A Celtic egy szempontból biztosan kiváló ellenfél: szurkolóként már csak Sztambulba mentünk volna szívesebben, mint Glasgow-ba. A Parkhead hangulata mellett fontos megjegyeznünk, hogy egy egészen különleges futballkultúra egyik legjelesebb képviselőjébe futottunk bele. Az adott város szökőkútjában fürdőző részeg skót szurkolók jelenlétét minden világverseny kötelező elemévé kéne tenni, viszont így, hogy nem kötelező, mostanában elég ritkán látjuk őket. Ezzel azt is elmondtuk, hogy a játéktudásuk miatt sem rossz ellenfelek.
Kezdjük azzal, mit kell tudni a jelenlegi Celticről. Igen fiatal csapat, nincs is 30 fölötti játékosuk, és a kezdőcsapat gerince közelebb van a húszhoz, mint a harminchoz. A rutint a két legismertebb játékos képviseli, Szamarasz (27) és Commons (29), említést érdemel a – pletykák szerint – Juve által is figyelt Hooper, a svéd válogatott védő, Lustig, esetleg a belső középpályás Wanyama, vagy a balszélső Mulgrew (a whoscored pontszámai alapján). Elég nemzetközi társaság, a siker titkát abban látják, hogy viszonylag kevés skót játékost alkalmaznak, ami mindjárt továbbjutásban kamatozott egy olyan BL-csoportból, amiben előbb tippeltük őket utolsónak, mint másodiknak.
A Celtic egy szempontból biztosan kiváló ellenfél: szurkolóként már csak Sztambulba mentünk volna szívesebben, mint Glasgow-ba. A Parkhead hangulata mellett fontos megjegyeznünk, hogy egy egészen különleges futballkultúra egyik legjelesebb képviselőjébe futottunk bele. Az adott város szökőkútjában fürdőző részeg skót szurkolók jelenlétét minden világverseny kötelező elemévé kéne tenni, viszont így, hogy nem kötelező, mostanában elég ritkán látjuk őket. Ezzel azt is elmondtuk, hogy a játéktudásuk miatt sem rossz ellenfelek.
Kezdjük azzal, mit kell tudni a jelenlegi Celticről. Igen fiatal csapat, nincs is 30 fölötti játékosuk, és a kezdőcsapat gerince közelebb van a húszhoz, mint a harminchoz. A rutint a két legismertebb játékos képviseli, Szamarasz (27) és Commons (29), említést érdemel a – pletykák szerint – Juve által is figyelt Hooper, a svéd válogatott védő, Lustig, esetleg a belső középpályás Wanyama, vagy a balszélső Mulgrew (a whoscored pontszámai alapján). Elég nemzetközi társaság, a siker titkát abban látják, hogy viszonylag kevés skót játékost alkalmaznak, ami mindjárt továbbjutásban kamatozott egy olyan BL-csoportból, amiben előbb tippeltük őket utolsónak, mint másodiknak.
A támadásaik nagy részét a bal oldalon vezetik, az Izaguirre-Mulgrew kettősé a legtöbb gólpassz a BL-ben, de szeretik megszállni a pálya közepét, meccseik nagy részén ebben a horizontális sávban volt messze a legtöbbet a labda. Mindezt úgy, hogy a Barcelona ellen idegenben ez a sáv 90 százalékban eltolódott a tizenhatosukra. Általában a Delneri-féle 4-4-1-1-ben lépnek pályára , ami a legnagyszerűbb felállás a semmi ragozásához.
A két csapat 2001-es párbaja több dologban is hasonlít a mostanira. Akkor a Juve európai értelemben véve is Góliát volt (Buffon-Montero, Thuram, Pessotto-Iuliano, Zenoni, Tacchinardi, Davids, Salas (pfejj – a szerk.), Trezeguet, Del Piero volt az igen combos kezdő), a Celtic pedig igazi underdog. A csoportmeccseken a Celtic némi joggal durrogott a torinói 3-2 után, aztán hazai pályán le is győzte a már továbbjutott Juvét. Arról, hogy a 0-2-ről felálló, óriásit harcoló skótok mit éreztek, miután a frissen becserélt Amoruso feldobta magát a 87. percben, a (zseniális) Martin O'Neil nyilatkozata mond a legtöbbet – hacsak nem az, hogy a Guardian (tehát nem The Sun) élő közvetítése azzal a mondattal zárult, hogy „Még egy futballmeccs, amit a csalás és a kirívóan gyenge játékvezetés elegye döntött el. Másnak is tele a töke ezzel a szarsággal, vagy csak nekem?”
Jegyezzük fel inkább erről a párharcról azt, hogy Del Piero a mostanihoz hasonló fekete mezben tekert csodálatos gólt a Celticnek a Parkheaden, és forduljunk arccal a mostani csata felé – amin egyébként a Celtic mostani edzője, Neil Lennon pályára lépett.
