltott, ezért Ranocchia mellett Chivu lesz a védelem közepén. Egy másik kulcsjátékos, Guarín pedig azért nem fog kezdeni, mert csak két nappal a meccs előtt tért vissza Milánóba a válogatott meccsről (valami repülős kavarás volt). Mivel a kolumbiai – szerintem helytelenül – mostanában trequartistaként szerepel, ez pedig Pirlo őrzése miatt kulcsposzt a Juventus ellen, az ő hiánya óriási lehetőséget ad a kezünkbe. Helyettese valószínűleg Ricky Alvarez lesz, aki elég ügyes a labdával, de életében nem szerelt le senkit, míg mögötte a Cambiasso-Gargano-Kovacic hármas a legvalószínűbb. Ez azt jelenti, hogy az Izé hosszas formációkeresgélési manővere jelen pillanatban egy 4-3-1-2-es felállást valószínűsít. Ez labdával így is lesz, labda nélkül viszont Palacio és Alvarez is a saját térfelére vonul majd, csak a balra kihúzódva Barzaglit vegzáló Cassano marad elöl. Arra egyelőre nincs ötletem, kinek a feladata lesz Pirlo őrzése, ha nem Palacióé, akkor talán Cambiasso nyomul fel rá, de csak a saját térfelén, vagy legalábbis nem nagyon magasan.
Aki nézte idén az Izé meccseit, láthatta, hogy akkor a legrosszabbak, ha betolják őket a saját kapujuk elé. A folyamatos nyomás mellett szól, hogy ott lesz a védelem közepén a hibára bármikor képes Chivu, és hogy a labdakihozatalok Guarín nélkül komoly gondot okozhatnak nekik. Úgy gondolom, rengeteg egy-egyezést látunk majd a meccsen, kulcsfontosságú, hogy a középpályán, de még fontosabb, hogy a védelemben megnyerjük ezeket a párharcokat, és ne adjuk oda a labdát az Izének, mert a kontrák ellen nem védekezünk igazán jól.
A Juventus nagy ereje nem is a középső, horizontális sorában, hanem a vertikális regista-vonalában van. A Bonucci-Pirlo-Vucsinics hármas passzjátéka képezi a Juve támadójátékának alapját, az ő hosszú-, kulcs-, és bepasszaik után tudunk jobbára helyzetbe kerülni, mert nincs olyan csatárunk, aki önmagát is képes helyzetbe hozni. Mivel egyrészt most nincs Vucsinics, másrészt egy várhatóan saját térfelét megszálló Izére kell készülnünk, a szokásos work rate mellett igényes, szexi passzjátékot várunk Marchisiótól és Vidaltól is, miközben egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy nem Pogbának kéne kezdenie valamelyik helyett az átlövések kiemelt fontossága miatt.
Minden, amit fent leírtunk, megváltozik, ha Guarínt mégis pályára küldi Stramaccioni, ekkor ugyanis előáll ugyanaz a helyzet, mint a Hamsikot bevető Napolinál, és állandó testőrsége lesz Pirlónak. Ebben az esetben komolyat nő a Vidal-Marchisio kettős szerepe, és megugrik a jelentősége a pálya széthúzásának is, azaz a két wingback jóval többet lesz játékban, mint ha Alvarez kezdene trequartistában. Az Izé egyébként is szűken játszik, a széleken megnyíló területek bejátszására viszont inkább a jobb (Perreira vagy Nagatomo oldalán) szélen nyílik lehetőség, mert Zanettit egy az egyben nem nagyon fogja megverni Asamoah.
A meccs nem tűnik igazán fontosnak a Juve számára, első látásra egy ilyen rangadón, három nappal a BL-negyeddöntő előtt tökéletes eredmény lenne egy döntetlen. Arra viszont feltétlenül számíthatunk, hogy az Izé elleni meccsel kezdődő gyilkos sorozatra lett időzítve a csapat csúcsformája, így mivel az ellenfél nem is különösebben erős, és a formája is bizonytalan, ezt a meccset meg lehet nyerni. Kényes kérdés, hogy mennyi energiát érdemes mozgósítani a győzelemért egy biztos döntetlen tudatában – közben tisztában lenni azzal, hogy egy vereség milyen romboló hatással lenne mindenre, amit év közben felépített a csapat.
A legideálisabb az lenne, ha már az első félidőben előnybe kerülne a Juve, és okosan védekezve fárasztaná az ellenfelet. Ha egy ilyen energiatakarékos meccsből csak egy döntetlen jön ki, az sokkal jobb, mintha nyílt, ütközésekkel és rugdosódással teli meccset kell játszanunk, mert azoknak a kimenetele mindig kérdéses. Maradjunk inkább abban, hogy gyorsan rúgunk egyet, aztán a végén lekontrázzuk őket még egyszer, és széles mosollyal a képünkön indulunk el München felé.
Ahogy a torinói Juve-szurkolók a Toro ellenit, a világ többi része a Milan elleni meccset tartja az éve meccsének, de a hardcore fan az Izét akarja megverni mindennél jobban. A mostani korosztály a calciopoli miatt, apáink a 61-es köcsögölés miatt, dédapáinknak pedig már 1922-ben elkezdte csípni a szemét az Izé, amikor tökutolsóként sem estek ki, hanem visszadumálták magukat a Serie A-ba. Ennyit a Derby d'Italia elnevezés komolyságáról.
Én személy szerint mégis ezt várom a legjobban egész évben. Az Izé ellen játszani egészen különleges dolog, kiemelkedik a többi meccs közül, minden történés kétszeresen fontos. Ami fáj, duplán fáj, ami jó, kétszer jó. Mindezek után elég furcsán hathat az a kijelentés, hogy ez a meccs most szinte egyáltalán nem fontos. Pedig.
Ahogy a torinói Juve-szurkolók a Toro ellenit, a világ többi része a Milan elleni meccset tartja az éve meccsének, de a hardcore fan az Izét akarja megverni mindennél jobban. A mostani korosztály a calciopoli miatt, apáink a 61-es köcsögölés miatt, dédapáinknak pedig már 1922-ben elkezdte csípni a szemét az Izé, amikor tökutolsóként sem estek ki, hanem visszadumálták magukat a Serie A-ba. Ennyit a Derby d'Italia elnevezés komolyságáról.
Én személy szerint mégis ezt várom a legjobban egész évben. Az Izé ellen játszani egészen különleges dolog, kiemelkedik a többi meccs közül, minden történés kétszeresen fontos. Ami fáj, duplán fáj, ami jó, kétszer jó. Mindezek után elég furcsán hathat az a kijelentés, hogy ez a meccs most szinte egyáltalán nem fontos. Pedig.
Conte adott egy ijesztően furcsa interjút a napokban, aminek reméljük, minden egyes állítása hülyeség. Az például biztosan, hogy „még nem gondolunk a Bayernre, csak az Izét akarjuk legyőzni”. Erről kár is beszélni, tulajdonképpen már most egészen biztosak lehetünk benne, hogy a csapat egy emberként már a keddi meccsre fókuszál, ami lehet veszélyes is, de a történelem azt tanítja nekünk, hogy ettől még nem kell becsinálnunk. Viszont az is biztos, hogy a csapat le akarja győzni az Izét.
