Nem tagadjuk, tegnap bennünk is dolgozott az ideg – főleg a második félidő közepén –, de azért erős túlzásnak érezzük, ami a fórumon és az üzenőfalon ment. Megmaradt a veretlenség, és vele az első hely is, egy újabb rangadón szereztünk idegenben pontot és mindezt ráadásul a szezon legszarabb játékával, ami már önmagában komoly ok az örömre.
Nem tagadjuk, tegnap bennünk is dolgozott az ideg – főleg a második félidő közepén –, de azért erős túlzásnak érezzük, ami a fórumon és az üzenőfalon ment. Megmaradt a veretlenség, és vele az első hely is, egy újabb rangadón szereztünk idegenben pontot és mindezt ráadásul a szezon legszarabb játékával, ami már önmagában komoly ok az örömre.
Tegnap este még tényleg nehéz volt a pozitívumokra koncentrálni, hiszen egy olyan meccsen voltunk túl, ahol Buffonon és Barzaglin kívül a játékosok teljesítménye a vállalhatatlan és a kétségbeejtő között mozgot. Kivétel nélkül. Fáradunk netán? Fogy a nafta? Vagy mi a szösz?
Nehéz egy meccset úgy kezdeni, hogy egy ilyen gólt kapsz. Nem kétséges, a Juve még hasonlóan szar játékkal is megnyerte volna a meccset, ha Vidal nem rúg ordas vérhólyagot a labdára a gólvonalon már az 5. percben. Mert aztán jött a nyomás rendesen, az első félidőben alig volt a labda a Románál, a Juve pedig megkezdte az ellenfél gigájának szorongatását. Igazából nem is voltunk idegesek, mert idén az ilyennek legrosszabb esetben egyenlítés a vége.
Bár ez összejött tegnap is, mire ez megtörtént, valójában már nagyon idegesek voltunk. A szedett-vedett Roma különösebb gond nélkül rombolt, amikor pedig nagy ritkán sikerült áthámozni magát egy torinóinak, Stekelenburg védett. A gól is egy egészen botrányos Estigarribia-lövés után született, ahol a paraguayi által szilánkosra tört labda legnagyobb darabja pont az arra portyázó Chiellini útjába került, aki befejelte. Ezzel megszületett a döntetlen, amit a fent említettek miatt tényleg eredménynek kell elkönyvelnünk, meg hát önmagában sem rossz annyira egy ponttal távozni Rómából – ne feledjük, tavasszal hazai pályán fogadjuk az Intert, a Napolit, a Laziót, a Romát és az Udinesét is!
Egy tökéletesen megérdemelt pontról beszélhetünk, még ha az egyéni teljesítmények gyengék is voltak. A Juventus 54 százalékban birtokolta a labdát, 22-szer lőtt kapura (a Roma 12-szer), kilencszer el is találta, és 10 szögletet rúghatott a Roma 4-ével szemben. A rómaiaknak volt egy erős 20-25 percük a második félidőben, amikor a poklot poklát élte át az idén egészen máshoz szokott Juventus-szurkoló, de egyébként közük nem volt semmihez, őrizték a Vidal szerencsétlenkedésének köszönhető előnyüket. Ez még akkor is igaz, ha a mezőny három legjobb teljesítményéből kettő náluk volt: De Rossi egészen fenomenális volt a védelem közepén is, Taddei pedig hasznos volt, mint egy svájci bicska. A harmadik kiemelkedő teljesítmény azé a Barzaglié, akivel kapcsolatban csak ismételgetni tudjuk magunkat: nem csak a saját dolgát látja el hibátlanul, de a többiek – ölég gyakori – hibáit is javítgatja.
Tulajdonképpen teljesen felesleges egyenként értékelni a játékosokat, mert mindenki szar volt. Jellemző módon a Bianconeri szerkesztőségében arról alakult ki vita, hogy ki volt a legszarabb, végül Pirlo két szavazattal legyűrte Vidalt, pedig a chilei még csinált egy tizenegyest is (viszont adott egy briliáns gólpasszt, amiből sajnos lófasz sem lett). Conte is kaphat most egy fügét, mert Pepe kétségbeejtő teljesítménye már akár a szünetben indokolttá tehette volna Elia pályára küldését, de a tavalyi önmagát idéző Marchisio helyére is behozhatott volna egy csatárt, hogy támogassa Matrit. Mindegy ez már, így alakult, nagy siránkozásra semmi okunk.
Érzelmek széles skálája
Ha mégis kongatnunk kell, akkor azt más oldalról megközelítve tesszük. Pirlo a Cesena és a Bologna ellen hiányzott, előtte két felejthető meccse volt, most meg egy kutyaszar. Ez bizony minimum aggasztó, mert most még fáradt sem lehetett. A Juvénak a hajráig kellett várnia a Cesena elleni győztes gólra, a Bologna ellen pedig a hosszabbításig folyt a tusakodás, azaz némileg vékonyodni látszik a jég. Bő egy hét múlva sor kerül arra a mérkőzésre, amin eldől, hogy az élen kezdi-e 2012-t a Juventus, de addig is igen fontos lenne, hogy a Novarát meggyőzően, jó játékkal verjük a hétvégén, mert az önbizalom és a friss lábak is nagyon fognak kelleni Udinében.
Nem talált, buzikám!
