Zajlik a felkészülés, az olasz foci a fogadási botránytól hangos, de mi még mindig a tavalyi bajoki címen örömködünk. Sorozatunkban igyekszünk megragadni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak/hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Juventus megnyerte története 30. scudettoját. Fontossági sorrendről szó sincs, véletlenszerűen vesszük sorba a fontosnak tartott elemeket: a mai részben az év legjobbja, Andrea Pirlo szerepét mutatjuk be.

Zajlik a felkészülés, az olasz foci a fogadási botránytól hangos, de mi még mindig a tavalyi bajoki címen örömködünk. Sorozatunkban igyekszünk megragadni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak/hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Juventus megnyerte története 30. scudettoját. Fontossági sorrendről szó sincs, véletlenszerűen vesszük sorba a fontosnak tartott elemeket: a mai részben az év legjobbja, Andrea Pirlo szerepét mutatjuk be.

Tavaly nyáron igen kiélezett versengés zajlott a Bianconeri blog szerkesztőségében: Benito és én fej-fej mellett haladva versenyt fanyalogtunk azon, hogy a Juve leigazolta a már kiégett futballistának tűnő Andrea Pirlot. Az akkor még csak jövőbeli szerzőtársunk, s4tch pedig az Index Juve topicjában számokkal igazolta, hogy a játékos már szinte teher volt az előző klubján. Finoman szólva óriási butaságnak tartottuk az átigazolást - nagyobb marhaságot nem is mondhattunk volna az üggyel kapcsolatban... (Hadd mosakodjunk egy kicsit: hogy a hírek szerint Conte sem akarta Pirlot, ugyanis az eltervezett taktikájába egyáltalán nem illett, de Marotta szava döntött, a taktika pedig változott - szerencsére.)

Pirlo ugyanis a bajnokcsapat legjobbja volt, aki nélkül biztosan nem jött volna össze a 30. scudetto, és persze az olasz válogatott sem játszott volna Eb döntőt. Egy jó ősszel akár még az aranylabda szavazás élmezőnyébe is kerülhet - győzni nincs esélye, várhatóan a két spanyol nagycsapat játékosai közül nyer valaki.

Pirloval több, régóta keresett szerepkört sikerült betöltenie a csapatnak. Igaz, klasszis regista időtlen idők óta nem játszott a Juvéban, Pirlo viszont a világ egyik legjobbja ezen a poszton. Az ő csapatba építésével pedig megoldódott az elmúlt évek egyik nagy problémája, a labdafelhozatal, a védelem és a középpálya közötti kapcsolat kérdése. Számtalan statisztika látott napvilágot arról, hogy Pirlo az összes európai bajnokság egyik legtöbbet és legjobban passzoló játékosa. Ráadásul nem arról van szó, hogy alibilabdákat, öt méteres passzokat osztogatott volna: szebbnél-szebb gólpasszokat adott. Már az első meccsén elkezdte eloszlatni a vele szemben felmerült kétségeket, amikor Lichtsteinernek és Marchisionak is látványos és zseniális labdát adott a góljaik előtt.

Cselek, lövések, löbbölések

De Szundi nem csupán taktikai vagy technikai szempontból volt lényeges. Több csapattársa is rendszeresen hangsúlyozta, hogy Pirlo egy "nagy bajnok", igazi vezér. Egy olyan játékos, aki a legnehezebb pillanatokban sem veszti el a fejét, és akire mindig lehet számítani. Mindig higgadt maradt, és csak a legritkább esetben veszítette el a labdát. Ezt mutatja az az anekdota is, amit Ferrara mesélt róla: Pirlo állítólag egy edzőmeccsen azt mondta neki, hogy amikor ő kéri a labdát, az nem kérés, hanem parancs. Lehet, hogy ez valakinek arrogáns dolognak tűnik, számomra inkább azt mutatja, hogy Pirloban megvan a szükséges önbizalom és motiváció, hogy igaz vezéregyéniség legyen. Ez az attitűd kellett ahhoz, hogy az Eb-n angolok elleni tizenegyespárbajban, felismerve, hogy a hátrányban lévő olaszoknak szüksége valamilyen önbizalomfröccsre, megpróbálkozott a panenkázással. Bejött, és ezzel megfordította a csapat szerencséjét.

Hiába majomkodsz, ezt nem szeded ki!

Az előző évek lelassult, fásult Pirloját látva az is némi meglepetést okozott, hogy még mindig a keret egyik legjobb erőnlétű játékosának bizonyult, és rengeteget futva mindig megjátszható volt, ráadásul volt olyan meccs, ahol ő szerezte a legtöbb labdát! Pedig állítólag éppen ez az egyik gyengesége...

Tavaly a sérülések is elkerülték, 37 bajnokin lépett pályára - és pont ez az, ami mindenkit elgondolkodtat. Meg tudja-e ismételni a 2011-12-es teljesítményét jövőre is? Képes lesz-e a BL szerepléssel nehezített idényt komoly sérülés nélkül végigjátszani? A Juventus képes lesz-e őt pótolni, hogy néha pihenhessen? Ezek mind-mind a jövő kérdései, és legfeljebb spekulálni tudunk velük kapcsolatban. ami viszont tény: az elmúlt szezon legjobbja Andrea Pirlo volt, és ezt senki sem veheti el tőle.