Majd mérőmókus biztos megint eljön, és számszakilag is kiértékeli a tegnap esti, firenzei 0-0-át. A teljesítmény olyan volt, amilyen, még nem olyan halvány a két évvel ezelőtti katasztrófaszezon élménye, hogy gyenge játékkal, egy masszív ellenfél otthonából elhozott egy pont miatt elégedetlenkedjünk. Van viszont egy olyan jelenség, amely valódi aggodalomra adhat okot. A súlytalanság problémája.
Majd mérőmókus biztos megint eljön, és számszakilag is kiértékeli a tegnap esti, firenzei 0-0-át. A teljesítmény olyan volt, amilyen, még nem olyan halvány a két évvel ezelőtti katasztrófaszezon élménye, hogy gyenge játékkal, egy masszív ellenfél otthonából elhozott egy pont miatt elégedetlenkedjünk. Van viszont egy olyan jelenség, amely valódi aggodalomra adhat okot. A súlytalanság problémája.
A tehetség nem csak abból áll, hogy valaki jól cselez, jól lő, vagy jól lát a pályán. A tehetség mentális erőt is feltételez: el kell bírni a ránk nehezedő terhet. Úgy tűnik, hogy Giovincónak - róla lesz most szó - ezzel van jelenleg a legnagyobb problémája. A Primaverában még szárnyalt, az Empoliban erősödött, visszatért, hogy néha villanjon egyet, elment a Parmába, ahol szintén szárnyalt, majd (beérett) focistaként újra Torinóban van, hogy - az Udinese elleni meccset kivéve - eddig ne csináljon semmit.
Giovincót nem lehet egyszerű játékosként kezelni: a Juventus nevelte ki, az utóbbi évtizedek egyik legjobb Primavera-nemzedékéből került fel a nagyokhoz, érthető, hogy elfogultak vele a szurkolók. A tudatalatti Del Pierót szeretné látni benne, de az már jórészt eldőlt, hogy nem lesz ő Del Piero utódja - ha így folytatja, akkor talán még Iaquintáé vagy Amauiré sem. Lassan 26 éves, ez már nem olyan kor, amelyben ugrásszerű fejlődés várható egy játékostól. Ha azt nézzük, hogy Del Piero hol volt 26 évesen (mondjuk akkor éppen pályája mélypontján, de addig azért sok mindent elért), és hol áll jelenleg Giovinco, akkor láthatjuk a kategóriabeli eltérést. Sokan hangoztatják, hogy "de Alex annak idején megkapta a lehetőséget". Igen, megkapta. Amikor Baggio tropára szakította a térdszalagjait 1994-ben, akkor éppen hátára vette az egyébként meglehetősen erős csapatot, bizonyítva, hogy nem csak játéktudásban, de mentálisan is megérett a Juventus szintjére.
A szkafanderben Giovinco teste rejtőzik
Giovinco esetében nincs így: csak a görcsölés van, csak a rossz választások (tegye fel a kezét, aki tegnap nem húzta fel magát azon a pillanaton, amikor Quagliarella elől, lesről visszalépve ért labdához, ezzel talán az egyetlen ígéretes támadást megakasztva). És egy fizikai adottság, amely azért nem okoz áthidalhatalan problémákat (meg lehet kérdezni Rui Barrost is), de sok nehézséggel járhat akkor, amikor a mentális állapot nincs rendben.
A türelem továbbra is él, bár nem tart örökké: még Del Pierót is kifütyülték rosszabb napjain. Giovinco nem fogja ennyivel megúszni. Ha nem szedi össze magát, sosem lesz övé a Juventus 10-es meze - vagy egyáltalán nem kap majd mezt.
