Ideje leszámolnunk a Juventus-szurkolók körében is divatos, ám mostanra biztosan kiderült, hogy hamis dogmákkal. Az alábbiakban két játékosról lesz szó, még azt is mondhatjuk, hogy kvázi egy poszton játszanak. A posztot legalábbis az szülte, hogy tegnap egyikük a másik megszokott posztján játszott, és ez felvetett bennem egy csomó kérdést. Claudio Marchisio a torinói fiatalítási cunami egyetlen jelentős tagja, aki még a keretben van (ne menjünk most bele, mi van a többiekkel), Felipe Melo pedig a tavalyi Arany Szemetes díj nyertese, emiatt a szurkolók még mindig hajlamosak mindkettőjük felé igen igazságtalanul közelíteni. Itt az ideje lerombolni egy mítoszt, bocs, ha hajtás után igazságtalan leszek.
Ideje leszámolnunk a Juventus-szurkolók körében is divatos, ám mostanra biztosan kiderült, hogy hamis dogmákkal. Az alábbiakban két játékosról lesz szó, még azt is mondhatjuk, hogy kvázi egy poszton játszanak. A posztot legalábbis az szülte, hogy tegnap egyikük a másik megszokott posztján játszott, és ez felvetett bennem egy csomó kérdést. Claudio Marchisio a torinói fiatalítási cunami egyetlen jelentős tagja, aki még a keretben van (ne menjünk most bele, mi van a többiekkel), Felipe Melo pedig a tavalyi Arany Szemetes díj nyertese, emiatt a szurkolók még mindig hajlamosak mindkettőjük felé igen igazságtalanul közelíteni. Itt az ideje lerombolni egy mítoszt, bocs, ha hajtás után igazságtalan leszek.
A száraz tények: Marchisio lassabb, mint Balotelli egy szillogizmus levezetésénél, és a kondija is távol áll a tökéletestől. Az elmúlt három évben négy edző kereste napestig a fiatal játékos helyét a csapatban, de egyikük sem járt igazán sikerrel. A két 4-4-2-bubus (Ranieri és Delneri) a játékos rendszerbe nehezen építhető erényei miatt nyilván nehezebb helyzetben volt, Zaccheroni 3-5-2-je már ígért némi sikert, Ferrara 4-2-3-1-es szisztémája pedig talán telitalálat lehetett volna, ha ott játszik, ahol tud. Az ő posztja szerintem a Spalletti-féle rendszer Perrotta szerepköre, azaz az ellenfél térfelén labdát szerző, de a kapuhoz közelebb játszó fedezeté. A mostani Juventusban nincs ilyen poszt, és mivel az idényből két – gyakorlatilag lényegtelen – meccs van hátra, elmondhatjuk, hogy Delneri Juventusában Marchisiónak nincs helye.
A balszélen akkor tudna megélni, ha előtte Quagliarella, mögötte meg egy tisztességes balhátvéd taposná a vonalat. Középen akkor tudna megélni, ha lenne mellette két ütközőember. Irányítóban akkor tudna megélni, ha végig bírná zakatolni a meccseket a pálya tengelyében. Ezek egyike sem teljesül január óta, és ez egybeesik azzal az időszakkal, amióta Marchisiónak egy jó megmozdulása nem sok, annyi sem volt.
Felipe Melóval jóval gonoszabbak a szurkolók. A tavalyi ámokfutását ő maga annak tulajdonítja, hogy lehetetlent kértek tőle (ezt sem adjuk, egyébként), de idén lubickol a Horgony szerepében. Kőkemény, bármikor végigfut egy meccset, szerel, ütközik, vitatkozik, gyakorlatilag Alex és Matri mellett azon kevesek közé tartozik, akik nagyobb hullámvölgy nélkül lehozták a szezont. Sokan még mindig azon nyavalyognak vele kapcsolatban, hogy mennyire lehúzott minket a Fiorentina (én őszintén szólva nem hiányolom annyira Zanettit, mint a blog többi kidolgozott testű szerzője), pedig Melo egyszerűen óriási vétel volt. Tavaly azt mondtam, hiába volt rettenetes szezonja, nem szabad eladni, mert véresre vakarom a képemet, ha az Arsenalban elkezd úgy játszani, ahogy anno Firenzében. Idén láthatjuk, hogy játszott Violában.
Melo középen végzett munkájának megítéléshez a belső középpályások évszázados közhelyét hívjuk segítségül: csak akkor látszik, hogy hiányzik, ha nincs a pályán. Tegnap Marchisio játszott a helyén, ami egyébként sem sok jót jelentett egy gyakorlatilag kizárólag kontrákra építő Chievo ellen. Láthattuk, hogy rohantak át a második félidőben a Juventuson, mert Marchisio távolról sem egy Melo, aki akár leütközi, akár felrúgja, akár leszereli, vagy akár csak utoléri az emberét.
Marchisio technikás, okos játékos, két évvel ezelőtt nagy ígéretnek tartottam, és védtem az utolsó töltényig. De mostanra odáig jutottam, hogy vagy keressük meg végre a helyét a pályán, vagy engedjük el szépen egy olyan csapathoz, ahol megkeresik neki, mert a Juventus botrányos tavasza pont az övéhez hasonló teljesítmények miatt lett olyan, amilyen.
Megmutatjuk Claudio alkartetkóját:
