Kedves Tibi bácsi! Nagyon tetszik a műsor, és hatodikos vagyok, és csókolom. Azt szeretném, hogy jó lenne, ha meg lehetne azt csinálni, hogy beolvassák a Tibi bácsiék, amit akarok. És az is, hogy ha sikerülne esetleg teljesíteni. Lehet?
Repült a pöttyös labda, mi meg elkaptuk.
Kedves Tibi bácsi! Nagyon tetszik a műsor, és hatodikos vagyok, és csókolom. Azt szeretném, hogy jó lenne, ha meg lehetne azt csinálni, hogy beolvassák a Tibi bácsiék, amit akarok. És az is, hogy ha sikerülne esetleg teljesíteni. Lehet?
Repült a pöttyös labda, mi meg elkaptuk.
A meccs előtt volt három olyan kívánságunk, amik fontossági sorrendben így néztek ki:
1. Verjük meg a Romát
2. Tömjük be Zeman pofáját
3. Rúgjon egy gólt valamelyik gödörben levő csatárunk
Az elsőt alaposan túlteljesítettük, még 20 perc sem telt el a meccsből, de már padlón volt az ellenfél, és felsejlett egy tavalyinál is nagyobb verés (pedig az sem volt pitiáner). Nem túlzás, ha kedden a Bázarekettye ellen játszanánk hírverő mérkőzést a helyi klub 15. évfordulóján, a közönség addig hajtotta volna a csapatot, hogy Zeman a sajtótájékoztatón bejelentette volna, felhagy az edzősködéssel, és elvonul egy tibeti kolostorba lámákat abuzálni. Ez végül nem történt meg, a második félidőben némileg visszább vett a Juve, így csak öt 100 százalékos ziccere volt, amiből az utolsót be is lőtte.
A második, ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban sikerült, mint az első. Zeman egy szerencsétlen kókler, mindenféle elképzelés nélkül, az ellenfél várható felállását, játékszisztémáját és erejét semmibe véve felhányta a csapatát a szokásos 4-3-3-ban, és várta a böllért. Így edző, különösen olyan, akinek azért neve is van a Serie A-ban, nem alázta meg magát az utóbbi években (talán Benitez, de neki megvan az a mentsége, hogy spanyol, és elfogadott tény, hogy azok hülyék a futballhoz). Nem is kell edzőnek lennem, hogy el tudjam végezni azt a műveletet, aminek a végén kiderül, hogy az öt kettővel több a háromnál. A középpályát elveszíteni a Juventus ellen pedig nagyjából egyet jelent a meccs elveszítésével. Ezt hagyta ki a felkészülés során elvégzett számításból Zeman.
"Non fermiamoci", azaz "Ne álljunk le!" - Marchisio 3-0-nál (a Bianconeri FB-oldaláról)
Annyiból persze kényszerpályán mozgott, hogy ilyen atomszar védelemmel nagyjából mindegy is volt, mit akar igazából a mezőnyben. A fejetlen csirkék szervezettebb rendszerben rohangálnak a baromfiudvarban, mint a Roma úgynevezett védelme, de ezt Zemannak nyilván tudnia kellett. Ez ellen pedig úgy lehet védekezni, hogy lefogod azokat, akik a passzokat osztják a védelem mögé. Mivel ez nem történt meg, záporoztak az úgynevezett kulcspasszok a Roma védelmi vonalát cincáló támadók felé – különösen a bal oldalon, és le merném fogadni, hogy Conte/Carrera tudatosan vitte a játékot Taddei oldalára. Zeman ellenlépései egyrészt késtek 40 percet, másrészt jobbára kimerültek annyiban, hogy szomorúan nézett. 
A harmadik különösen örömteli: újra láthattuk a fakopácsot. Matri játékától azért tartottunk kicsit, mert a Roma ellen pont úgy nem ő a legjobb választás, ahogy a Fiorentina ellen ő lett volna az, de nem számított. A gólja kicsit mázlis volt, de a bemozgás és a labdaátvétel határozottan csatárra emlékeztetett, és mivel az ilyen megmozdulásokat szűken mérte 2012-ben, nagyon meg kell becsülnünk a gólját. Aztán a végén jött a bónusz, bár a negyedik gólnál valójában nem is Giovincót kell kiemelnünk, hanem Barzaglit, aki beesernyőzte Taddeit (!), aztán megiramodott a szélen (!!), labdával lefutotta a brazilt (!!!), és tökéletes ütemben tette a labdát Giovinco elé, aki aztán szépen megoldotta (a gólörömért jár a tasli).
Jó gyerekek voltunk, és elkaptuk a pöttyös labdát, úgyhogy megérdemeltük a jutalmunkat. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a Juve játékát kicsit mindig az ellenfél szemszögéből kell mérnünk: a Fiorentina ellen egy erős ellenféllel szemben botladoztunk, most egy kőgyenge csapat ellen tűnt úgy, hogy brillírozunk, pedig erről valójában szó sem volt. Caceres halvány volt, De Ceglién több ígéretes helyzet is elakadt, Bonucci pedig kretén büntetőt hozott össze. Vucsinics a kapu előtt pontatlan, Matri elfáradt, így akit igazán dicsérni lehet, az a kőszikla Chiellini, az újra régi fényében pompázó Pirlo, a buta sárgája ellenére szokás szerint közel hibátlan Vidal, és szerintem a meccs embere, Marchisio.
Már megint, Stefi?
Október 20-án jön a Napoli, addigra letudjuk a BL-csoportkör felét is, és ha a csapat tartja a formáját, a novembert úgy kezdhetjük meg, hogy a markunkban van Olaszország és Európa töke. A Jedi komálja az ilyesmit.
Ennél pedig egyszerűen nincs semmi a világon, ami viccesebb:
