Az úgy volt, hogy az 1999-es, szép emlékű Roma-Juventus (0-1) mérkőzésről szerettem volna múltidézőt írni: fontos meccs, Ancelotti talán egyik hibátlan összecsapása, Van der Sar szinte egyetlen, normálisan végigvédett Juve-meccse, és egy csodálatos Zidane-szabi. De az idősatu összepréselt, kapkodni pedig nem szeretek: így most más jön, hiszen az archívumokban való kutakodás közben sikerült egy gyöngyszemre bukkanni.
Az úgy volt, hogy az 1999-es, szép emlékű Roma-Juventus (0-1) mérkőzésről szerettem volna múltidézőt írni: fontos meccs, Ancelotti talán egyik hibátlan összecsapása, Van der Sar szinte egyetlen, normálisan végigvédett Juve-meccse, és egy csodálatos Zidane-szabi. De az idősatu összepréselt, kapkodni pedig nem szeretek: így most más jön, hiszen az archívumokban való kutakodás közben sikerült egy gyöngyszemre bukkanni.
A történet egy fiatal, 19 éves támadóról szól, akit Európa legnagyobb klubjai akartak megszerezni: szó volt a Real Madridról, az akkoriban a csúcson lévő Lazióról, valamint a Juventusról is. De szinte nem volt olyan egyesület, amely ne látta volna szívesen. A Juventus úgy döntött, hogy megszerzi őt - bármi áron. Felkerekedett tehát Roberto Bettega alelnök, hogy tárgyalni kezdjen a fiatalember ügynökével. A csatár klubja hajlott az egyezségre, persze komoly árat kért: egy, a Juvéban játszó, szintén fiatal focista játékjogát és rengeteg pénzt. Torinóban úgy döntöttek, hogy belemennek az alkuba. Amikor nyélbe akarták ütni az üzletet, a játékos ügynöke egy faxot küldött Torinóba, amelyben négy pontba foglalta azt, hogy miért is nem igazol a tehetség a Juventushoz:
"1. A Juventus nem indul a BL-ben; 2. A Juventus jelen pillanatban nincs olyan szinten, mint a Lazio; 3. Nem tetszik neki Torinó; 4. A Juvéban játszó honfitársai szerint nem jó a légkör a klubnál. A lényeg: a játékos megerősíti, hogy csak és kizárólag a Lazióhoz akar menni."
