Na, szerintetek vagyunk akkora hipszterek, hogy a Palermo agyonverése után elkezdjük fikázni a védelmet, meg Contét? Haha, hát persze, hogy vagyunk! Ugyanakkor azért rámegyünk a csapat nyálazására is, hiszen például Marchisio játéka újra és újra könnyeket csal a szemünkbe, Matri olyan formában van, hogy már nem csak a – kamuból tartott – barátnőm szerelmes bele, Lichtsteiner pedig felvette a „who the fuck is Maicon” feliratú pólóját vasárnapra. Agyonvertük a Palermót, szűk félórát játszott Quagliarella, lőttünk szép gólokat is, és még Buffon is bebizonyíthatta, hogy jó formában van. Mit akarhatunk még?
Na, szerintetek vagyunk akkora hipszterek, hogy a Palermo agyonverése után elkezdjük fikázni a védelmet, meg Contét? Haha, hát persze, hogy vagyunk! Ugyanakkor azért rámegyünk a csapat nyálazására is, hiszen például Marchisio játéka újra és újra könnyeket csal a szemünkbe, Matri olyan formában van, hogy már nem csak a – kamuból tartott – barátnőm szerelmes bele, Lichtsteiner pedig felvette a „who the fuck is Maicon” feliratú pólóját vasárnapra. Agyonvertük a Palermót, szűk félórát játszott Quagliarella, lőttünk szép gólokat is, és még Buffon is bebizonyíthatta, hogy jó formában van. Mit akarhatunk még?
Hittel valljuk, akik sosem elégedettek, azok viszik előre a dolgokat igazán. A Palermo elleni meccs után ép ésszel nem lehetünk elégedetlenek, hiszen gigán ragadtuk az ellenfelünket, és gyakorlatilag 90 percen keresztül préseltük ki belőle a szuflát. Csak az volt a kérdés, hányat lövünk, és ez már nagyon régen fordult elő utoljára.
De ne essünk abba a hibába, hogy csak azért, mert ugyanolyan mezben voltak, már mindenkinek ugyanakkora prémiumot osztunk a győztes meccs után. A gyenge Palermo védelmének összefirkálása nem okozott gondot, viszont hiába adott mindkét szélsőhátvédünk gólpasszt, a mögéjük való bezárás komoly gondot okozott, amikor előre jöttek, és ebből három igen veszélyes kontrát is vezetett a Palermo, amikből könnyen gólt kaphatott volna a Juve. Sem Chiellini, sem Bonucci formája nem kielégítő, túlságosan sokat hibáznak mindketten, és csak azért nem fizetünk ezért gólokkal, mert egyelőre ad a gép a Juvénak.
Az arckifejezés tudatosságról árulkodik
Kicsit elégedetlenek vagyunk Contéval, aki egyszer sem üvöltött bele a meccs alatt Kraszics arcába, és feltűnően nyugodt volt végig. Nem szeretjük az ilyet, még az is megfordult a fejünkben, hogy előző este elfelejtette megerőszakolni az asszonyt. Az pedig már nem először fordul meg a fejünkben, hogy Conte utál cserélni – főleg, ha jól megy a csapatnak. Most is megvárta, míg a már 1-0-nál is félholtra vert Palermo csontra kopasztva fetreng a saját vérében, és csak akkor kezdett el cserélgetni. Pedig Vucsinics fáradt volt, ez minden mozdulatán érződött, ahogy Quagliarelláén meg az, hogy szétfeszül a bizonyítási vágytól. Itt lett volna a lehetőség, hogy felhozzon néhány játékost azzal, hogy egy jó csapatba becseréli őket. Vagy kezdeti. Egyiket sem tette. Egyedül Marchisio kapott számottevő pihenőidőt, Alex meg újra csak 9 percet játszott.
Na, de hagyjuk ezeket.
Amikor a Juventus elkezdett jól játszani, még nem mertünk reménykedni. Túlságosan gazdagon záporoztak a taslik az utóbbi két évben, ráadásul Conte meglátásai meglehetősen közegidegenek, és túlságosan forradalminak tűntek ahhoz, hogy egy elsőéves edzőnek bejöjjenek. Nem hittük el, de most már kénytelenek vagyunk. És nem azért, mert ezt a kőgyenge Palermót kardélre hánytuk, hanem azért, mert a taktika, a játékrendszer és az egész Projekt Conte már nemcsak működik, de fejlődik is. Marchisiót úgy húzta fel magával Pirlo, ahogy Tyli szokta a melegbár közönségét, amikor a Love me tendert dúdolja két szerecsen legény ölében ülve, Vidal úgy szerzi a labdákat az ellenfél térfelén, ahogy a Spalletti-féle Romában Perrotta (aki amúgy a legfontosabb láncszem volt, csak senki nem beszélt róla), Matri pedig a sokadik próbálkozásra végre tényleg olyan játékos, akit érdemes volt kiemelni a középszerből.
Az megvan, hogy Pepe ér vissza Iliciccsel?
Kétségtelen, bizonyos szempontból igen gyenge lábakon áll a kívülről csodálatosan festő vár. A védelem fegyelmezetlensége és a középpálya ütközőképességének teljes hiánya még biztosan fog sok gondot okozni, ahogy a cserepadra szorult emberek motivációjának csökkenése sem ígéri, hogy Conte cseréi fogják sorra eldönteni a meccseket (már csak azért sem, mert nem cserél soha). De ahhoz, hogy ezeket a dolgokat elfeledjük, csak annyit kell tennünk, hogy megnézzük a tavalyi Palermo elleni meccs felvételét, majd megnézzük az ideit:
Contéhoz hasonlóan mi sem a bajnoki címben látjuk a fejlődés zálogát. Még most sem, amikor egyértelműen a Serie A legjobb csapatának tűnik a Juventus. Csak örülünk a pillanatnak, és hálásak vagyunk minden olyan dologért, ami hosszú idő után azt üzeni, jó csapat szurkolói lehetünk. Ezt kell ízlelgetnünk, és nem a tabellát bámulni. Vagyis ezt hagyjuk, hülyeség. Bámuljuk csak:
