1996. május 22-én a Juventus a római Olimpiai Stadionban érte el történelme legnagyobb sikerét, miután a BL-döntőben legyőzte az Ajaxot. Hét hónappal előtte ugyanebben a stadionban, ugyanebben a kék mezben szenvedte el történelme egyik legmegalázóbb vereségét: az 1995. október 29-én játszott Lazio-Juventusra tekintünk vissza.
1996. május 22-én a Juventus a római Olimpiai Stadionban érte el történelme legnagyobb sikerét, miután a BL-döntőben legyőzte az Ajaxot. Hét hónappal előtte ugyanebben a stadionban, ugyanebben a kék mezben szenvedte el történelme egyik legmegalázóbb vereségét: az 1995. október 29-én játszott Lazio-Juventusra tekintünk vissza.
Marcello Lippi bajnoki címvédő csapata jól kezdte az 1995-1996-os szezont, bár az egy évvel ezelőttinél nagyobb falatnak tűnt az első hely megszerzése, mert a Gerorge Weah-val és Roberto Baggióval beújító Milan lassan visszatalált a 90-es évek elején látott önmagához, a Parma egy fikarcnyit sem gyengült, a Fiorentina egy ideig igazi nagycsapatként működött, a két római klub pedig végre ismét le akartak hozni északról a scudettót. Lippiék az első 7 fordulóban 14 pontot szerezve a 2. helyen álltak (4 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség), ezek alatt megtapasztalhatták már a Milan erejét, hiszen az egyetlen vereség tőlük származott (2-1).
Eljött tehát a 8. forduló, a Juventusnak a 13 pontos, Lazióhoz kellett utaznia. A szürreális, tavaszi vereség (Juventus-Lazio 0-3) a bajnoki cím ellenére benne volt a Juve-játékosok fejében. Azon a meccsen a Juventust elhagyta a szerencséje, amelyre Zeman olyan sokszor hivatkozott velük kapcsolatosan: "Zeman ezzel kapcsolatos kijelentései már unalmasak, akárcsak Cragnotti (a Lazio elnöke - d.v.) hasonló megjegyzései. A focihoz kell szerencse is, de az nem elég" - mondta Lippi a meccs előtt. "A Lazio nagyon megtanult védekezni, korábban gyakran kinyíltak hátul, most nem lesznek ennyire felelőtlenek. Sok hasonlóságot látok az ő játékuk és a mi játékunk között".
Eközben a Daily Mirror című angol lapban arról cikkeztek, hogy Vialli elhagyja a Juventust, és az Arsenalba, vagy a Manchester United-be igazol. Vialli nem reagált a hírekre, egyáltalán nem is válaszolt az újságírók kérdéseire.
"Egész héten jól dolgoztunk, optimista vagyok, legyőzhető a Juventus, hiszen nincs verhetetlen csapat" - ezt már Zeman nyilatkozta, aztán később kritikába fordultak a szavai: "Tisztelem a Juventust a tavalyi sikereiért, de a klub régi stílusa - amely ma is példa lehetne - már a múlté. Változnak az idők, már más emberek dolgoznak Torinóban." Majd az általa a későbbiekben gyakran támadott Del Pieróról is beszélt: "Az utóbbi két év számomra bebizonyította, hogy ő a legnagyobb tehetsége az olasz labdarúgásnak. Nagyon nagy része van a Juventus győzelmeiben. Csak azt nem értem, hogy a válogatottban Arrigo Sacchi miért nem a rendes posztján szerepelteti."
37.583 fizető néző és 32.993 bérletes előtt a következő összeállításban kezdtek a csapatok:
Lazio: Marchegiani - Nesta, Negro, Chamot, Favalli - Fuser, Di Matteo, Winter, Rambaudi - Casiraghi, Signori.
Juventus: Peruzzi - Porrini, Ferrara, Carrera, Torricelli - Conte, Paulo Sousa, Tacchinardi, Di Livio - Del Piero, Ravanelli.
A Lazio kezdettől fogva irányított, bár a játék képében eleinte nem volt benne az a végeredmény, amely végül megszületett. A 40. percben kezdődött a Juventus pokoljárása: Rambaudi jobb oldalról beadta a labdát, Signori pedig kapásból, a kapufa érintésével hatalmas gólt lőtt. Ezt még kis híján kiegyenlítette a Juventus, amikor a 42. percben, egy szöglet után Ferrara kapufát fejelt (nem belefejelt a kapufába, hanem a labdát fejelte rá - d.v.). Az első félidő hosszabbításában tett róla a Juve-védelem, hogy ne kelljen a 2. félidőben izgulni: Casiraghi a leshatárról kilépett, elvitte Peruzzi mellett, először a kapufára lőtt, majd a visszapattanót - a fizikai lehetetlenség határait feszegetve - valahogy átrúgta a gólvonalon. Talán nem volt benn teljes terjedelmével a labda, de még a vendégek sem nagyon reklamáltak. Collina mindenesetre megadta.
Vialli muszájból állt be. Úgy is játszott
A második félidőben a kitámadó Juventust kétszer is átjátszotta saját védelmének jobb oldalán a Lazio: először Favalli beadását Rambaudi lőtte be, majd Boksic centerezését Casiraghi fejelte a kapuba. Az összeomlott Juventus arra még képes volt, hogy a csereként beállt Vialli és Ravanelli révén kapufát lőjjön, de ennél többre nem: megsemmisülve hagyták el Lippiék Rómát. Két héten belül ez volt a harmadik kudarc: a bevezetőben már említett Milan elleni meccsen kívül kikaptak az Olasz Kupában is - az Atalanta elleni, idegenbeli 0-1 azt jelentette, hogy címvédőként már októberben búcsúztak a sorozattól.
"A Lazio-tornádó elsöpörte a Juventust"
Utoljára ilyen verést 1989. március 12-én kapott a Juventus (Milan-Juve 4-0), illetve közötte volt még egy 1-5 a Pescarától, még Trapattoni második időszakában. Lippi nagyon önkritikus volt: "Az én hibám a mai vereség. Egy üres, erőtlen, végletekig fáradt csapatot küldtem a pályára. Nem készítettem őket fel rendesen. Ki lehet kapni a Laziótól, de nem ilyen arányban." Di Livio fáradtságra panaszkodott, Peruzzi viszont a hozzáállásban látott gondokat: "Amikor elkezdtük az idényt, azt hittük, hogy bajnoki címvédőként majd könnyebb dolgunk lesz. Pedig nem így van. Kétszer annyit kell nyújtanunk, mint tavaly. Ez a harmadik vereségünk két héten belül - ez nem a Juvéhoz méltó eredménysor. Gratulálok a Laziónak, úgy játszottak, ahogyan a tavalyi Juventus."
Ferrara alig lép oda, Carrera pedig egyenesen kezet csókol Casiraghinak: ilyen hozzáállással csak vereség lehetett a vége
Moggi úgy gondolta, hogy nem volt nehéz dolga a Laziónak, hiszen egy, a bergamói 120 perctől kifacsart Juvéval játszott. Chiusano klubelnök szerint pedig a csapat már a szerdai, glasgow-i BL-meccsre koncentrált. Ahol ezúttal ő nyert 4-0-ra, hogy aztán a következő bajnoki fordulóban, az Udinese vendégeként ismét vereséget szenvedjen.
