Bár a Bianconeri blogon nem vagyunk hívei a Google fordítóval készített, máshonnan átvett cikkeknek, a Tuttojuve egyik írása annyira megihletett, hogy úgy döntöttem, több-kevesebb változtatással itt is érdemes közölni. A hajtás után tehát arról lesz szó, milyen hibákat nem kellene elkövetnie Marottának és a Juventusnak az idei szezonban - főleg azért, mert mint azt majd láthatjuk, az elmúlt években vagy Marotta, vagy Secco révén már mindegyikkel találkoztunk...
Bár a Bianconeri blogon nem vagyunk hívei a Google fordítóval készített, máshonnan átvett cikkeknek, a Tuttojuve egyik írása annyira megihletett, hogy úgy döntöttem, több-kevesebb változtatással itt is érdemes közölni. A hajtás után tehát arról lesz szó, milyen hibákat nem kellene elkövetnie Marottának és a Juventusnak az idei szezonban - főleg azért, mert mint azt majd láthatjuk, az elmúlt években vagy Marotta, vagy Secco révén már mindegyikkel találkoztunk...
Először is elég volt a "szerintünk világsztár" (vagy az lesz) kategóriájú játékosokból. A vezetés azt ígérte, hogy klasszisokat szerződtet a nyáron. Márpedig ebbe a kategóriába nem férnek bele olyan erősen túlértékelt "local herok", mint Lavezzi, Zarate, Gilardino, Borriello, vagy Vucsinics... És persze nem fért bele Almiron, Tiago és Amauri sem! Az elmúlt évek azt igazolják, hogy a sikerekhez már bizonyított játékosok kellenek - akiért persze kurva sok pénzt kell fizetni, és persze nem is akarnak aprópénzért focizni. Azaz, ha klasszisban gondolkodik a klub, csakis azok jöhetnek szóba, akik a legjobb/leggazdagabb klubok kívánságlistáján is szerepelnek: Agüero, Tevez, Hamsik stb. (A nevek csak illusztrációk!) A sztárok szerződtetése egyébként legalább két dolog miatt is fontos: először is az új stadionban új életet kezdő klubnak szüksége van egy (vagy több) közönségvonzó játékosra. Másrészt pedig egyre sürgetőbb a "dopo Del Piero", azaz Sanyi utódjának megtalálása. (Erről bővebben majd még írunk egy külön posztban.)
Persze aljasság betenni ezt a videót, de tényleg ő lenne, akire szükségünk van?
Emellett nem szabad folytatni az olaszosítást! Egyrészt ez az irány kudarcot vallott, másrészt pedig igen kevés olyan olasz játékos van, akinek a megszerzése reális, és erősítést is jelentene a csapatnak. Tetszik, vagy nem, de az olasz bajnokság az elmúlt 30 év legnagyobb válságát éli át, az utánpótlásból alig kerülnek fel igazi tehetségek, amit jól mutat az is, hogy egy Marchetti, egy Bonucci, egy Gamberini, egy Molinaro, vagy egy Thiago Motta válogatott lehet. Hiába cél (és hagyomány) a Juventusnál, hogy a csapat magját olaszok alkotják, ha jelenleg egyszerűen nincs erre alkalmas játékos... (Erről a témáról egyébként szintén külön bejegyzésben értekezünk majd.)
Kicsit továbbhaladva az előző pont logikáján: Marottáéknak kicsit távolabbra kellene tekinteniük, mint a Serie A. Ugyanis miközben az olasz csapatok játéka folyamatosan esik vissza, addig a belső piacon az árak erősen elszálltak (lásd Martinez, Bonucci vagy Amauri példáját, hogy csak a saját klubunknál nézelődjünk). Egy középcsapat kicsit is jobban teljesítő futballistájáért elkérnek 10-15 millió eurót. Ugyanakkor Dél-Amerikában vagy néhány "feltörekvő" bajnokságban ennél olcsóbban lehet használható játékosokat venni. A Serie A játékosai egyre-másra bizonyítják, hogy - tisztelet persze a kivételnek - nem alkalmasak a nemzetközi sikerek elérésére. Márpedig a remélhetőleg átmeneti év után a Juve célja újra a sikeres BL lesz majd jövőre.
Az edző és a taktika igényeihez kell igazolniuk. Ez persze normál esetben alapvető lenne, de láthattuk tavaly, hogy a Juventus bal oldali középpályás, és használható szélső védők nélkül vágott neki a bajnokságnak, miközben biztos volt, hogy Delneri még az asztalt is 4-4-2-ben teríti meg. Sajnos ez ügyben már lehet, hogy elkövettek egy hibát a vezetők: Pirlo megszerzése nem nagyon illik a 4-2-4-ként emlegetett ultratámadó Conte taktikába, hiszen a két középpályás jól ütköző, labdaszerzésre és támadásépítésre is képes játékos kell, hogy legyen. Ennek Pirlo nem valószínű, hogy megfelel. Perszer, egyáltalán nem kizárt, hogy Conte megtalálja a helyét, de az nem a legmegnyugtatóbb hír, miszerint az ingyen érkezők mind Marotta ötletei voltak, és Conte csak a későbbi igazolásokba szól bele.
