Mostanában ritkábban idézünk múltat, de egy Milan elleni meccs előtt - pláne, ha az akár a bajnoki címről is dönthet - nem engedhetjük meg a lazítás luxusát. Megidézünk tehát egy meccset. Egy nagyon fontos meccset. Egy olyat, amely Marcello Lippi pályáját döntően befolyásolta: 1995 áprilisáig ugrunk vissza és újra átéljük, hogy milyen volt az az időszak, amikor még Roberto Baggio, Vialli és Ravanelli rohamozta az ellenfelek kapuját. Azok tényleg rohamok voltak.
Mostanában ritkábban idézünk múltat, de egy Milan elleni meccs előtt - pláne, ha az akár a bajnoki címről is dönthet - nem engedhetjük meg a lazítás luxusát. Megidézünk tehát egy meccset. Egy nagyon fontos meccset. Egy olyat, amely Marcello Lippi pályáját döntően befolyásolta: 1995 áprilisáig ugrunk vissza és újra átéljük, hogy milyen volt az az időszak, amikor még Roberto Baggio, Vialli és Ravanelli rohamozta az ellenfelek kapuját. Azok tényleg rohamok voltak.
Azért is fontos erre a találkozóra visszatekintenünk, mert többek párhuzamba állítják az 1994-1995-ös csapatot a mostanival. Véleményem szerint is sok a párhuzam, de erről egyrészt ez külön posztot érdemelne, másrészt az a csapat bajnok lett, ez a mostani pedig még nem bajnok, lehet, hogy nem is szerzi meg az első helyet.
1995 tavaszán az egyébként bivalyerős Milan megrogyott térdekkel közlekedett, sok megaláztatáson ment keresztül (ekkor még nem tudták, hogy mi vár rájuk 1997 áprilisában), így amikor 1995. április 1-jén fogadta a tőle 13 pontos távolságra lévő Juventust, már nem tűnt olyan félelmetesnek, mint mondjuk 1 évvel korábban. Ráadásul a milánói egyeduralom esztendőiben a Juventus úgy is odapörkölt neki néhányszor, hogy az igazán nagy csatákat elveszítették Trapattoniék. Például volt egy csodálatos 3-1 a San Siróban (ha Baggio csak ennyit tett volna pályafutása során, már az is elég), egy győztes kupaelődöntő, illetve döntő.
Az 1994-es őszi meccsüket Baggio fejesével a Juve nyerte (bővebben itt), és a tavaszi visszavágó előtt is ő volt a középpontban: egyre nyilvánvalóbbnak tűnt, hogy komoly nézeteltérése akadt a vezetőséggel, így nem sikerül tető alá hozni a szerződéshosszabbítását. A meccs előestéjén Baggio a maradása mellett érvelt: "Nem akarok távozni. Miért is tennék ilyet? Bajnokságot szeretnék nyerni, és a scudettóval a mellkasomon fociznék jövőre is. Fantasztikus volna." Viallival szintén tárgyalásban állt a klub, Bettega folyamatosan a nyakára járt, hogy hosszabbítsák meg az 1996-ban lejáró szerződését. Gianluca zseniálisan reagált: "Jobban örülnék neki, ha akkor beszélnénk erről, amikor nem megy ilyen jól a játék. Szeretném akkor is hallani Bettega szavait, amikor nehézségeim lesznek. Mert most, hogy én vagyok a helyzet ura, könnyen kapom az ajánlatokat. Várok még, adok egy kis időt Bettegának és Giraudónak, hogy jobb alkupozícióba kerüljenek."
Óriási pech, hogy ez a helyzet nem következett be 1996-ig.
Az ellenfelet mindketten dícsérték, Vialli szerint "a Milan a legjobb formájában erősebb, mint a Juventus", és Baggio is azt mondta, hogy "a Milan még mindig jobb a Juvénál, de sok a problémájuk", utalva a Capellóékat sűrűn pofozó sérülésekre.
Demetrio Albertini már nem reménykedett a bajnoki címben, de szerinte a Milan csak ezt az egy évet engedi kicsúszni a kezéből, utána minden visszatér a rendes kerékvágásba. Annyira azért nem tért vissza.
1995. április 1-jén, szombaton este 20 óra 30 perckor Boggi játékvezetésével kezdték el a csapatok a rangadót, ebben az összeállításban:
Milan: Rossi - Panucci, Galli, Baresi, Maldini - Eranio, Donadoni, Albertini, Boban, Savicsevics, Simone.
Juventus: Peruzzi - Ferrara, Carrera, Kohler, Torricelli - Sousa, Deschamps, Conte - Vialli, Ravanelli, Baggio.
A Juve végig dominált, nem szedte darabokra a Milant (még), de Ravanelli és Vialli magától értetődő győzelemhez segítette. Mindkét gól a félidők végén született, mindkettő a Milan lescsapdájának összeomlásának eredményeként. A Juventus szűk két hónappal a vége előtt gyakorlatilag megnyerte a scudettót (a Parma ugyanaz nap délután 1-0-ra kikapott Rómában az AS Rómától).
Baggio nem játszott jól, a sérüléséből nem sokkal azelőtt kecmergett ki. Ravanelli viszont megint bombasztikus volt, és Lippi első évének szimbólumává vált. Arrigo Sacchi a meccs után fantasztikus játékosnak, a bajnokság legfontosabb emberének nevezte őt. Viallit viszont nem dícsérte, így ő a szövetségi kapitány szemében továbbra is nemkívánatos maradt.
Capello úgy kezdte, hogy szerinte az első gól les volt (nem volt az, teljesen egyértelmű, ahogy a La Gazzetta dello Sport is megjegyezte), a másik baja pedig azzal volt, hogy szerinte az ő játékosai fáradtak a válogatott meccsei miatt, míg a Juventustól Baggiót és Viallit be sem hívták. Aztán hozzátette, hogy a "Juventus megnyerte a bajnokságot."
Albertini azt mondta, hogy ebben a Juventusban a legdöbbentesebb a taktikai érettsége, a Sousa, Deschamps, Conte középpálya überelhetetlen (talán nem véletlenül edzősködik mindhárom jelenleg is). Filippo Galli szerint elkerülhetetlen vereséget szenvedtek.
A Juventus sorrendben hatodik mérkőzésén nem kapott gólt a bajnokságban. Ezen az áprilisi estén aratott győzelem nem csak az 1994-1995-ös idényt határozta meg, de egyúttal a Juve ekkor váltotta le a Milant az olasz foci tetején. Capello milánói korszaka még hozott ugyan egy bajnoki címet, de aztán nagyon csúfosan ért véget, és az új is csúfosan kezdődött.
Torinóba pedig 9 év után visszatért a scudetto.
