Míg mások a közelmúlt történelmének meghamisításán dolgoznak és fantomírásokra hivatkoznak, addig mi a régebbi idők eseményeit próbáljuk feldolgozni - hitelesen, valóban megjelent cikkekből. Most is így teszünk: felidézzük a legelső Juventus-Chievo mérkőzést, amelyet 1994 augusztusában, az Olasz Kupában játszottak. A pályán Conte és Del Piero, az ellenfél egy olyan csapat, amely ekkoriban inkább hasonlított egy futballozó baráti körhöz, mint egy szervezett klubhoz. Van, amikor a sztárpilóta jelenléte sem segít.

Míg mások a közelmúlt történelmének meghamisításán dolgoznak és fantomírásokra hivatkoznak, addig mi a régebbi idők eseményeit próbáljuk feldolgozni - hitelesen, valóban megjelent cikkekből. Most is így teszünk: felidézzük a legelső Juventus-Chievo mérkőzést, amelyet 1994 augusztusában, az Olasz Kupában játszottak. A pályán Conte és Del Piero, az ellenfél egy olyan csapat, amely ekkoriban inkább hasonlított egy futballozó baráti körhöz, mint egy szervezett klubhoz. Van, amikor a sztárpilóta jelenléte sem segít.

1994. augusztus 31.: az utolsó kánikulai napok egyike, az izgalom a tetőfokán, percekre volt az 1994-1995-ös bajnoki szezon kezdete. A Juventus egy átstrukturált klubvezetéssel, megújult szakmai stábbal és megváltozott játékoskerettel alig várta, hogy végre igazán kicseszhessen a Milánnal, ne pedig csak ijesztgesse. A bresciai idénynyitó előtt bemelegítésnek pont megtette a Serie B-be éppen feljutó Chievo, akiről szinte senki nem tudott semmit, csak azt, hogy 4-5 gól alatt nem ússza meg Torinóban. Bár a Juventus a nyári felkészülés alatt nem volt csúcson, a játékosok a felkészülés végén négykézláb közlekedtek a pályán, többen kijelentették, hogy amióta az eszüket tudják, nem volt még ilyen kemény alapozásuk (a kifejezés helyességét szakemberek vitatják, de mi most maradjunk ennél). A többség nem bízott Lippiben, akinek ez a meccs jelentette a bemutatkozást, ráadásul hazai pályán. "Még mindig van mit dolgoznunk, de tudom, hogy ebben a csapatban óriási lehetőségek vannak: majd meglátják, hogy a végén nekem lesz igazam! Még nagyjából két hét kell, hogy igazán jó formába kerüljünk. Ma este egy szívós Chievóra számítok, mert egy ilyen kis klubnak ez történelme legfontosabb meccse. Nekem is volt ám ilyen, amikor a Lucchese edzőjeként a Bianchi-féle Rómával játszottunk, és az utolsó pillanatokban kaptunk csak ki."

Azt nem lehet mondani, hogy a Chievo Torinóba érkezése akár tizedannyi izgalmat is kiváltott volna az emberekből, mint amikor Tájli - strasszkövekkel ékesített homlokkal - berobban egy világnézetileg igen nyitott bárba. A 2500 lakosú, Veronához tartozó Chievo csapatának meccseire ekkoriban átlagosan 700-800 ember járt. A másodosztályba történő feljutásuk előtt bérleteseinek a száma pontosan 10 darab volt, a Serie B azonban 20-szorosára (!) duzzasztotta az érdeklődést, hiszen 1994 nyarán már 200 bérletet vásároltak a szurkolók.

Ez a kép nem akkor készült, amikor a Chievo busza begurult Torinóba

Az előzetes várakozásokhoz képest nem Rampulla, hanem Peruzzi védte a Juve kapuját, valamint Ravanelli is kezdő volt. Lippi a nyári átigazolási szezon során megszerzett játékosok közül négyet azonnal a pályára küldött (Ferrara, Fusi, Sousa, Dechamps).

Az első helyzet a vendégek előtt adódott, a 17. percben Antonioli fejesét védte Peruzzi. A 23. percben Conte került teljesen üresen a kapu elé, lövése azonban túl erős és túl pontatlan volt. Több említésre méltó esemény nem is történt az első félidőben, a Juventust füttyszó kísérte az öltözőbe. Umberto Agnelli a szünetben ezt mondta: „Remélem, ez még csak az edzés volt a második félidőre. Természetesen nem tetszettek az eddig látottak.”

Deschamps első lépései Juve-mezben. Ő is és a háttérben lévő fickó is a csapat edzője lett később

A 46. percben Ravanelli centikkel fejelt a kapu fölé, majd két Conte-lehetőség következett, az egyik egy kapufa formájában (62. perc). Conte volt egyébként az egyetlen középpályás, aki támadásban értékelhetőt nyújtott. Az, hogy döntetlen lett a mérkőzés, nagyban köszönhető Zaninnak, a vendégek kapusának: védte Conte és Di Livio próbálkozását, a 82. percben pedig a kiugró Baggio elől tisztázott. A 85. percben ismét Baggio tette próbára, de szabadrúgását bravúrral hárította. Maradt a 0-0 és a füttyszó. Óriási csalódás annak a kevés nézőnek (4500, ebből 600 bérletes), aki kilátogatott a meccsre (köztük volt egyébként a Forma-1 egyik sztárja, Jean Alesi is). Marcello Lippi optimizmusa még ezután sem lanyhult: „Akkor aggódnék igazán, ha nem lettek volna helyzeteink. Persze az eredmény kudarc, de a második félidei játékunk nem volt rossz. A nyáron mindent a nulláról kezdtünk, nem állítottam soha, hogy az idény elejére csúcsformában leszünk. A bajnokság pedig még el sem kezdődött… Sousa, Deschamps és Jarni kihagyja a Brescia elleni bajnokit, ez tudott dolog, ezért nehéz lesz összeállítani a csapatot. Del Piero, Baggio és Vialli jól megértik majd egymást. Alex még fiatal, de megvan hozzá a tehetsége, hogy adott esetben helyettesítse Baggiót, együtt pedig olyanok lehetnek, mint Romario és Bebeto a brazil válogatottban. Négy támadóm van, nem feledkezem meg Ravanelliről sem, akinek a fejjátéka nagyon sokat érhet.”

Ugyanaznap a kupában született még egy döbbenetes meglepetés: a Milan hazai pályán kikapott. Na, vajon kitől? Így van, a válasz helyes, valóban a Palermo verte meg őket. Szeretünk párhuzamokkal foglalkozni. Ha van egy kis szabadidőnk, azonnal párhuzamokat keresünk mindenben.

A végére pedig jöjjön egy múlt évi felvezetőnk, amelyet most is ajánlunk mindenki figyelmébe, egy lehengerlő képpel együtt: