Vannak helyzetek, amikor nem olyan rossz kiszolgáltatottnak lenni (kérdezzétek csak meg Dinót, aki három hétig ágyhoz volt kötve, mert rázuhant egy TU-154-es a vádlijára), de azért az esetek döntő többségében elég nyomorult érzés.
Például amikor a BL-sorsolás pillanatában gurgulázva feltörő előember-rikoltással konstatálod, hogy az általad (második) legjobban várt csapattal találkozik a Juve. Még ki sem hűlt a golyó, már a meccsnapi londoni járatokat gusztálgatod, szállást keresel Glasgow-ban, izzítod a pajtásokat, hogy ezt akkor sem szabad kihagyni, ha az akkori forma alapján minimum kétséges kimenetelű meccsről beszélünk. Röhejes, hogy milyen egyszerű az élet egészen addig a pillanatig, amíg el nem érsz a Parkhead vendégszektorának bejárata elé.
Vannak helyzetek, amikor nem olyan rossz kiszolgáltatottnak lenni (kérdezzétek csak meg Dinót, aki három hétig ágyhoz volt kötve, mert rázuhant egy TU-154-es a vádlijára), de azért az esetek döntő többségében elég nyomorult érzés.
Például amikor a BL-sorsolás pillanatában gurgulázva feltörő előember-rikoltással konstatálod, hogy az általad (második) legjobban várt csapattal találkozik a Juve. Még ki sem hűlt a golyó, már a meccsnapi londoni járatokat gusztálgatod, szállást keresel Glasgow-ban, izzítod a pajtásokat, hogy ezt akkor sem szabad kihagyni, ha az akkori forma alapján minimum kétséges kimenetelű meccsről beszélünk. Röhejes, hogy milyen egyszerű az élet egészen addig a pillanatig, amíg el nem érsz a Parkhead vendégszektorának bejárata elé.
Mivel idén még nem voltunk meccsen, a listán nagyjából megbeszéltük a sorsolás előtt, hogy ha Isztambul vagy Glasgow, akkor ott a helyünk. Még mázlink is volt, mert Sztambulba azért nem annyira sima kirepülni, mint Londonba, ahonnan ugyan még kell kocsikázni 600 km-t, de az semmi ahhoz képest, hogy például Torino 1200-ra van Budapesttől. A költségvetést elkészítésekor gondosabban jártam el, mint S4tchy őrdöngősen körmönfont tőzsdemanőverei során.
Ezt a levelet írtam a listára
Látható, hogy átrepülni a kontinenst keresztbe, aztán kocsit bérelni, azzal még egy masszívabb távot rárakni, aztán megszállni Európa másik sarkában, majd másnap végigcsinálni ugyanezt nagyjából 100 euróból (30,000 HUF) kijön. Ehhez mondjuk kell mázli (olcsó repjegy), és kalandvágy (jobbkormányos kocsit a bal oldalon vezetni 1200 km erejéig), de hát lássuk be, azért, amit az élmény ígért, nem lehetett lemondani róla.
Igen ám, de ekkor gyors egymásutánban a következő dolgok történtek. Mivel Dartival nem fizettük be idén az Anzio Nettunós tagságit, Gabi csak Dinónak tudott volna jegyet szerezni, aki viszont közben szétszakította a lábát, és már három héttel ezelőtt jelezte, komoly veszélybe került az utazása. Eközben beizzítottuk a másik vonalat, ami a JCH-sokhoz hasonlóan minket is Christianhoz, a Viking vezéréhez vezetett, aki viszont közölte, hogy kurvára nincs jegy. Pontosabban „300 jegy mínuszban van”. Aztán egy hét feszült várakozás után, amikor már letettünk az útról, jött a hír, hogy van jegy, csak 150 euróba (45 ezer forint) kerül. 
Ezen a ponton elgondolkodtunk erősen. Először eszünkbe jutott a trieszti bajnokavató, amikor napokig ment a paráztatás, hogy nem lesz jegy, és hogy kurva drágán kell megvennünk előre, aztán azt láttuk, hogy egy tök üres stadionban ünnepelte a bajnoki címét a csapat. Mivel Christian azzal érvelt, hogy a Juve csak 2500 jegyet kapott, egyből gyanakodni kezdtünk, hogy itt valaki kamuzik, hiszen UEFA-előírás, hogy a vendégszurkolók számára a stadion befogadóképességének 10 százalékát kell biztosítani – ami jelen esetben 6000 jegyet jelent. Aztán eszembe jutott, hogy két barátom menne a Milan elleni tavaszi meccsre, és azt a választ kaptam, hogy a jegy 100-130 euróba fog kerülni, végül megjelent előttem a római Olimpico előtt zokogó figura, akiről levettek 300 eurót, de a kupadöntőre végül nem jutott be. Eszembe jutottak a Sahtar elleni 40 eurós jegyár miatt hisztiző ultrák, a Tesseramento elleni szurkolói kampány, majd a parkolóban iszonyatos pénz-, és jegykötegekkel közlekedő capók látványa.
És itt, ezen a ponton kimondtuk, hogy mindenkinek a kurva anyját!
A világ leghíresebb balettszínházába, a moszkvai Balsoj Balettbe egy kiemelt előadásra 125 euróba kerül egy jegy. A milánói Scalában A Repülő Hollandira (terasz, jobbközép) 102 euróért lehet jegyet venni. Jövő héten New Jerseyben koncertezik a U2, a snakepitbe (a színpad előtt elkerített rész) szóló belépőért 100 dollárt kell fizetni, DJ Tiesto pedig Los Angelesben pörgeti a korongokat (hogy te jól mulass) – 76 dollárért az orrod előtt. A Rios-Alvarado bokszmeccsre már 81 dollárért be lehet menni Vegasban, a kézilabda BL négyes döntőjére a kétnapos jegy kifér 100 euróból, a hokivébé (stockholmi) döntőjére is be lehet slisszolni 130 euróért.
Tudjuk, hogy a meccsjegyeknek áruk van, amit meg kell fizetni. És mi készek is vagyunk rá, hogy megfizessük, sőt, még boldogok is vagyunk, hogy támogathatjuk a klubot azzal, hogy jegyet veszünk. De mi ezzel nem a klubot támogatnánk, hanem a zsebét tömködnénk azoknak, aki megélhetési szinten használják ki a ráutaltságból következő kiszolgáltatottságodat. Bár minket arról ismernek az üzleti életben, hogy erkölcsi gátlásokkal ritkán aggályoskodunk, de most letettük a lábunkat keményen, és inkább bebukjuk a repjegyet és a szállásra kifizetett foglalót, de nem hagyjuk magunkat ilyen módon lerántani.
