Nem véletlen, hogy a kiesőjelöltek, vagy egyéb alsóházi képződmények látványától is berosál a Juventus. Ha az Inter, bármelyik római csapat, vagy a Milan áll a másik térfélen, az esélytelenek nyugalma (vagy a franc tudja, mi) miatt egészen pofás játékra képes a csapat, de ha egy kiesés elől menekülő, vagy már kiesett ellenfél jön szembe, minden Juve-szurkolónak görcsbe rándul a gyomra. A Parmára ez különösen igaz, hiszen 2011 első meccsén ők indították el a Juventust a lejtőn egy brutálisan nagyot szóló 1-4-gyel, és ezen kívül az összes olyan attribútum állt rájuk, amik a torinói vereséget vetítették elő. Ehhez jött még a viharvert kezdő, és a tény, hogy a Juvét idén általában egykori játékosai koncolták fel, a Parmában pedig jó néhányat találtunk ilyenből. A meglepetés elmaradt: Parma-Juventus 1-0 (Giovinco, 64.)
Nem véletlen, hogy a kiesőjelöltek, vagy egyéb alsóházi képződmények látványától is berosál a Juventus. Ha az Inter, bármelyik római csapat, vagy a Milan áll a másik térfélen, az esélytelenek nyugalma (vagy a franc tudja, mi) miatt egészen pofás játékra képes a csapat, de ha egy kiesés elől menekülő, vagy már kiesett ellenfél jön szembe, minden Juve-szurkolónak görcsbe rándul a gyomra. A Parmára ez különösen igaz, hiszen 2011 első meccsén ők indították el a Juventust a lejtőn egy brutálisan nagyot szóló 1-4-gyel, és ezen kívül az összes olyan attribútum állt rájuk, amik a torinói vereséget vetítették elő. Ehhez jött még a viharvert kezdő, és a tény, hogy a Juvét idén általában egykori játékosai koncolták fel, a Parmában pedig jó néhányat találtunk ilyenből. A meglepetés elmaradt: Parma-Juventus 1-0 (Giovinco, 64.)
Egy Martinez, Felipe Melo, Giandonato, Pepe fedezetsorral kiállni eleve arcpirító egy Juventus számára. Tegyük hozzá, hogy a védelem két szélén Motta és Grosso ügyködött, és már látjuk is az okát, miért nem volt esélyünk Parmában. A 12 millióért szerződtetett Martinez újabb strigulát húzott be a „ma is kibaszott szarul játszottam” rubrikába, sajnos emellett az „értékelhető teljesítményeim” kockában csak a Milan elleni meccs van, ahol a második félidő elején eltörte a lábát. Ezzel ugye nagyjából Pepére hárult a feladat, hogy átvigye a labdákat az ellenfél térfelére, mert Melo nem fogott ki nagy napot, Giandonatónak pedig hiába voltak jó megoldásai, azért a játékot diktálni még nem tudta. Meg nem is az ő feladata lenne.
Alex jelentett leginkább veszélyt, de a Parma kifejezetten jól védekezett, a másik kapunál pedig Giovinco csinált hülyét egykori csapattársaiból (bár Motta és Martinez soha nem volt csapattársa, érdekes, hogy ez a két szerencsétlen pojáca ott volt a Juvéban, miközben a torinói születésű Giovinco nem kellett). A kisember gyönyörű gólt ragasztott Buffon kapujába, teljesen megérdemelten nyert a Parma, amit az is bizonyít, hogy a régi fényéből valamit megcsillantó Buffonnak kétszer is oltári nagyot kellett fognia. Mirante kiszedett egy jó Alex-szabadot, és egy megpattanó Melo-lövést, ennyi kellett tőle.
Ez még ősszel történt....
Delneri a tőle megszokott zsenialitással reagálta le a helyzeteket, igaz, olyan sokat nem is tudott variálni, mert aki segíthetett volna, az vagy sérült, vagy eltiltott. És a kutya sem mondja, hogy igazából segített volna akár Marchisio, akár Kraszics. A Juventus újra úgy kapott ki egy kiscsapattól, hogy gyakorlatilag sansza sem volt. Az elmúlt két év tele volt ilyenekkel, az újabb szégyen már nem is fáj annyira, hiszen számítottunk rá.
A Roma közben kikapott Cataniában, úgyhogy a létező leghalványabb esély megmaradt, hogy legalább az Európa Ligában elinduljon a csapat (nem látjuk okát, amiért ezért kéne szorítanunk). Csak annyi kell, hogy a jövő héten a Roma kikapjon otthon a már kiesett Sampdoriától, a Juventus pedig legyőzze az ezüstre hajtó Napolit. Az ilyeneket mi hozni szoktuk.
Mi, a Bianconeri szerzői most valahogy így érezzük magunkat.