A Juventus ezzel szemben nem a legerősebb összeállításában kezd, hiszen Chiellini nem teljesen fitt, és az utolsó pillanatban Vucsinics is kidőlt (még nem tudjuk, mennyire súlyos a dolog). Ez azt jelenti, hogy Marrone kezd a védelem közepén, elöl pedig jó eséllyel a BL-re tartogatott Matri játszik majd Giovinco mellett. A crnagóra amúgy sem kezdett volna, de az ő távollétében azért kezd Matri, mert csereként beállva Quagliarella sokkal inkább nyomot hagy a meccsein, mint a Fakopáncs. A többi a szokásos, azaz
Buffon – Barzagli, Marrone, Bonucci – Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Marchisio, Asamoah – Giovinco, Matri
Az Izénél is akadnak gondok, sőt, sokkal súlyosabbak, mint nálunk. Samuel már visszatért, de még nem áll készen egy ilyen meccsre, Juan Jesus pedig eltiltott, ezért Ranocchia mellett Chivu lesz a védelem közepén. Egy másik kulcsjátékos, Guarín pedig azért nem fog kezdeni, mert csak két nappal a meccs előtt tért vissza Milánóba a válogatott meccsről (valami repülős kavarás volt). Mivel a kolumbiai – szerintem helytelenül – mostanában trequartistaként szerepel, ez pedig Pirlo őrzése miatt kulcsposzt a Juventus ellen, az ő hiánya óriási lehetőséget ad a kezünkbe. Helyettese valószínűleg Ricky Alvarez lesz, aki elég ügyes a labdával, de életében nem szerelt le senkit, míg mögötte a Cambiasso-Gargano-Kovacic hármas a legvalószínűbb. Ez azt jelenti, hogy az Izé hosszas formációkeresgélési manővere jelen pillanatban egy 4-3-1-2-es felállást valószínűsít. Ez labdával így is lesz, labda nélkül viszont Palacio és Alvarez is a saját térfelére vonul majd, csak a balra kihúzódva Barzaglit vegzáló Cassano marad elöl. Arra egyelőre nincs ötletem, kinek a feladata lesz Pirlo őrzése, ha nem Palacióé, akkor talán Cambiasso nyomul fel rá, de csak a saját térfelén, vagy legalábbis nem nagyon magasan.
Aki nézte idén az Izé meccseit, láthatta, hogy akkor a legrosszabbak, ha betolják őket a saját kapujuk elé. A folyamatos nyomás mellett szól, hogy ott lesz a védelem közepén a hibára bármikor képes Chivu, és hogy a labdakihozatalok Guarín nélkül komoly gondot okozhatnak nekik. Úgy gondolom, rengeteg egy-egyezést látunk majd a meccsen, kulcsfontosságú, hogy a középpályán, de még fontosabb, hogy a védelemben megnyerjük ezeket a párharcokat, és ne adjuk oda a labdát az Izének, mert a kontrák ellen nem védekezünk igazán jól.
A Juventus nagy ereje nem is a középső, horizontális sorában, hanem a vertikális regista-vonalában van. A Bonucci-Pirlo-Vucsinics hármas passzjátéka képezi a Juve támadójátékának alapját, az ő hosszú-, kulcs-, és bepasszaik után tudunk jobbára helyzetbe kerülni, mert nincs olyan csatárunk, aki önmagát is képes helyzetbe hozni. Mivel egyrészt most nincs Vucsinics, másrészt egy várhatóan saját térfelét megszálló Izére kell készülnünk, a szokásos work rate mellett igényes, szexi passzjátékot várunk Marchisiótól és Vidaltól is, miközben egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy nem Pogbának kéne kezdenie valamelyik helyett az átlövések kiemelt fontossága miatt.
Minden, amit fent leírtunk, megváltozik, ha Guarínt mégis pályára küldi Stramaccioni, ekkor ugyanis előáll ugyanaz a helyzet, mint a Hamsikot bevető Napolinál, és állandó testőrsége lesz Pirlónak. Ebben az esetben komolyat nő a Vidal-Marchisio kettős szerepe, és megugrik a jelentősége a pálya széthúzásának is, azaz a két wingback jóval többet lesz játékban, mint ha Alvarez kezdene trequartistában. Az Izé egyébként is szűken játszik, a széleken megnyíló területek bejátszására viszont inkább a jobb (Perreira vagy Nagatomo oldalán) szélen nyílik lehetőség, mert Zanettit egy az egyben nem nagyon fogja megverni Asamoah.
A meccs nem tűnik igazán fontosnak a Juve számára, első látásra egy ilyen rangadón, három nappal a BL-negyeddöntő előtt tökéletes eredmény lenne egy döntetlen. Arra viszont feltétlenül számíthatunk, hogy az Izé elleni meccsel kezdődő gyilkos sorozatra lett időzítve a csapat csúcsformája, így mivel az ellenfél nem is különösebben erős, és a formája is bizonytalan, ezt a meccset meg lehet nyerni. Kényes kérdés, hogy mennyi energiát érdemes mozgósítani a győzelemért egy biztos döntetlen tudatában – közben tisztában lenni azzal, hogy egy vereség milyen romboló hatással lenne mindenre, amit év közben felépített a csapat.
A legideálisabb az lenne, ha már az első félidőben előnybe kerülne a Juve, és okosan védekezve fárasztaná az ellenfelet. Ha egy ilyen energiatakarékos meccsből csak egy döntetlen jön ki, az sokkal jobb, mintha nyílt, ütközésekkel és rugdosódással teli meccset kell játszanunk, mert azoknak a kimenetele mindig kérdéses. Maradjunk inkább abban, hogy gyorsan rúgunk egyet, aztán a végén lekontrázzuk őket még egyszer, és széles mosollyal a képünkön indulunk el München felé.
Ahogy a torinói Juve-szurkolók a Toro ellenit, a világ többi része a Milan elleni meccset tartja az éve meccsének, de a hardcore fan az Izét akarja megverni mindennél jobban. A mostani korosztály a calciopoli miatt, apáink a 61-es köcsögölés miatt, dédapáinknak pedig már 1922-ben elkezdte csípni a szemét az Izé, amikor tökutolsóként sem estek ki, hanem visszadumálták magukat a Serie A-ba. Ennyit a Derby d'Italia elnevezés komolyságáról.
Én személy szerint mégis ezt várom a legjobban egész évben. Az Izé ellen játszani egészen különleges dolog, kiemelkedik a többi meccs közül, minden történés kétszeresen fontos. Ami fáj, duplán fáj, ami jó, kétszer jó. Mindezek után elég furcsán hathat az a kijelentés, hogy ez a meccs most szinte egyáltalán nem fontos. Pedig.
Conte adott egy ijesztően furcsa interjút a napokban, aminek reméljük, minden egyes állítása hülyeség. Az például biztosan, hogy „még nem gondolunk a Bayernre, csak az Izét akarjuk legyőzni”. Erről kár is beszélni, tulajdonképpen már most egészen biztosak lehetünk benne, hogy a csapat egy emberként már a keddi meccsre fókuszál, ami lehet veszélyes is, de a történelem azt tanítja nekünk, hogy ettől még nem kell becsinálnunk. Viszont az is biztos, hogy a csapat le akarja győzni az Izét.
A Juventus ezzel szemben nem a legerősebb összeállításában kezd, hiszen Chiellini nem teljesen fitt, és az utolsó pillanatban Vucsinics is kidőlt (még nem tudjuk, mennyire súlyos a dolog). Ez azt jelenti, hogy Marrone kezd a védelem közepén (mostanra ez megváltozott), elöl pedig jó eséllyel a BL-re tartogatott Matri játszik majd Giovinco mellett. A crnagórac amúgy sem kezdett volna, de az ő távollétében azért kezd Matri, mert csereként beállva Quagliarella sokkal inkább nyomot hagy a meccsein, mint a Fakopáncs. A többi a szokásos, azaz
Buffon – Barzagli, Marrone, Bonucci – Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Marchisio, Asamoah – Giovinco, Matri
Az Izénél is akadnak gondok, sőt, sokkal súlyosabbak, mint nálunk. Samuel már visszatért, de még nem áll készen egy ilyen meccsre, Juan Jesus pedig eltiltott, ezért Ranocchia mellett Chivu lesz a védelem közepén. Egy másik kulcsjátékos, Guarín pedig azért nem fog kezdeni, mert csak két nappal a meccs előtt tért vissza Milánóba a válogatott meccsről (valami repülős kavarás volt). Mivel a kolumbiai – szerintem helytelenül – mostanában trequartistaként szerepel, ez pedig Pirlo őrzése miatt kulcsposzt a Juventus ellen, az ő hiánya óriási lehetőséget ad a kezünkbe. Helyettese valószínűleg Ricky Alvarez lesz, aki elég ügyes a labdával, de életében nem szerelt le senkit, míg mögötte a Cambiasso-Gargano-Kovacic hármas a legvalószínűbb. Ez azt jelenti, hogy az Izé hosszas formációkeresgélési manővere jelen pillanatban egy 4-3-1-2-es felállást valószínűsít. Ez labdával így is lesz, labda nélkül viszont Palacio és Alvarez is a saját térfelére vonul majd, csak a balra kihúzódva Barzaglit vegzáló Cassano marad elöl. Arra egyelőre nincs ötletem, kinek a feladata lesz Pirlo őrzése, ha nem Palacióé, akkor talán Cambiasso nyomul fel rá, de csak a saját térfelén, vagy legalábbis nem nagyon magasan.
UPDATE: Valószínűleg mégis Chiellini kezd
Aki nézte idén az Izé meccseit, láthatta, hogy akkor a legrosszabbak, ha betolják őket a saját kapujuk elé. A folyamatos nyomás mellett szól, hogy ott lesz a védelem közepén a hibára bármikor képes Chivu, és hogy a labdakihozatalok Guarín nélkül komoly gondot okozhatnak nekik. Úgy gondolom, rengeteg egy-egyezést látunk majd a meccsen, kulcsfontosságú, hogy a középpályán, de még fontosabb, hogy a védelemben megnyerjük ezeket a párharcokat, és ne adjuk oda a labdát az Izének, mert a kontrák ellen nem védekezünk igazán jól.
A Juventus nagy ereje nem is a középső, horizontális sorában, hanem a vertikális regista-vonalában van. A Bonucci-Pirlo-Vucsinics hármas passzjátéka képezi a Juve támadójátékának alapját, az ő hosszú-, kulcs-, és bepasszaik után tudunk jobbára helyzetbe kerülni, mert nincs olyan csatárunk, aki önmagát is képes helyzetbe hozni. Mivel egyrészt most nincs Vucsinics, másrészt egy várhatóan saját térfelét megszálló Izére kell készülnünk, a szokásos work rate mellett igényes, szexi passzjátékot várunk Marchisiótól és Vidaltól is, miközben egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy nem Pogbának kéne kezdenie valamelyik helyett az átlövések kiemelt fontossága miatt.
Minden, amit fent leírtunk, megváltozik, ha Guarínt mégis pályára küldi Stramaccioni, ekkor ugyanis előáll ugyanaz a helyzet, mint a Hamsikot bevető Napolinál, és állandó testőrsége lesz Pirlónak. Ebben az esetben komolyat nő a Vidal-Marchisio kettős szerepe, és megugrik a jelentősége a pálya széthúzásának is, azaz a két wingback jóval többet lesz játékban, mint ha Alvarez kezdene trequartistában. Az Izé egyébként is szűken játszik, a széleken megnyíló területek bejátszására viszont inkább a jobb (Perreira vagy Nagatomo oldalán) szélen nyílik lehetőség, mert Zanettit egy az egyben nem nagyon fogja megverni Asamoah.
Fut, bead, ütközik, vigasztal
A meccs nem tűnik igazán fontosnak a Juve számára, első látásra egy ilyen rangadón, három nappal a BL-negyeddöntő előtt tökéletes eredmény lenne egy döntetlen. Arra viszont feltétlenül számíthatunk, hogy az Izé elleni meccsel kezdődő gyilkos sorozatra lett időzítve a csapat csúcsformája, így mivel az ellenfél nem is különösebben erős, és a formája is bizonytalan, ezt a meccset meg lehet nyerni. Kényes kérdés, hogy mennyi energiát érdemes mozgósítani a győzelemért egy biztos döntetlen tudatában – közben tisztában lenni azzal, hogy egy vereség milyen romboló hatással lenne mindenre, amit év közben felépített a csapat.
A legideálisabb az lenne, ha már az első félidőben előnybe kerülne a Juve, és okosan védekezve fárasztaná az ellenfelet. Ha egy ilyen energiatakarékos meccsből csak egy döntetlen jön ki, az sokkal jobb, mintha nyílt, ütközésekkel és rugdosódással teli meccset kell játszanunk, mert azoknak a kimenetele mindig kérdéses. Maradjunk inkább abban, hogy gyorsan rúgunk egyet, aztán a végén lekontrázzuk őket még egyszer, és széles mosollyal a képünkön indulunk el München felé.
