Zajlik a felkészülés, az olasz foci a fogadási botránytól hangos, de mi még mindig a tavalyi bajoki címen örömködünk. Sorozatunkban igyekszünk megragadni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak/hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Juventus megnyerte története 30. scudettoját. Fontossági sorrendről szó sincs, véletlenszerűen vesszük sorba a fontosnak tartott elemeket: a mai részben rámutatunk, mennyire lényeges volt, hogy Vinovo már nem kórház a város szélén!
Zajlik a felkészülés, az olasz foci a fogadási botránytól hangos, de mi még mindig a tavalyi bajoki címen örömködünk. Sorozatunkban igyekszünk megragadni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak/hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Juventus megnyerte története 30. scudettoját. Fontossági sorrendről szó sincs, véletlenszerűen vesszük sorba a fontosnak tartott elemeket: a mai részben rámutatunk, mennyire lényeges volt, hogy Vinovo már nem kórház a város szélén!
A calciopoli utáni időszakban a Juvét rendszeresen brutális sérüléshullámok sújtották: volt olyan, hogy a hiányzók csapata erősebb lett volna, mint azoké, akik éppen bevethetők voltak. Így szó sem lehetett kiszámítható csapatépítésről, vagy arról, hogy egy igazán erős alapcsapat küzdhessen a Juve mezében.
Az okokat senki nem tudta. Lecserélték az orvosi stábot, megvizsgálták az edzőpályák talaját, még az is felmerült, hogy a vinovói edzőkomplexum sajátos mikroklímája a felelős a rengeteg sérülésért. Sissoko szerint például például túl nedves ott a levegő, és ez okozta az izomsérüléseket.
Tudtunkkal a rejtély még mindig nem oldódott meg, de az biztos, hogy a 2011-12-es idényben radikálisan visszaesett a sérülések száma, és gyakorlatilag minden kulcsjátékos súlyosabb sérülés, hosszabb kihagyás nélkül játszhatta végig a szezont. Ez különösen fontos volt Buffon, Lichtsteiner vagy Pirlo esetében, akiket igen nehéz (lehetetlen) lett volna pótolni. Az igencsak összeszokott és jól működő védelemben csak egyszer, idegenben a Genoa ellen állt elő az a helyzet, hogy vészmegoldáshoz kellett Conténak nyúlnia. De a Vidal-Marchiso-Pirlo hármas is igen stabilnak bizonyult, és csak a legritkább esetben volt szükség a pótlásukra. Ennek lett az áldozata Pazienza, akit ugyan cserének igazoltak, de a kezdő középpályások annyira jól játszottak, és annyira jól bírták fizikailag a bajnokságot, hogy a Nápolyból érkező futballista alig jutott lehetőséghez.
Korábban előfordult olyan, hogy egy játékosnak (De Cegliének) éppen elkezdett menni a játék, erre fél évre kiesett - és kezdhette újra a csapatba kerülésért folytatott harcot, és újra kezdhette felépíteni a jó formáját is. Idén pedig csak kisebb egészségügyi problémái voltak, azok is csak a bajnokság végén, ami a Juventust nem, csak De Ceglie válogatottbeli esélyeit érintette. Vagy emlékezhetünk a 2010-11-es bajnokságra, amelyet kis túlzással Quagliarella sérülése tett tönkre.
Szerencsére idén nem volt ilyen
Ugyanakkor idén más csapatok szenvedtek azzal a problémával, mint korábban mi. Ranieri csapata pl. rengeteg kisebb-nagyobb sérülést szenvedett, főleg izomsérülésből volt náluk elég sok. Ez arra enged következtetni, hogy a szakmai stábnak köze lehet a dologhoz, hiszen Ranieri nálunk töltött ideje alatt hasonló volt Torinóban is a helyzet. Annyit lehet tudni, hogy Conte nagy hangsúlyt fektet a fizikai felkészítésre, Vucsinics ki is emelte, hogy élete talán legkeményebb felkészülését teljesítette a Juventusban. Erre szükség is volt, hiszen a Juve sokmozgásos játéka megkövetelte a jó erőnlétet - és akár rengeteg sérülést is hozhatott volna. De nem így történt.
De Milánó másik fele is megszenvedte a különböző egészségi problémákat, gondoljunk csak Cassano szívműtétjére, Gattuso szemproblémáira, Pato állandó kisebb-nagyobb sérüléseire, vagy Nesta visszatérő fizikai problémáira, vagy Thiago silva tavaszi sérülésére. Az ő esetükben vélhetően inkább a balszerencse játszott főszerepet, de az eredmény ugyanaz volt: egyes kulcsjátékosok hosszú ideig nem voltak bevethetőek, vagy éppen csökkent a szakmai stáb variációs lehetősége.
Ahogy korábban Pirlo esetében, itt is nagy kérdés, hogy mi lesz jövőre. Csak a szerencsének volt köszönhető az elmúlt, egészséges szezon, vagy tartósan megváltozott a helyzet Torinóban? A BL papíron csak 6-10-13 meccset jelent, ami elvileg nem tűnik soknak. De ezek várhatóan sokkal keményebb, hajtósabb mérkőzések lesznek, mint egy átlagos bajnoki, azaz nagyobb fizikai és szellemi megterhelést jelentenek majd, arról nem is beszélve, hogy rövidebb lesz a meccsek közötti pihenőidő is. Persze a keret bővült, és Marottáék igyekeztek felkészülni a nagyobb igénybevételre.
Erre azért is szükség van, mert Chiellini sérülten tért vissza a válogatottól, Caceres pedig a bari szántóföld áldozata lett. Lucio is kisebb sérülésekkel bajlódik, Isla pedig az udinei sérülése után kb. 1,5 hónap múlva lesz bevethető. Azaz jelenleg a védelem tűnik sérülékenyebbnek. De ha csak ennyi egészségi problémánk lenne a következő szezonban, akkor boldogok lehetnénk!
