„Nyertünk ma egy meccset. Ha holnap is nyerünk, az már kettő. Ha azután is, az már győzelmi sorozat.” Ez a bölcsesség Lou-tól, a Cleveland Indians edzőjétől származik, és csak azért tettem be ide, mert a Juventus már most győzelmi sorozatban van. Egyelőre egymeccsesben.
De csak azért nem kettő az az egy, mert hiába játszott ugyanolyan jól Genovában, mint Firenzében, a Marassiban a csatárok mindent kihagytak, és ha bírózni akarnánk, azt is megtehetnénk. Viszont az én fejemben ez két hasonló értékű meccs, még ha az egyikért csak egy pont járt is, mert a kicsit hosszúra nyúlt téli hullámvölgyet lassan lezártnak tekinthetjük. És jön a Milan, meg az Inter.
„Nyertünk ma egy meccset. Ha holnap is nyerünk, az már kettő. Ha azután is, az már győzelmi sorozat.” Ez a bölcsesség Lou-tól, a Cleveland Indians edzőjétől származik, és csak azért tettem be ide, mert a Juventus már most győzelmi sorozatban van. Egyelőre egymeccsesben.
De csak azért nem kettő az az egy, mert hiába játszott ugyanolyan jól Genovában, mint Firenzében, a Marassiban a csatárok mindent kihagytak, és ha bírózni akarnánk, azt is megtehetnénk. Viszont az én fejemben ez két hasonló értékű meccs, még ha az egyikért csak egy pont járt is, mert a kicsit hosszúra nyúlt téli hullámvölgyet lassan lezártnak tekinthetjük. És jön a Milan, meg az Inter.
Illetve fogalmazzunk inkább úgy, a hét végén kiderül, hogy lezártnak tekinthetjük-e, hiszen döntő fontosságú napok állnak előttünk. A keddtől vasárnapig tartó pár napban eldől egyrészt a fenti kérdés is, másrészt ennek folyományaként vagy továbbjutunk a kupában a II. Számú Hullarablók ellen, és aztán lendületből feltöröljük a pályát az I. Számú Hullarablókkal, vagy nem. Vagy csak az egyik.
A Milan elleni kupameccs triplán fontos. Ott van egyrészt az, hogy a hullarablók teteme fölött tébolyult pogót járni mindig kéjes élvezet, másrészt – ahogy korábban is mondtuk – fontos célkitűzés a Kupa megnyerése, amihez ugyebár először a döntőbe kell bejutnunk. Harmadrészt pedig egy győzelemmel talán botot dugnánk a milánói küllők közé, amivel megállítható lenne a most éppen zökkenőmentesen hasító csapat, és ez némi elbizonytalanodáshoz vezetne a bajnokságban is. Ezzel párhuzamosan új erőre kapna a kicsit megtépázott önbizalmunk is, ami az üldözés egy fontos szegmense lenne. Mert hát miért ne jelenne meg véres hab a szánkban attól, hogy az előttünk pár ponttal sertepertélő kiscsapat ellen négy meccs után is veretlenek maradunk idén, sőt!
Conte szerint az év legfontosabb meccse következik, és kik vagyunk mi, hogy vitába szálljunk vele? Mert hát ha lehámozzuk a periferiális adalékokat, akkor ott maradunk azzal a ténnyel, hogy két 7. hely után kupadöntőt játszhatunk, sőt, megnyerhetjük azt a kupát, ami egyrészt 17 év után az első lehetne, másrészt egy ezüstcsillag felfércelését is jelentené. És ha mondjuk jó alaposan meg tudnánk csapni a Milant, még az is előfordulhatna, hogy a megrogyott ellenfél porhüvelye fölött vigyorogva egy aranycsillag is felfigyelne. De ezt egyelőre hagyjuk.
Az biztos, hogy a kapuban Storari, a másik végen pedig Del Piero kezd, és meg lennénk lepve, ha a Milan-ölő Caceres kikerülne a csapatból Chiellini visszatérésével. Látva a hullafáradt Lichtsteinert, valamint az uruguayi közel tökéletes játékát (arról nem is beszélve, hogy a tomahawkján még ott szárad Amelia vére), butaság is lenne padoztatni. Ha ez valóban az év legfontosabb meccse, akkor a többi valószínűleg kevésbé fog emlékeztetni a Milánóban nyerő C csapatra, ami nem is baj, mert Pirlo varázslatos, és a két szárnysegédje is életjeleket mutat (mindkettő gólt lőtt a bohócoknak a hétvégén). Matri nincs a keretben, ami annak ellenére nem fáj egy kicsit sem, hogy legutóbb pontot érő gólt vert a Milannak, és az utóbbi hetekben látott Pepe sem hiányozna jobban, mint egy kelés a gátunkra, viszont reszketve várjuk a Vucsinics-Ale kettőst. Ennyit rólunk.
A Milan 21 fős kerettel érkezik, amiből hiányzik Boateng, Van Bommel, Abete és Robinho is, így a csatársorban Ibrahimovic mellett nincs sok variációs lehetőség: valószínűleg El Shaarawy kezd (biztosan sokan elfelejtettétek, de az odavágón gólt lőtt), bejöhet Tevez Lopez, vagy az az idős bácsi, aki még futballista korában játszott tisztességes csapatokban is. Mivel Allegri taktikai felkészültsége kizárólag egy felállást tesz lehetővé, a Milan az unalomig ismert 4-3-1-2-vel fog felállni. Emanuelsról később, a trequartista mögött Nocerino az egyetlen biztos kezdő, a másik két helyért Aquilani, Seedorf, Gattuso és Muntari harcol majd. Jobbhátvéd nincs is a Milan keretében, hacsak Bonerát nem számoljuk ide (vagy a két ifistát, akikről azt sem tudjuk, kifélék), középen viszont a szokott erősségű lesz a Milan védelme: Thiago Silva mellett szerintünk Mekszes kezd majd, a balhátvéd Antonini lesz.
Emanuelsonról azért akarunk külön is beszélni, mert szerintünk az ő környezetében fog eldőlni a meccs. A rossz emlékű milánói első félidőben (bajnoki nyilván) az volt a nagy bajunk, hogy Emanuelson folyamatosan rázárt Pirlóra, aki cserébe nem zárt rá vissza, így a balhátvédnek szerződtetett holland egyszerre oldotta meg a védekező-, és támadófeladatát azzal, hogy ott sertepertélt Pirlo környékén. Mivel egészen kiváló formában van, jó lenne, ha Pirlo energiájából futná arra is, hogy ütközzön vele (felőlünk le is könyökölheti szigorúan lendületszerzés céljából, csak ne lássa senki – egyetek, trollok!). Nem tartunk tőle, hogy Pirlo elfárad, ha a két szárnysegédje hozza, amit várunk tőle: Vidalnak és Marchisiónak sokkal jobban kell játszania, mint Milánóban, hiszen ha olyan erőtlen kis pöcsök lesznek, megint beszorul a Juve, azt pedig nem szeretnénk. Van Bommel nélkül egy egységnyit puhult a Milan középpályája, bele kell másznunk a képükbe, és úgy kell dominálnunk a középpályát, ahogy Darti a Capella táncparkettjét, amikor a nubukbőr boáját pörgeti a feje fölött.
Azért ilyen a minőség, mert még mindig párás a szemünk tőle
Vannak, akik úgy gondolják, a Milan már elengedte a kupát. Ez szerintem csak annyiból igaz, hogy valóban a legkevésbé fontos számukra a három sorozat közül, ámde a meccsen ennek kevés jele lesz. A Milan nagyon jó csapat, ezért én mindig tartok tőlük, és remélem is, hogy komolyan fogják venni a meccset, mert úgy lesz igazán élvezetes kirakni őket a vonal mellé. Ha meg beleszarnak, egyszerűen kötelező megszórni őket büntiből. Nem kell az öntyönpöntyöm 0-0, erőt kell demonstrálni, mert odaát már hajlamosak elhinni, hogy nincs nekünk olyan.
