Jaj, kikaptunk! Atyavilág, nem nyertünk Parmában van. Már Conte is a csapat ellen áskálódik, és bekiabál a játékosának, hogy veszítse el a labdát (azt mondjuk nem értjük, miért következik egy ellenfél térfelén elvesztett labdából, hogy gólt kapunk). Jesszumpepi, a magyar parlamenthez hasonlóan kidőlt a komplett baloldal. Mosmilesz?
Az lesz, hogy nem verjük meg az Udinesét sem, sőt, rosszul is fogunk játszani. Aztán a következő körben csak azért verjük meg a Genoát, mert atomszarok, de vergődés lesz. Utána egy fostalicska 0-0 következik Veronában, és közben lehet, hogy egy brusztolós 1-1, 1-1 után kiesünk a kupából a Lazio ellen. De azt csak azért, hogy mindenki azt mondhassa, most már a Laziónak áll a bajnokság, mert a Juve kifújt.
Jaj, kikaptunk! Atyavilág, nem nyertünk Parmában van. Már Conte is a csapat ellen áskálódik, és bekiabál a játékosának, hogy veszítse el a labdát (azt mondjuk nem értjük, miért következik egy ellenfél térfelén elvesztett labdából, hogy gólt kapunk). Jesszumpepi, a magyar parlamenthez hasonlóan kidőlt a komplett baloldal. Mosmilesz?
Az lesz, hogy nem verjük meg az Udinesét sem, sőt, rosszul is fogunk játszani. Aztán a következő körben csak azért verjük meg a Genoát, mert atomszarok, de vergődés lesz. Utána egy fostalicska 0-0 következik Veronában, és közben lehet, hogy egy brusztolós 1-1, 1-1 után kiesünk a kupából a Lazio ellen. De azt csak azért, hogy mindenki azt mondhassa, most már a Laziónak áll a bajnokság, mert a Juve kifújt.
Mikor pajzsra emeljük a tavalyi Juventust, hajlamosak vagyunk elfelejteni, mi történt 2012 elején. Ezért most elmondjuk: az udinei hitvány 0-0 után vért izzadva levertük ugyan a Leccét, de aztán nem bírtunk hazai pályán a Cagliarival, később a Sienával, aztán már februárban a Parmával sem. Március elején a Chievo elleni hazai meccsel elértük a mélypontot, de aztán a szezon hajrájára olyan formába lendültünk, hogy miszlikbe aprítottunk minden szembejövőt, és már senki nem beszélt arról, milyen volt a tél.
Idén is hasonló a helyzet: már december közepén voltak jelei a visszaesésnek, most meg olyan fogalmatlanul bírunk játszani néha, hogy szinte fáj. Ennek az az oka, hogy az egész szezonra (pláne két-, illetve háromfrontos harcban) tervező csapatoknál általában a tél az az időszak, amikor csikorog a gépezet, fáradtabbak a játékosok, tompa, fásult, szar az egész. Ezt súlyosbítja Olaszországban, hogy kurva hideg van (északon), a Juventusnál pedig ehhez még hozzá kell számítanunk, hogy – másfél év után először – komoly gondot okoznak a hiányzók.
És azt még nem is mondtuk, hogy Dino is megsérült a héten
Ez utóbbi egyébként az egyetlen dolog, ami valóban aggasztó. A teljes bal oldal – Chiellini, Marchisio, Asamoah – hiányát nehezen oldaná meg bármilyen csapat, főleg, ha pont éppen a fenti időszakban van. Ilyenkor a gondok hatványozottan jelentkeznek, és az ember hajlamos túl nagy jelentőséget tulajdonítani néhány gyengébb teljesítménynek, rosszabbul sikerült meccsnek, vagy elbaltázott igazolásnak. Aztán ezeket szépen mind elfelejtjük, és újra isten lesz Conte, amikor tavasszal ritmusban elkezdjük úgy leszakítani az üldözőket, ahogy az ősz közepén tettük, és soványmalac-vágtában szakítjuk át a célszalagot, miközben a többiek a BL-helyekért ütik-verik egymást.
Ha tavaly elhittük, hogy Conte tudta, mit miért tesz, akkor idén se kételkedjünk benne, hogy ez ugyanúgy igaz. Már csak azért sem, mert a szezon eddigi része nem mást bizonyít, mint a fenti állítást. Nem kezdtünk nagyon acélosan, de amikor nagyon kellett, akkor voltunk a legjobbak: veretlenül megnyertük a BL-csoportot, ami az ősz legnagyobb feladata volt, és a téli szünetig összegyűjtöttünk annyi előnyt, amiből tudunk sáfárkodni addig, míg újra formába nem lendülünk. Ezt úgy tippeljük, a Celtic elleni BL-nyolcaddöntő környékére matekozta ki Conte, azaz február közepéig kell arra számítanunk, hogy ami megy rutinból, zsigeri zsenialitásból és a keret erejéből, az összejön, amihez bármilyen plusz kell a fentieken kívül, az meg nem. Lehet, hogy kiesünk a kupából is. Na, bumm.
A Juventus tavasza februárban kezdődik (9.: Fiorentina, 12.: Celtic, 16.: Roma), a csúcsformának pedig valamikor március-áprilisra kell kihegyeződnie, amikor egyrészt a BL-ben is borítékolhatóan nehéz ellenfél jön, ha kicsapjuk a skótokat, másrészt az összes üldözővel találkozunk: Napoli, Lazio és Inter - no meg a Toro (idegenben), Milan (otthon). Ha minden úgy lesz, ahogy gondoljuk, a májusunk már az ünneplés jegyében zajlik, az utolsó négy meccsre még lehet, hogy Conte is beszáll egy-egy félidőre.
Szóval csak azt akartuk mondani, hogy ne szarjon be senki most sem, és akkor sem, ha a bevezetőben említettek pont úgy történnek, ahogy leírtuk. Hogy Dino Vercotti márványba kívánkozó szavait idézzem, „Bárhogy szeretnénk is, nem lehet januárban bajnoki címet nyerni. Azt májusban kell.”