Megvertük az Atalantát, mint a szart. És szolgálati közlemény. Mindez hajtás után.
Megvertük az Atalantát, mint a szart. És szolgálati közlemény. Mindez hajtás után.
Kezdjük az utóbbival. Mint bizonyára tudjátok, a blogolással keresett milliárdok közel sem takarják kicsapongó életvitelünk költségeit, ezért sajnos kénytelenek vagyunk időszakosan rajta tartani a szemünket egyéb kötelezettségeinken is. Hiába vagyunk öten, sajnos különböző okokból erősen akadozik a blog posztellátása.
Tavaly ilyenkorra már túl voltunk 4-5 közös olaszországi úton, ontottuk magunkból az érdekesebbnél érdekesebb posztokat, elemeztünk, merengtünk, hangulatot keltettünk, óriási orgiákat tartottunk. Idén azonban minden másképp van. Ránk szakadt a világmindenség, azt hiszem, elmondható, hogy mindannyian 2-3 (szorgalmas) ember munkáját végezzük, egy mondatban összefoglalva: kiszakad a belünk. S4tchy leigazolása azért volt telitalálat, mert az ő dél-amerikai bányái nem igényelnek felügyeletet, ezt biztosan kitaláltátok abból, hogy ő posztot a legtöbbet.
Igyekszünk fenntartani a blog megszokott színvonalát, hiszen számunkra a pénz (és a hatalom, amit veszünk rajta) a legfontosabb, de csak annyit tudunk ígérni, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk értük.
És akkor a meccsről: az Atalanta nem az a csapat, ami elbírja, hogy a második percben gólt kap Torinóban, és ha egy ideig egészen emberül tartották is magukat, emberhátrányban már felesleges volt kijönniük a második félidőre. Bőven elég lett volna, ha kilógatnak egy fehér zászlót az öltöző ablakán.
Jaj, gól!
Gólt lőtt Mirko (csatár), csodálatos szabadrúgásból talált be Pirlo, és Marchisio is folytatta tavaly ősszel abbamaradt szokását, hogy gólt szerez. Egészen kiváló játékot mutatott Giovinco is, nagyon sajnáltuk, hogy a gól nem jött össze neki, de ha ezt a formát állandósítja, megbocsátjuk, ha kimarad néhány helyzet. További fontos hír, hogy beállt Quagliarella, akinek még kicsit remegett a lába, miután a Milan elleni meccs óta eltelt időszakot a futkosón töltötte kenyéren és vízen. Marrone most nem volt olyan meggyőző, a két wingbackre is ráfér már a téli szünet, viszont a pálya közepén nagyon rendben voltunk, még Vidal is, aki folyamatosan vigyorgott, ezzel jelezve, hogy már jól van, és Torinóban könnyű kokainhoz jutni. Lúcio felbontotta a szerződését a Juventusszal, miután Conte vonakodott neki lehetőséget adni, hogy izgalmassá tegye az agyonnyert meccseinket.
Rossz hír, hogy nyert a Milan, így félelmetes, 14 pontos távolságra jött fel mögénk, a forduló többi eredménye azonban nekünk kedvezett: a Napolit a San Paolóban fektette ki a Bologna, az Izét a Lazio bombázta le, így hét ponttal úszunk két fordulóval az őszi zárás előtt. Ez azt is jelenti, hogy idén is őszi bajnokok vagyunk, és ez 25 alkalomból 19-szer scudettót is jelentett a csapatnak (utoljára disznóképű Ancelotti volt képes még ennél is nagyobb téli előnyt elkúrni). Mivel közvetlen ellenfeleinknek gondot okoz a kiegyensúlyozottság, nagyon jól állunk a bajnokságban, ami egyúttal azt is jelenti, hogy tavasszal rá lehet pihenni a BL-meccsekre, nem kell úgy pályára lépni Sztambulban, hogy közben attól parázunk, feljön ránk valaki.
Egyébként tök érdekes sztori, hogy honnan van az Atalanta neve. A Korda-viccel együtt majd elmeséljük ezt is, ha lesz rá időnk. Most menjetek dolgozni.
