Odáig jutott a világ, hogy a Napoli ellen kell az ősz rangadóját játszanunk. Ez azt jelenti, hogy Hullarablóéknál nagy a trágya, meg azt is, hogy a Napoli az évek óta tartó építkezés eredményeként mostanra valóban tényező lett. Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy az elmúlt 14 hónapban a Juventus egyetlen tétmeccset veszített el: a Napoli elleni Olasz Kupa-döntőt.
Odáig jutott a világ, hogy a Napoli ellen kell az ősz rangadóját játszanunk. Ez azt jelenti, hogy Hullarablóéknál nagy a trágya, meg azt is, hogy a Napoli az évek óta tartó építkezés eredményeként mostanra valóban tényező lett. Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy az elmúlt 14 hónapban a Juventus egyetlen tétmeccset veszített el: a Napoli elleni Olasz Kupa-döntőt.
Bár kérlelhetetlen nagyképűséggel, metsző pofátlansággal osztjuk az észak-afrikaiakat, és egyetlen alkalmat sem szalasztunk el, hogy odabasszunk nekik valami szaftosat, sajnos azt is be kell látnunk, hogy egy rohadt erős, tiszteletet parancsolóan masszív ellenfél érkezik ma délután Torinóba. Nem félünk senkitől, de ha valakitől tartunk, az a Napoli.
Nem árt tudni, hogy az Olaszországban reneszánszát élő – többek közt a Juventus által is alkalmazott – háromvédős rendszer visszatérésének egyik úttörője a Napoli, azaz Walter Mazzari. Ha a közelmúlt történéseit szemléljük, Gasperini Genoája, aztán Guidolin Udineséje mutatta meg, hogyan lehet eredményessé tenni az év(tizedek) óta halott rendszert, Mazzari pedig szisztematikus építkezéssel jutott el odáig, hogy tavaly továbbjutott a BL halálcsoportjából, és nagyon közel volt ahhoz, hogy kiverje a későbbi győztest, mint a taknyot. Mazzari szép lassan találta meg a kirakós összes darabját, ráadásul a két wingback (Maggio, Zuniga) nem voltak drágák, Hamsikot gyakorlatilag ők nevelték ki, a világ egyik legjobb csatárát (Cavaniról van szó, nyilván) pedig bagóért szippantották át a szomszéd zátonyról. Tudatosság, fegyelmezettség – ez volt a két kulcsszó, és a csapatépítés mellett a pályán is visszaköszön mindkét tényező.
A Napoli elég régóta játszik ebben a felállásban, jobbára ezekkel a játékosokkal ahhoz, hogy az egyik legnagyobb fegyvere az összeszokottság legyen. Ehhez jön még, hogy nem biztos, hogy Lavezzi távozásával nem nyert a csapat, mert az argentin sebességéért cserébe Pandev sziporkázó zsenialitása, és gólérzékenysége érkezett a kezdőbe, és az már most látszik, hogy elég jól megértik egymást Cavanival. Pandev egyébként kettőt vert a Juvének télen, kulcsszereplő volt a kupadöntőn, és a Szuperkupán is, úgyhogy ne legyintgessünk Máris szomszédra.
A tavaszi meccset leszámítva – amikor egy bombaformában futballozó Juventus ordasul megcsinálta a kifulladóban levő Napolit Torinóban – a nápolyiak ellen hagyományosan nem nagyon megy a csapatnak. És most nem a Nápolyban alacsony oddszal felbukkanó kamubüntetőkre gondolunk, hanem sokkal inkább arra, hogy a két csapat közel azonos játékrendszerét a nápolyiak képesek hatékonyabban alkalmazni a Juvénál.
Ennek elsősorban az az oka, hogy a 3-4-1-2-ből előre kilógó Hamsik posztja és játékstílusa alapján is tökéletesen alkalmas Pirlo testőrének. Nem fizet sokat, hogy a szlovák elsődleges feladata most is az lesz, hogy labdavesztés után azonnal rácummanjon Szundira, és mivel Mazzarinál mindenkinek van védőfeladata, Cavani és Pandev is vissza fog lépni, így a Napoli képes lesz rendszeresen létszámfölényt kialakítani a középpályán. A Napolinál pontosan tudják: ha a Juve ellen elveszítik a középpályát, azon elmegy a meccs is, úgyhogy ne csodálkozzunk rajta, hogy a dinamikus kontrajátékra berendezkedő ellenféllel szemben nem lesz helyzetdömping a Napoli kapuja előtt.
És ez baj, mert a csatáraink sajnos rendszerint képtelenek élni a lehetőségeikkel, nemhogy kevés helyzetből is gólt szereznek, de gyakran sokból sem. A sok helyzetet még akkor is el lehet felejteni, ha tudjuk, hogy a Napoli leggyengébb rész pont a védelme: Cannavaro még oké, de Campagnaro és Gamberini könnyedén zavarba hozható, főleg, ha nem kap elég támogatást a wingbackektől. Ez lehet a Juve esélye: ha eléri, amit a nápolyi második félidőben télen, hogy a két nápolyi futóhátvéd a saját kapuja környékén legyen kénytelen szolgálatot teljesíteni, a nyomásból előbb-utóbb gólt fog szerezni, a Napoli pedig nagyon nem az a fajta csapat, amelyik fordítani tud.
Kulcskérdés a frissesség, különösen Marchisio esetében, mert a Pirlo két oldalán játszó középpályásainktól nagyon kell a klasszisteljesítmény. Rajtuk áll, hogy a Juventus nyomás alatt tudja-e tartani a nápolyi kaput, vagy hátrálni, védekezni, ütközni lesz kénytelen többet. Ez utóbbiban alulmarad, az előre látszik.
Őszintén szólva a két csapat formáját, a frissességét és a bajnoki mezőnyt látva nem lennék elégedetlen egy döntetlennel, hiába játszunk otthon. A bajnokságot nem ezen a meccsen kell megnyerni, az idei Juventus erősebb annyival a tavalyinál, hogy a kicsik ellen több pontot hozzon, mint tavaly, a Napoli viszont ugyanúgy el fog hányni egy csomó pontot a Siena, a Pescara és a Bologna ellen, ahogy tette tavaly is. Ez a meccs nem dönt semmiről, csak arról, hogy feljebb engedi-e magára a vezető páros az Inter-Lazio kettőst (pfejj, micsoda mocsadék hömpölyög mögöttünk), mielőtt tavaszra 10-12 pontra szakítanák őket.
