Miközben a leendő bajnoki második helyezett két héten belül az utolsó kupasorozatból is kiesik, a világ figyelme néhány kilométerre délre, Parmára szegeződik. Ott ugyanis kőkemény rangadót rendeznek: a Juventus abba a stadionba látogat, ahol utolsó bajnoki vereségét szenvedte el – 2011. május 15-én, azaz vaskos kilenc hónappal ezelőtt. Bizony, tehát ha valaki a vereség okozta sokkhatás leküzdésének eszközeként gerincre vágta az asszonyt, ott a kis pubi mostanában fog megszületni. Ilyen régen kaptunk már ki. (Az akkori elemző posztunkat a minket körülvevő tavalyi hangulat miatt ajánljuk)
Akkor természetesnek vettük egyrészt a vereséget (tavaly a Parma oda-vissza elrakta a Juvét), másrészt, hogy Giovinco szerezte a gólt, hiszen az utóbbi években Trezeguet csak azért nem lőtt nekünk győztes gólt, mert a Juve nem a spanyol bajnokságban játszik. Giovinco idén is gólt szerzett a két csapat meccsén, de pont annyival jobb most a Juve, mint amennyire más 0-0-nál és 0-4-nél gólt lőni. Nagyon.
Miközben a leendő bajnoki második helyezett két héten belül az utolsó kupasorozatból is kiesik, a világ figyelme néhány kilométerre délre, Parmára szegeződik. Ott ugyanis kőkemény rangadót rendeznek: a Juventus abba a stadionba látogat, ahol utolsó bajnoki vereségét szenvedte el – 2011. május 15-én, azaz vaskos kilenc hónappal ezelőtt. Bizony, tehát ha valaki a vereség okozta sokkhatás leküzdésének eszközeként gerincre vágta az asszonyt, ott a kis pubi mostanában fog megszületni. Ilyen régen kaptunk már ki. (Az akkori elemző posztunkat a minket körülvevő tavalyi hangulat miatt ajánljuk)
Akkor természetesnek vettük egyrészt a vereséget (tavaly a Parma oda-vissza elrakta a Juvét), másrészt, hogy Giovinco szerezte a gólt, hiszen az utóbbi években Trezeguet csak azért nem lőtt nekünk győztes gólt, mert a Juve nem a spanyol bajnokságban játszik. Giovinco idén is gólt szerzett a két csapat meccsén, de pont annyival jobb most a Juve, mint amennyire más 0-0-nál és 0-4-nél gólt lőni. Nagyon.
Már dörmögtünk egy sort, hogy milyen rohadt fontos lesz a következő néhány meccs, ezek közül is kiemelkedik a pármai. Aztán ugye jön a Catania, utána egy szóra sem érdemes túrára utazunk a szomszédba, aztán irány Bologna, ezeken a meccseken igazából egyetlen pontot sem hullajthat el a csapat, ha valóban a bajnoki címért hajt.
Ha az első fordulóban látott Parmát (és Juventust) kapjuk este fél héttől, boldog mosollyal vesszük fel Arsenal-mezeinket este, hiszen saját stadionjának gyepszőnyegét suvickoljuk szárazra ellenfelünkkel. Viszont némileg aggasztó, hogy a Parma kifejezetten kiszámíthatatlan: képesek otthon csöcsre szaladni bárki ellen, közben meg nyernek Nápolyban, meg hasonlók. Pedig sem igazán jó játékosuk, sem félelmetes stadionjuk, sem igazi karakterük nincs, csak egyszerűen néha kijön nekik a lépés. Biabiany rettenetesen gyors, Mirante jó kapus, Zaccardo elég megbízható, Giovinco meg technikás, de azért sokkal több okunk van tartani magunktól, mint a Parmától.
Az például valószínűleg megengedhetetlen, hogy a Sienában (Leccében, Bergamóban, hogy csak az ideieket említsük) látott lagymatag támadójátékot mutassuk, bár őszintén szólva egy bármilyen játékkal, bármilyen arányban kiharcolt győzelemnek tudnánk örülni. Ezzel a Milan nyakán tartanánk a böllérkést, ami igencsak fontos eleme az ilyen szoros csatákat eldöntő pszichikai hadviselésnek. Kell a győzelem, bármi áron!
Újabban a Parma is 3-5-2-vel próbálkozik, és mivel Conte szereti tükrözni az ellenfelek felállását, ráadásul ebben a formációban játszik általában a leghatékonyabban a Juve, valószínűleg most is egy sorral előrébb kap szerepet Lichtsteiner – avagy Martin Milan-koncoló Caceres. Ebben az esetben a pálya közepén fog eldőlni a meccs, márpedig ott nyomasztó tudásbeli fölényben lesz a Juventus. Ahhoz viszont, hogy ezt realizálni tudja, muszáj lesz nagyot javulni Marchisiónak és Vidalnak, mert mióta beköszöntött a tél, egyikük sem azt nyújtja, mint ősszel. A bal oldalon De Ceglie vagy Estigarribia játszhat, a csatársorba pedig Vucsinics-Matri kettőst tippelünk.
Biztosak vagyunk benne, hogy Conte mindenkinek a fejébe véste: nem jó a döntetlen, győzni kell. A Parma egyébként is az a fajta csapat, amely nem bír sokáig nyomás alatt maradni, előbb-utóbb összeesik, mint a szüreti széklet. Szerencsére a Juventus jobb napjain pontosan ezt csinálja az ellenfeleivel, így joggal bízhatunk benne, hogy három ponttal térünk haza. Ehhez csak azt az ellentmondást nem tűrő, dominanciára törő játékot kell nyújtani, amit általában a kicsik ellen nem szoktunk. Csak néha.
Ezért fosunk is egy kicsit. (Akit érdekel, egyszer már beharangoztuk a meccset, mielőtt kiderült, hogy elmarad, de szerencsére dino posztjait bármikor édemes elolvasni. Ez itt található.)
