Furcsa érzés, hogy Olaszország derbijét, ami ráadásul a jelenlegi állás szerint a Serie A legnagyobb rangadója is, egy olyan csapattal kellene játszanunk, akivel egy épkézláb jogrendszerben csak a kupában futhatnánk össze, mert a Lega Pro lombardiai divíziójában játszik. Az évtized sportcsalását megúszó Izé azonban nemcsak hogy az első osztályban játszik, de mindjárt a második helyen áll – természetesen a Juventus mögött.
Mivel küldetésünk az elfogulatlan, tényszerű hírközlés, és szeretnénk, ha az olvasóink is olyan szexisen tájékozottak lennének, mint mi, idén az idő szűke miatt kihagyjuk a szokásos gyűlölködést, és inkább csak a meccsre koncentrálva vezetjük fel a derbit.
Furcsa érzés, hogy Olaszország derbijét, ami ráadásul a jelenlegi állás szerint a Serie A legnagyobb rangadója is, egy olyan csapattal kellene játszanunk, akivel egy épkézláb jogrendszerben csak a kupában futhatnánk össze, mert a Lega Pro lombardiai divíziójában játszik. Az évtized sportcsalását megúszó Izé azonban nemcsak hogy az első osztályban játszik, de mindjárt a második helyen áll – természetesen a Juventus mögött.
Mivel küldetésünk az elfogulatlan, tényszerű hírközlés, és szeretnénk, ha az olvasóink is olyan szexisen tájékozottak lennének, mint mi, idén az idő szűke miatt kihagyjuk a szokásos gyűlölködést, és inkább csak a meccsre koncentrálva vezetjük fel a derbit.
Bár szomorú látványt nyújt is a tabella Juventus alatt kezdődő része, sajnos számítottunk rá, hogy az Izé idén jó lesz. Ez a Stramaccioni, ne tagadjuk, egy fasza csávó, mindenféle allűrök nélkül teszi a dolgát, és úgy néz ki, tudja, mit csinál. Nekünk mondjuk elsőre furcsának tűnt ez a háromvédős rendszer, amihez sem jó középhátvédje, sem megfelelő wingbackjei nincsenek, de az Izénél valahogy ez is működik. Elsősorban azért, mert Ranocchia úgy játszik idén, ahogy utoljára a Bariban tette (Bonu mellett), Juan Jesus is rendben van, Samuel meg rutinból hozza, és Handanovic sem rosszabb kapus, mint Julio Cesar.
Az Izé legjobb felállása amúgy nem az a 3-5-2, amiben ma este pályára lépnek a Juventus ellen, csakhogy most nincs se Sneijder, se Coutinho, így a Napoli-féle 3-4-1-2 felejtős. Így az elsősorban ütközőkkel telerakott középpálya feladata lesz, hogy megállítsa a Juve játékának motorját biztosító fedezetsort, másodsorban valahogy felcipelje a labdát a kapu elé. Láttuk már idén az Izét dominálni is, de ezt jobbára kicsit ellen alkalmazza, most egészen biztosan kontrákra játszik majd, és az esélyeknek megfelelően megpróbálja elkerülni a vereséget a győzelemért való küzdelem kárára.
Ezzel szemben a Juventusnak kötelező megvernie az Izét. Ha nem lenne elég az évtized sportcsalásának emléke, vagy a hosszú évtizedek óta tartó csatározás minden sebhelye, akkor ott van a tény, hogy ha a Juventus győz, hét ponttal fogja vezetni a Serie A-t úgy, hogy a bajnoki címre esélyesnek vélt ellenfeleit mind legyőzte.
Ki kell csapni a lompost az asztalra: Nesze, nézzétek, mekkora! Ahogy tavaly a scudetto megnyerése melletti második legnagyobb öröm is a Muntari fejese utáni Buffon-bravúr az Izé oda-vissza lemészárolása volt, most is komoly hangulati elemnek számítana egy fényes győzelem. Tegyük hozzá, ez amúgy is ráférne a csapatra, hiszen – ahogy Tyli végtelenül intelligensen megfogalmazta okfejtésében – ilyet már elég régen aratott a csapat. A Roma bepucsítva érkezett, így nem is lehet teljes értékű, a Napoli ellen egy ikszes meccset nyertünk meg (nem mintha az nem lenne nagy erény), eközben pedig a BL-ben pedig jött egy komoly saller, ami majdnem megismétlődött a Bologna ellen a bajnokságban is. Nincs minden rendben, na.
A Juventiknows felvezetőjében olvashattunk egy érdekes felvetést, ami részben magyarázat lehet a gondjainkra is: utoljára a Sahtar ellen, egy hónappal ezelőtt állt össze a Buffon-Barzagli-Bonucci-Chiellini sor, és a Lichti-Vidal-Pirlo-Marchisio-Asamoah dominátor-ötös. Bár igaz a megállapítás, miszerint ez a legerősebb Juventus, azért észre kell vennünk néhány dolgot. Például Lichtit, akinek a beadásait egyszer már leírta úgy Darti, hogy „egy rozsomák hasonló típusú próbálkozásait idézik”, és ez nem sokat változott, még ha hátul stabilabb is, mint bárki a lehetséges cseréi közül. Vidal ki van fingva, pont, mint a legutóbbi tavasz végén, bár legutóbb már nem mozgott rosszul, Pirlo akkor igazán fasza, ha a két oldalán jó teljesítményt nyújt a chilei és Marchisio, Asamoah pedig az erős kezdés után szintén visszaesett. Marchisio a korral nemesedik, már nem vesz ki egész meccseket szabinak, ha nem is mindig látványos, mindig hasznos – és a derbiket amúgy is eléggé kedveli.
A csatárokba bele sem kezdünk újra, körbejártuk már a témát ezerféleképp, és még fogunk is róluk beszélni. A legtöbb reménnyel valóban a sokak által várt Giovinco-Vucsinics kettős kecsegtet. Mirko a nagy meccseken mindig jól játszik, Sebának pedig nagyot javult a mezőnymunkája, egy derbin szerzett győztes góllal pedig akár a csatárrotáció első helyére is lehet ugrani, és ezt ő is tudja. Egy dolgot viszont muszáj leszögeznünk: adott esetben most nem szabad a (szokásosnak tekinthető) 70. percig várni a rosszul játszó csatár lecserélésével.
Ez utóbbi egyébként áll mindenki másra is, ha Vidalnak gyenge meccse van, adni kell egy félidőt Pogbának, mert szerintünk ő az a fajta játékos, akinek a nagy pofáját csak még nagyobbra növeli egy ilyen meccsen való szereplés lehetősége. Lichti helyett nyugodtan be lehet hozni Cacerest, aki szintén a nagy meccseken szeret gólokat lőni, de ez nyilván függ a játék képétől is, mert ha inkább védekezni kell, akkor semmiképp.
Ahogy általában, most is kulcskérdés, hogy mivel próbálkozik az ellenfél Pirlo ellen. Az Izé nem lesz annyira tökös, hogy egyszerre feltegye a Palacio – Cassano, Milito hármast egy 3-4-1-2-ben, pedig Pirlo megállítására lehet, hogy ez a legjobb megoldás – viszont tény, hogy ez egyenlő a vereséggel, ha közben Marchisio és Vidal jó napot fognak ki. Sokkal valószínűbb, hogy az ötfős középpálya egyik tagja (ha tippelnem kell, Guarín, mert jól lő messziről is) lép majd feljebb Pirlóra, miközben Gargano-Vidal és Cambiasso-Marchisio ütközetek egész sora követi egymást a pálya közepén.
Mondanunk sem kell, a meccset a szélen kell megnyerni: Asamoah, a vetítéktől csatakos, prüszkölő csődör le kell, hogy győzze a vele szemben védekező koszlott, roskatag sörházi gebét az idegesítő, a 80-as évek legidegesítőbb videódiszkóiban látható sérójával. Az sem baj, ha Lichtinek jó meccse van Nagatomóval szemben, akiről elég annyit tudni, hogy egy cesenai japán, ami már önmagában majdnem olyan vicces, mint ez. Jöhetnek befele a lapos labdák, mert gólt fejelni nem fogunk, az kurvaélet (hacsak Giorgio nem egy szöglet után), viszont ha fogadnunk kéne, fogunk gólt szerezni a 16-oson kívülről.
Sebész úr
A Juventus már 70 százalékos önmagát adva jobb csapat ennél az Izénél, 10-ből 8-szor gólokkal verné, ha lenne ilyen értelmetlen párosmeccs egyszer. A kulcs tehát valójában az, hány százalékos lesz önmagához képest a Juventus, mert 60-nal már szoros a meccs egy jó Izé ellen, 50-nel meg nyilván 50-50.
