Csodálatos férfiakból álló klassziscsapatunk fondorlatos taktikával, a harci díszben pompázó ellenféltől meg nem rettenve, sőt, azt saját játékával legyőzve, mesteri helyzetkihasználással egyértelműsítette, ott lesz Európa legjobb nyolc csapata között. Mi, akik vagyunk a Fény Kérlelhetetlen Harcosai, azonban nem mehetünk el néhány olyan tanulság mellett, amikből a mostaninál is fényesebb jövőt építhetjük.

A kicsorduló boldogságtól lucskos levlistánk természetesen most nem adott otthont olyan szilaj vitáknak, mint az utóbbi időben néhányszor, de akadt most is néhány dolog, amiben nem értettünk teljesen egyet. Hajtás után a S4tchy csodálatos posztja által képzett asztal morzsáit szedegetjük fel.

Csodálatos férfiakból álló klassziscsapatunk fondorlatos taktikával, a harci díszben pompázó ellenféltől meg nem rettenve, sőt, azt saját játékával legyőzve, mesteri helyzetkihasználással egyértelműsítette, ott lesz Európa legjobb nyolc csapata között. Mi, akik vagyunk a Fény Kérlelhetetlen Harcosai, azonban nem mehetünk el néhány olyan tanulság mellett, amikből a mostaninál is fényesebb jövőt építhetjük.

A kicsorduló boldogságtól lucskos levlistánk természetesen most nem adott otthont olyan szilaj vitáknak, mint az utóbbi időben néhányszor, de akadt most is néhány dolog, amiben nem értettünk teljesen egyet. Hajtás után a S4tchy csodálatos posztja által képzett asztal morzsáit szedegetjük fel.

Abban egyetérthetünk, hogy rengeteg váratlan dolog történt kedden. Valószínűleg nem sokan számítottak rá, hogy a Juventus fog kontrákra játszva visszahúzódni, és a Celtic nyomul előre ezerrel, hiszen ez egyik csapatnak sem a sajátja – főleg nem a Bajnokok Ligájában. A Juve sok helyzetből lő kevés gólt, a Celtic kevésből még kevesebbet. A Celtic védekezik és kontrázik, a Juve dominál és letámad. Röviden ezek voltak azok a dolgok, amik most pont fordítva történtek.

A listán az első félidő miatt bontakozott ki egy negédes civódással lezáruló vita. Vajon eleve vissza akart állni a Juventus, vagy a Celtic szegezte ilyen mélyen hátra? Szerintem a Juventus nem ilyen meccsre készült. Nem is logikus, hiszen hiába az eddig kiváló február, januárban láthattuk, hogy az ellenfelek helyzetkihasználása parádés a Juve ellen, a védelem Chiellini nélkül gyakrabban hibázik, és Buffon sincs élete formájában. A bal oldalunkra ez különösen igaz, tehát egy széleken erős (bár ez igazából a másik oldalt jelenti elsősorban) ellenfelet nem valószínű, hogy Conte ennyire magára akart húzni.

Ha ez volt a terv, a Juve az első félidőben nem csinálta jól. Legalább 10 méterrel mélyebben védekezett, mint egy olyan csapat tette volna, aminek a kontrajáték a célja, ennek volt köszönhető, hogy a Celtic az első félidőben annyit lőtt kapura, ahányat általában egy egész meccsen engedélyez az ellenfeleinek a BL-ben. Könnyű elbagatellizálni a dolgot, hiszen a lövések jobbára igen gyatrák voltak, de nem a csapat védekezése miatt nem tudták 18-20 méterről pontosabban eltalálni a kaput a skótok.

A Serie A-biturbó tempóban és intenzitással rohamozó Celticet segítette az is, hogy Barzagli szokatlanul sok labdát passzolt el, Bonucci pedig most nem tudta olyan profin összeszedni a védelmet, mint mostanában, és Vidal is gyenge volt önmagához képest. Ez egyúttal azt is eredményezte, hogy S4tchy megállapításához kétség sem férhet: ezúttal a bal oldalunk volt a meggyőzőbb. Pelusót szerencsére csak én hagytam ki a keretből, ha már a pályán lehetett, eddigi legjobb teljesítményével kápráztatott el bennünket, Caceres pedig tanár volt mögötte, miközben Lichtsteinert halálra terrorizálta a Mulgrew-Izaguirre páros, Barzagli hátul, Vidal a labdák megtartásában volt a szokottnál gyengébb.

A csodálatos Antonio Conte a szünetig tűrt, aztán a második félidőben visszább húzta Vucsinicset. Ezzel egyből levegőhöz is juttatta Pirlót, akit a védelemmel együtt feljebb is tolt egy kicsivel (pont annyival, hogy Commonsnak már ne legyen ereje visszalépni rá, és így Wanyamának két embere legyen), így a labdakihozatalainkba élet költözött. Ez tovább fingatta az egyébként is lankadó skótokat, akik aztán a várakozásoknak megfelelően a 70. perc környékén kiterültek, mint a gyalogbéka.

Jaj, gól!

A vége persze mestermunka, visszatekintve valóban jogosan érezzük úgy, hogy a Juventus keményen, harcosan védekezett, amikor arra volt szükség, és végül a kifárasztott bálnát könnyedén szákolta be. A második félidő tudatosságában már valóban érezhető volt, hogy a csapat csak arra vár, hogy az ellenfél végleg kifullassza magát, de az elsőben néhol kifejezetten kellemetlen nyomás alatt volt kénytelen játszani a Juve. A 0-3 egyértelműen a helyzetkihasználás diadala, hiszen általában ennyi helyzetből nemhogy három, de két gólt sem szoktunk szerezni, de mi leszünk az utolsók, akik károgni fognak, ha ez így marad.

Szeptemberben már elsütöttük egyszer, hogy Quagliarella visszatért. Az nem jött be, úgyhogy most óvatosabban bánunk a szavakkal, még ha teljesen el is vagyunk alélva a 2013-ban újra topcsatárra emlékeztetően tevékenykedő Matritól. És most nem is csak arra gondolunk, hogy lövöldözi a gólokat, hanem arra az egészen frenetikus pörgetett passzra, amiből Marchisio végleg eldöntötte a meccset – és talán a párharcot is. Fogalmunk sincs, mi történt vele, hiszen korábban is szerzett már gólt, amitől azt vártuk, hogy újra magára talál, de akkor ez nem történt meg. Most viszont eljutottunk odáig, hogy bármelyik csatárunkat előbb hagynánk ki a kezdőből, mint őt. Hogy ez milyen hatással lesz Giovincóra, azt meg majd meglátjuk.

Muszáj megvédenünk Lichtit, akit divat lett ekézni, amiért feldobta magát a kapuban. Adjuk, az valóban röhejes volt, de amiért a skótok telerinyálták a sajtót, azért egyetlen pillanatig sem vagyunk hajlandóak rosszul érezni magunkat. Ha egy csatár odaáll a kapus mellé, a védőnek az a feladata, hogy elterelje onnan, és ha ezt csak úgy tudja megtenni, hogy elkapja a grabancát, akkor úgy kell. Persze látványosabb lett volna, ha Buffon egy kifutásnál ádámcsutkán térdeli valamelyiket, de Lichti is állta a sarat, és ha támadásban a rengeteg futáson kívül mást nem is villantott, egyértelműen pozitív a megítélése. A skótoknak meg maradt a 0-3 után a teljességgel indokolatlan, és főleg komolytalan bírózás.

A 0-3-mal nyilvánvalóan eldőlt a továbbjutás, ez a Celtic nem fog hármat rúgni, főleg úgy nem, hogy közben nem kap egyet sem. A győzelem értéke nagyon komoly, az arányáé pedig szinte felbecsülhetetlen, hiszen a Celtic elleni visszavágó előtt négy nappal utazunk Afrikába, hogy a BL-negyeddöntős helyünk előtt a bajnoki címünket is bebetonozzuk. Szerencsére újra szép és jó minden, sőt, még tán jobb is, mint az ősz végén volt, hiszen megtudtuk, hogy

- Caceres igenis képes kiváló teljesítményre balhátvédben
- Peluso sokkal jobb wingback, mint amilyen belső védő
- a csapat elbírja a BL-ben is, ha Vidalnak nem megy
- Marchisio gombnyomásra gépből művésszé változik (még mindig)
- Matri csatár, aki gólokat lő

Végezetül nevessünk egyet a FIFA/UEFA pároson, akik egy hibafaktor kiiktatása helyett olyan szabálymódosítással éltek, ami csak újabb emberi tényezőt (= hibafaktor) vitt a játékba. Lex Vad II.