A világ legjobb csapatának szentelt világ legjobb blogjának túlfizetett újságíróiként és a csapat elkötelezett szurkolóiként gyermeki lelkesedéssel és katonás kötelességtudattal ülünk le a mérkőzések elé. Az összefoglalót készítő szerkesztő a mérkőzés alatt jegyzetel, rajzol, striguláz, statisztikákat elemez, majd a látottak alapján kialakítja véleményét, amit egy blogbejegyzés örökít meg. Ez az általános menetrend. Most viszont új sorozatot indítunk: szakítva a földhöz ragadt szokással, Conte visszatérésének tiszteletére ezúttal olyan szerző jegyzi az összefoglalót, aki nem is látta a meccset! Sztereotípiák, vakvágányok, sejtések és balsejtések. Világpremier.

A világ legjobb csapatának szentelt világ legjobb blogjának túlfizetett újságíróiként és a csapat elkötelezett szurkolóiként gyermeki lelkesedéssel és katonás kötelességtudattal ülünk le a mérkőzések elé. Az összefoglalót készítő szerkesztő a mérkőzés alatt jegyzetel, rajzol, striguláz, statisztikákat elemez, majd a látottak alapján kialakítja véleményét, amit egy blogbejegyzés örökít meg. Ez az általános menetrend. Most viszont új sorozatot indítunk: szakítva a földhöz ragadt szokással, Conte visszatérésének tiszteletére ezúttal olyan szerző jegyzi az összefoglalót, aki nem is látta a meccset! Sztereotípiák, vakvágányok, sejtések és balsejtések. Világpremier.

Délelőtt tulajdonképp mindent tudattunk veletek a mérkőzéssel kapcsolatos érdemi tudnivalókról: visszatért Conte, innentől kezdve biztos volt, hogy nyerünk. A kérdés csak annyi, hogyan. Az idei Juventus kétféle mérkőzésre képes: vagy gálázósra, vagy szenvedősre. Borítékolható volt, hogy a mai inkább az utóbbi lesz: a hétközi BL általában ólomlábakat szokott eredményezni. Emlékezzünk csak: a fulhamgrádi döntetlen után Quagliarella két zseniális villanása kellett a Chievo elleni győzelemhez, a Sahtar elleni hazai után alig tudtuk begyűrni a Sienát egy 85. perces Marcsi-góllal, a dán nyűglődést követően Cataniában egy Maserati kellett a 3 ponthoz, és így tovább. Egyedül a Pescara ellen tudtunk odaverni BL-fordulót követően, ami lássuk be, nem volt nagy fegyvertény: az újonc csapat nincs egy súlycsoportban az élmezőnnyel, messze a legkevesebb gólt szerzik, a legtöbbet kapják, ami külön-külön is könnyen kiesést ér, nemhogy együtt.

Nézzük tehát a tényeket:

• - A BL-körök hétvégi bajnokijai szoros, kínlódós találkozók.
• - A két csapat Szicíliában utoljára '69-ben osztozott a pontokon (az akkori 1:1 mindkét gólját Juve-játékos szerezte), a történelmi hagyományok szerint döntésre kellett vinni a találkozót.
• - Ez a Juventus nem szokott kikapni, sőt, ha Conte ült a padon, bajnokin még nem szenvedett vereséget.

A fenti megállapításokból kiindulva nem is születhetett más eredmény, mint az 1:0 ide. Esetleg egy 2:1 is lehetett volna, de nem lett!

Szóval szenvedve levertük a Palermót, megérdemelt győzelmet aratva. Miért érdemeltük meg, mármint azon túl, hogy a Juventusnak jár a győzelem? Kezdjük a Palermóval! Mert Gasperini hiába úttörője a modern háromvédős focinak, azt csak kiscsapatoknál tudta eddig alkalmazni, és náluk megfelelő szélső középpályások nélkül nem olyan menő a rendszer. Mert Miccoli hiába szimpatikus figura, nincsenek játszótársai, így Bonucciék röhögve leszedik a pályáról. Mert Ilicic sosem lesz a Balkán Maradonája, bármennyire is szeretné ezt Zamparini. Mert Barreto sosem tudja feledtetni Pastorét, sem a pályán, sem Zamparini szívében. Mert egy olyan meccsen, amikor Von Bergen a csapat legjobbja (megnéztem a whoscored-on!), mikor egyetlen lövés megy az ellenfél kapujára (ezt is kipuskáztam!), maximum a döntetlenben lehet bízni.

...de a döntetlenhez az kellett volna, hogy Vucsinics ne villanjon egyet. Az a Vucsinics, aki alkalmi Mózesként osztja ketté a juventinókat: sokak szerint egy lusta dög, aki csatár létére kriminálisan kevés gólt szerez, mások szerint nélküle halott a támadójáték. Utóbbiaknak adott ma muníciót. A többiekről: fogadjunk, Buffonnak semmi dolga nem volt, fogadjunk, Chiellini megint tanári volt, fogadjunk, Barzagli megint túlmutatott egy 31 éves, egy német középcsapat kispadjáról 500 ezer euróért kukázott játékoson (Marotta egy zseni), és fogadjunk, Bonucci megint igazolta, miért ő a Marotta-éra holtversenyben legdrágább játékosa (Marotta egy zseni). A nyakam rá, hogy Forrestet ma senki nem akarja eladni a P$G-nek (minimum 20 milláért vihetik, ha kell nekik fizessenek, úgyis van miből), és Vidal sérülése miatt mindenki halálra aggódja magát. Sokak fejében megfordulhat, hogy Pogba a szezon legjobb igazolása, és mekkora klasszis lesz belőle; ő nem Pirlo-utód, így ha Vidalt elviszi a Real (minimum 60M), máris pótolhatná. Pirlo tompább lehetett, mint tavaly, de még így is nélkülözhetetlen a stabilitása; hihetetlen, hogy ez a pali nem kellett a Milánnak (Marotta egy zseni). Marchisio megint nem rúgott gólt, igazán mutathatott volna többet, így nem jár neki a 10-es mez, de azért nem gond, hogy tavaly nyáron nem adtuk el a Romának. Asamoah szeptemberben jó volt, azóta legfeljebb a kötelezőt hozza; nem is szélső a faszi, szóval inkább Armerót hozhatta volna Marotta az Udineséből, hallod-e, Beppe. Matrit meg el kéne végre adni, meg sem várva az átigazolási időszakot, MÉG MA meg kell tőle szabadulni, egy NAGY NULLA!!! Hogy lehet ő a Marotta-éra holtversenyben legdrágább játékosa?! A kókler Beppe bá nem lát a szemétől?! A Tchibótól a bőrtáska és a kötött pulcsi mellől jobb futballistát lehet venni, a Vasasba sem férne be! A cserék közül Padoin a keret legszürkébb játékosa, sosem értettem, miért adott érte akár egy fillért is (szemüveget Marottának!). Bendtner meg már januárban mehet vissza Wengerhez, bár lassan túlkoros lesz a kegyeihez - biztos ezért sózta ránk, már keményedik a húsa. Hihetetlen, hogy Marotta nem tudott egy igazi TOP csatárt hozni! Ki kell nyitni a bukszát Cavaniért, de legalább Suarezért. És persze Vucsinics, az a lusta dög, az idegesítő flegmaságával, ha nem rúgatott volna gólt Forresttel, mehetne a primaverához.

A csapatból ma is hiányzott a gyilkos ösztön. Conte a meccs után azt mondta, hogy ha kiegyenlített volna a Palermo, dobott volna egy Tiagót, és bezárta volna a csapatot a budiba öltözőbe két napra. Carrerával és Alessióval is játszottuk hasonló partikat, általában hasonló végeredménnyel. Hogy Conte visszatérése mégis hozott-e valami pluszt? Ezt írja meg az a kommentmezőbe, aki látta a mérkőzést.