Nem számított, hogy Chiellini az első félidőben "árnyék-középhátvédet" játszott. Az sem, hogy Rizzoli volt vélhetően az egyetlen ember, aki nem látta egyértelmű büntetőnek Marchiso felrúgását. Még az is belefért, hogy néhány ziccert elszórakozzunk. A második milánói klub is kipipálva!
Nem számított, hogy Chiellini az első félidőben "árnyék-középhátvédet" játszott. Az sem, hogy Rizzoli volt vélhetően az egyetlen ember, aki nem látta egyértelmű büntetőnek Marchiso felrúgását. Még az is belefért, hogy néhány ziccert elszórakozzunk. A második milánói klub is kipipálva!
Ugyanazzal az összeállítással és felállással kezdtünk, mint a legutóbb a Fiorentina ellen, de nem ugyanazzal a játékkal: az elején ugyanis olyat láttunk, amit az idén eddig nem nagyon. Beszorult a Juve, Cambiasso még a vezetést is megszerezhette volna az Internek. Nem így történt, hanem egy tényleg tipikusan juvés támadás végén Vucsinics - római szokásával ellentétben - betalált az üres kapuba, és máris vezettünk! Aztán, csak a szokás kedvéért, néhány kontrát és a belőlük adódó ziccert elpackáztunk, majd jött a hazaiak egyenlítése. Maicon gólja visszafogottan fogalmazva is igazán látványosra sikeredett.
Eddigre kikristályosodott, hogy Ranieri meg akarta bénítani a Juventus mélyről induló támadásépítéseit, ezért teljesen feltolta a védekezésüket - ez részben be is jött neki. Emellett az látszott, hogy Chiellini identitászavara tovább tart: még mindig nem állt át arra, hogy ő most balhátvéd, így például a hazaiak góljánál teljesen valószínűtlen helyezkedést mutatott be.
Mi volt ezután? Marchiso lőtt egy gyönyörű gólt (nekem ez a lövés jutott eszembe róla), majd Castellazzi teljesen egyértelműen elkaszálta őt, de a játékvezetőnél ez nem ért büntetőt - Darti túl optimista volt, akikor úgy tervezett, hogy befújnak nekünk egy tizenegyest.
A második félidő jóval csendesebb volt, az történt, amit mi akartunk, a hazaiaknak helyzete sem volt, míg tőlünk Vucsincics, Del Piero vagy Estigarribia is betalálhatott volna. Annyiban mindenképp tanulságos volt ez a játékrész, hogy végre láttuk, hogy Conte csapata képes kiherélni az ellenfelet, ha az kell. Tavaly, tavalyelőtt a meccs végén kapunk egy vagy két gólt, és itt kesergünk. Ezúttal az ellenfélnek erre esélye sem volt. Korai még, hiszen tavaly egész januárig így gondoltunk, de félve felteszem a kérdést: lehet, hogy a Juventusnak van tartása?
A meccs legrosszabbja amúgy a bíró volt, és nem csak az elmulasztott büntető miatt. Rizzoli a második félidőre teljesen levesztette a fonalat, és sorra hozta a rossz döntéseket: a Vidal ellen továbbengedett szabálytalanságok, Sneijder vérforraló viselkedésének tűrése, Pepe kezezésének nem büntetése - ezek mind-mind az ő lelkén száradnak.
De térjünk vissza a lényegre: szinte az egész csapat dicséretet érdemel: a két középső védő az első 10-15 perc zavarodottsága után tökéletes volt, Lichtsteiner továbbra is a legjobb igazolásunknak tűnik, Vucsinics egyre jobban beilleszkedik és fontos gólt lőtt, Vidalnak és Pepének nem tudni, hány tüdeje van, de reméljük, nem erre nem terjed ki a doppingvizsgálat. Marchisio szenzációs gólt lőtt, Matri pedig nagyon jól megtartotta, és letette a labdákat, látszik, hogy jó formában van. Del Piero ugyan a végén kihagyott egy ziccert, de gyakorlatilag egyedül megfordította a szabálytalanságok arányát, hiszen nem nagyon tudták szabályosan szerelni. Mindössze azt kell megjegyezni, hogy balhátvédünk továbbra sem nagyon van...
Nekem úgy tűnik, hogy ez, a ma is látott 4-3-3 jobban illik a kerethez, mint a támadó 4--4-2: Pepe és Vucsinics nagyon jól érvényesülnek ebben a taktikában, a gyakori helyváltoztatásuk, középre húzódásuk sokkal veszélyesebbé és kiszámíthatatlanabbá teszi a játékunkat.
A következő meccsünk a Napoli ellen idegenben lesz. Előnyünkre szolgál, hogy a hazaiak a Bayern ellen játszanak a hét közben. Az elmúlt pár év nem sok sikert hozott nekünk a San Paoloban - hátha ezúttal korrekt bíráskodás lesz, és tovább nyújtjuk majd a veretlenségi sorozatot!