Mindezekből következik az is, hogy a céloknak megfelelő játékosokat kell szerződtetni: ha a cél a 6. hely, akkor megfelelő, ha Pazienzában, Gubertiben, Paroloban, Vucsinicsben gondolkodunk (A felsoroltak mindegyikét szóba hozták a Juventusszal, sőt Pazienza, még ha nem is hivatalos a leigazolása, de hamarosan a Juve játékosa lesz.). Nagyobb célok eléréséhez azonban ők kevesek: a legjobb támadósorral rendelkező Milan, az olasz szinten bombaerős keretű Inter, vagy a nyáron vélhetően jól erősítő Napoli és az új befektetői háttérrel rendelkező Roma megelőzéséhez/befogásához nem tucatjátékosok, hanem kulcsjátékosok kellenek.
Sokkal jobban kell taktikázniuk, mint tavaly: akkor mindenki tisztában volt azzal, kik a Juventus célpontjai (elsősorban Dzeko, illetve mögötte Kraszics), és így jelentősen romlottak Marottáék tárgyalási pozíciói. Ez ügyben tanulhatnának Moggitól: a cél érdekében nyugodtan hazudják azt, hogy egy játékos nem érdekli őket, majd másnap igazolják le. És persze lényeges, hogy ne hagyják magukat megvezetni egy-egy klubelnök (pl. Zamparini), vagy játékosügynök (pl. Raiola, aki az egyik legkártékonyabb figura az ügynökök között) által.
Meg kell szabadulni azoktól, akikről kiderült, hogy képtelenek megfelelni a Juventusnál támasztott elvárásoknak. Az itt tartott játékosok értéke csak romlik, felveszik az általában nem túl alacsony fizetésüket, de a csapat hasznára nem nagyon vannak. A legnyilvánvalóbb példa Martinez, de szerintem ide tartozik Grosso, Bonucci, Motta, Amauri, Iaquinta is. A felsorolt játékosok teljesítményük/hozzáállásuk/sérüléseik miatt nem tudtak igazán megfelelően teljesíteni. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy éppen Marottának köszönhetően tavaly már történt némi elmozdulás ebbe az irányba: Zebina vagy Camoranesi távozása legalábbis így értékelhető. Aki nem elég jó, azzal nem biztos, hogy újra próbát kellene tenni, hogy hátha majd jobb lesz. Tiagonál is milyen sikeres volt ez a gondolkodás, nem? (És szerintem Melo legfeljebb csak részben jelent erre ellenpéldát.)
"Kevés vagyok én ide"
Lehetőleg el kell kerülni, hogy a mercato végére álljon össze a csapat. Persze Moggi idejében is rendszeres volt, hogy az utolsó nap még érkezett erősítés, de akkoriban egy eleve jó csapat további erősítéséről volt szó. Tavaly láthattuk, hogy azzal, hogy Quagliarella és Kraszics (illetve a feleslegesen érkező Traoré és Rinaudo) csak későn csatlakozott a kerethez, a csapat összerázódása eltolódott. Egy új, versenyképes csapat felépítéséhez az kellene, hogy Conte minél teljesebb kerettel kezdhesse meg a munkát. Persze egy-egy tárgyalás elhúzódhat, de jó lenne, ha nem ez lenne a általános.
A tavalyi tapasztalatok alapján el kellene kerülni a felesleges igazolásokat. Persze nem jövőbelátást várunk Marottától, de azért mondjuk elgondolkodhatna azon, ha Wengernek nem kell egy fiatal francia játékos, akkor az talán annyira nem is jó védő. Vagy hogy ne igazolja le a Napoli egyik közepes tudású védőjét. Vagy ne hozza vissza negyedik jobbszélsőnek Lanzafamét...
Végezetül: lehetőleg minél kevesebb játékosnál alkalmazzák a kölcsönbe, opcióval megoldást. Bár vonzónak tűnik az ilyesmi, hiszen olcsó, vagy ingyenes kipróbálási lehetőséghez jut a csapat, ugyanakkor túl sok bizonytalansági tényezőt jelent a csapatépítésben. Megveszi-e a Juve az érintett játékost? Alkudni akar a klub, vagy kifizeti a megegyezéses árat? Játékosokkal, vagy pénzzel fizet Marotta? Lehet-e hosszú távon számítani a kölcsönkapott futballistára? Lesz-e elég pénz további igazolásokra, ha az opciókkal él a Juventus? Összességében legfeljebb egy játékosnál tudnám elképzelni ezt a megoldást, bár ő jelen állás szerint felesleges lenne: Dzekot lehet, hogy meg lehetne szerezni egy évre, de akkor mi lesz Quagliarellával és Matrival, és az esetleg érkező DP utóddal?
Szóval, kedves Beppe Marotta, kedves Andrea Agnelli, innentől tudjátok a dolgotokat, és hogy mit, hogyan csináljatok!
"Köszi a tanácsokat, Tyler, majd még dumcsizunk!"
