Ki hitte volna, hogy pont a Cagliari elleni félig-idegenbeli meccs fog ekkora élményt jelenteni? Mert elmondhatjuk, hogy aki ezt nem látta, az rosszul járt, ugyanis sima bajnoki, jóval gyengébb ellenfél ellen ekkora katarzist még nem okozott. Ennek oka összetett, úgyhogy van miről beszélnünk.

Ki hitte volna, hogy pont a Cagliari elleni félig-idegenbeli meccs fog ekkora élményt jelenteni? Mert elmondhatjuk, hogy aki ezt nem látta, az rosszul járt, ugyanis sima bajnoki, jóval gyengébb ellenfél ellen ekkora katarzist még nem okozott. Ennek oka összetett, úgyhogy van miről beszélnünk.
A Cagliari elnökének hétközi derpegése meghozta gyümölcsét, ugyanis a spori mindent megtett, hogy Szicíliától Szardíniától távoli stadionban is maximálisan otthon érezhesse magát a kiesőzónát kerülgető piros-kék alakulat.

A spori totálisan következetlenül vezette a mérkőzést, aminek fontos része volt, hogy ami az egyik oldalon szabálytalan, az a másik oldalon nem az. Ez azt eredményezte, hogy a meccs igencsak eldurvult a második félidőre, de meglepő módon nem a sípmester által felállított szopórolleren álló Juventus játékosai kezdték el szétrúgni a Cagliari játékosait, hanem pont fordítva, de erről majd később.

Nem indult jól a meccs, hiszen igencsak impotens játékkal sikerült előrukkolni, amit egy könnyű szívvel (és az alapvonalon bohóckodó plusz játékvezető segítségével) befújt 11-es koronázott meg. A lehetőséget Pinilla köszönte szépen, és kegyetlenül bevágta a pettyest, ami vidáman táncolt a Juventus kapujában! A tizi befújható volt, ezt ne is vitassuk. Azonban az simán vitatható, hogy ha ezt befújta, akkor a másik oldalon miért siklott el hasonló események felett nagyvonalúan...

Az első félidőben kb ennyi történt, kiábrándító játék után (egyetlen kapuralövés!) következett a szünet, ahol Conte elmondta a játékosoknak, gyalog kell hazamenniük, ha nem lesz meg a győzelem. A második félidőben - főleg annak második felében mutatott játék és hozzáállás jól bizonyítja, hogy Conte jelenléte milyen sokat jelent.

A szünet után kiérkezett csapatot nem tudta megfogni, hogy a spori következetesen volt következetlen. Amit az egyik oldalon továbbengedett, azért a másik oldalon sárgát adott. Azonban a Cagliari játékosai nem vették észre, hogy egy idő után ez tarthatatlanná válik, így Astori (akit addigra már ki kellett volna állítani egy 11-es kíséretében) végül elmehetett zuhanyozni, amikor sokadszorra húzta ki a gyufát. Meg kell jegyeznünk, hogy a kiállítás jogossága egyértelmű, de ekkora már csak 8-9 emberük lehetett volna a pályán normál esetben. Szerintem Vidal gyenge teljesítménye annak is volt köszönhető, hogy minden 10 megtett méterében csak 2 méter volt, amit a saját lábán tehetett meg, a maradék időben repült vagy gurult. Bár tény, hogy ettől még belőhette volna a 11-est, de valakinek a világvégét is meg kellett akadályoznia, tehát azt a megoldást választotta dél-amerikai barátunk, hogy szétlövi a föld felé tartó meteort. Sikerült!

^Kettő

A kiállítás után a Cagliari teljesen beállt, és lehetővé tette, hogy a meccs végére a statisztikák közel 30 lövést (több mint tíz kapura) regisztrálhattak. Vidal kihagyott 11-ese után már csak 3 percet kellett várni, hogy Vucsinics kipattanó lövését a végre jókor érkező Matri bevághassa. De se nekünk, se a csapatnak nem jutott eszébe, hogy az egyenlítés lenne a cél. A győzelem volt a cél, és látszott, hogy senkiben sem merül fel, hogy a hátralévő negyed órában nem kell felszántani a pályát a győztes gól megszerzéséért.

A hatalmas rohamok hol meg nem adott gólban, hol egy egészen elképesztő kapusbravúrban haltak el. Az utolsó fél órában (a kiállítás után) már a spori sem védte a "hazaiakat", a játék folyamatosan folyt, ám a rengeteg időhúzás miatt 6 perc hosszabbítás következett. A fordítás hat perce.

Először Matri duplázta a meccsen szerzett, valamint triplázta az összesen szerzett góljai számát. Végül Vucsi adta meg a kegyelemdöfést egy Gio által kiharcolt szituáció végén - elsőre úgy tűnhetett, hogy sutyerák módon elvette a gólt a kicsitől, de a visszajátszások alapján inkább mellé vagy a kapufára ment volna a perdítés, tehát jogos volt Vucsitól, hogy bepasszolta.

A 90. perc után kiharcolt, teljesen megérdemelt győzelem régen érzett boldogsággal töltött el - szerintem ez (mármint a kiküzdött fordítás, nem az én boldogságom) nagyon sokat jelentett az egész csapatnak a téli szünetre vonulás előtt.

Teljesen felesleges ezt a csapatot a Delneri vagy Ferrara alatt látottakhoz hasonlítani, hiszen most már újra a győzelemre éhes és képes Juventust látjuk meccsnapról meccsnapra, mégis azt mondom, hogy az a csapat (vagy egy bármilyen másik, mentálisan gyengébb csapat) nem tudta volna tartani több mint 90 percen keresztül ezt a megalkuvás nélküli játékot a peches helyzetek (kihagyott 11-es, hatalmas mentés a rendes játékidő végén) és a bírói ellenszél (elmaradt sárgalapok, 11-esek, továbbengedett durva kezezés, a másik oldalon pedig ezek ellentéte) ellenére. Egyszerűen annyira kurva jók vagyunk, hogy még így sem sikerült megtörni a csapatot. Varázslatos.

Egyben sikerült az egy naptári év alatt szerzett legtöbb pont rekordját megdönteni a tegnapi győzelemmel, amit még a Capello-féle 2005-ös csapat tartott. A 94 szerzett pont azt jelenti, hogy ez a sokak által még a veretlen bajnoki cím után is lesajnált csapat több pontot szerzett egy év alatt, mint a világsztárokkal felálló és mint jól tudjuk minden meccsét megvásároló és elcsaló Capello-csapat.

Buffon - Zambrotta, Thuram, Cannavaro, Zebina - Nedved, Vieira, Emerson, Camoranesi - Del Piero, Trezeguet < Buffon - Chiellini, Barzagli, Bonucci - Asamoah, Marchisio, Pirlo, Vidal, Lichtsteiner - Vucsi, Gio?

Persze azt is vegyük figyelembe, hogy akkoriban a két milánói hullarabló banda is erősebb csapat volt a mostaniaknál, akikkel szemben előnyünk jelenleg 9 és 17 pont - a Milan még nem játszott ebben a fordulóban.