Hasson bár pökhendinek, agyolvasztó meglepetés lenne, ha ez a Celtic képes lenne kiverni a Juventust. Az eddigi BL-szereplés azt mutatja, a Juve jó ellenfelekkel szemben, a BL-ben is képes azt a dominanciára törő játékot villantani, amivel a Serie A-csapatokat kaszabolja heti rendszerességgel. Tiszteletet parancsol, hogy a Celtic a 93. percig fogta a pontját Barcelonában, hazai pályán pedig meg is verte a katalánokat. Ez azt mutatja, hogy tudnak szervezetten védekezni tömörülni, és egészen jó a helyzetkihasználásuk. Más szóval ütköznek, csúsznak-másznak, aztán valaki picsán rúgja a labdát, és futnak utána.
A kérdés azonban inkább az, milyen Juventust látunk szűk két hónap múlva. Ha Chiellini nem is a Juventus legjobb játékosa, de hogy a legnehezebben pótolható, az biztos. Hosszabb-rövidebb ideig láttuk Giorgio helyén játszani Barzaglit és Bonuccit is, de egyrészt egyik sem tudja itt azt hozni, mint Chiellini, másrészt ha itt játszanak, ki játszik az ő helyükön? Marronében mi bíznánk, de Conte még soknak érzi a feladatot számára, Caceres pedig érdekes módon inkább wingbackként volt hasznos, holott pont a védelemben tartottuk eddig jobbnak. Lucio elment, Marotta majd hoz a télen valami ballasztot (a FreeFrag kártyáját már elhasználta a bagóért bezsákolt Andrea „Csodálatos Fatuskó” Barzaglira). A fórumokon már rebesgetik, hogy részben kényszerből Conte újra a 4-3-3-mat fontolgatja, aminek kétségtelenül megvannak az előnyei.
Először is Lichti inkább jobbhátvéd, mint jobb oldali wingback, és bár Asamoah-val pont fordítva vagyunk, nem nagyon emlékszünk, hogy bárki elment volna mellette. Egyszer egy megvadult bölénycsorda majdnem, de egy sárga árán megállította őket is. A pálya közepe így egy olyan sorrá válik, ami egyértelműen felső polcos Európában is: a Vidal-Pirlo-Marchisio hármastól könnyek áztatják az orcánkat, ha éppen jó formában vannak, és még ott van Pogba is, aki a szezon nagy felfedezettje lesz. Ennek köszönhetően eddig elbírjuk, ha a csatáraink nem találják a kaput, viszont a háromcsatáros rendszerben eggyel többen lennének.
Giovincónak a balról induló szélsőcsatár a posztja, Vucsi viszont nem szeret jobbról indulni, ezért valószínűleg ő a center lenne – hacsak nem történik valami csoda Matrival (mondjuk marad). Bendő is felejtős, ezért a jobb oldalra egy Pepe-szerű játékosra lenne szükség, mint ahogy ő is játszott itt, amikor Conte tavaly ősszel kipróbálta a 4-3-3-mat. Nagy sikereket amúgy nem értünk el ebben a formációban, pedig Pepe jó formában volt, kíváncsian várjuk, hogyan fog működni, ha tényleg sor kerül rá.
Ha marad a 3-5-2, akkor az lesz a kulcskérdés, ki helyettesíti Chiellinit. Szerintünk Caceres és Marrone is lehetőséget kap addig középen (az Ingyán esetleg a bal oldalon is), és talán a Barzagli-Bonucci kettős valamelyik tagja vonul ki balra. A tippünk elsőre a Barzagli-Bonucci-Caceres hármas. A többi adott, amivel egy kicsit az is a bajunk, hogy Asamoah és Lichtsteiner cseréi botrányos formában vannak, és az ő teljesítményük is hullámzik.
Mire elérkezik a Celtic elleni meccs, már túl leszünk a téli átigazolási időszakon. Őszintén szólva nem számítok semmiféle igazán komoly igazolásra, Drogba nagyon sokat akar keresni (a Juve jelenleg Buffonnak utalja a legtöbb pénzt, de az ő 6 milliója is kevesebb lesz jövőre, így a legjobban fizetett játékos Pirlo lesz 3,5 milkával – amúgy Iaquinta is 3-mal terheli meg a kiadási oldalt, ami nyáron felszabadul), Llorente szintén, és kemény vetélytársak is vinnék, a City berzenkedő csatárai meg nem pláne. Tegyük gyorsan hozzá, a csatárainkat érő kritikák ellenére végeredményben nem termelt rosszul például Quagliarella, Giovinco pedig sokszor játszott jól.
Az elvárások adottak, a Juventusnak nemcsak ki kell vernie a Celticet, de ezt magabiztosan kell megtennie. A szezon végéig tervező csapatoknál ugyan február ritkán a villogás időszaka, a Celtic számára pedig az év meccse lesz az összecsapás, hiszen a kiherélt skót bajnokságot az egyik kezükkel a seggükben is behúzzák. Az ellenfélnek kijár a tisztelet, de tartani tőlük nem kell, még az őrületes hangulatú Parkheaden sem.
