A korábbi, a klubidentitásról és az utánpótlásról szóló eszmefuttatások után újabb oldalról járjuk körbe a Juventus rossz szereplésének okait: a klub átigazolásainak néhány súlyos hibájára mutatunk rá a hajtás után!
A korábbi, a klubidentitásról és az utánpótlásról szóló eszmefuttatások után újabb oldalról járjuk körbe a Juventus rossz szereplésének okait: a klub átigazolásainak néhány súlyos hibájára mutatunk rá a hajtás után!
Mivel egy korábbi írásban Secco hibáit már kiveséztem, így ez az "elemzés" elsősorban nem arról szól, hogy mennyi pénzt dobott ki szeretett klubunk használhatatlan játékosokra. A mai vezérfonalunk az, hogy miközben egyes posztok évek óta problémásak, addig más szerepkörökre egyre-másra érkeztek a játékosok - mi ez, ha nem pazarlás?
Kezdjük a történetet 2007-ben, a Serie A-ba frissen visszajutó Juventusnál. Mivel a calciopoli után elég sokan maradtak a korábbi meghatározó játékosok közül, nem tűnt nehéznek a keret további megerősítése. A visszajutó csapat legerősebb összeállítása körülbelül így nézett ki: Buffon - Zebina, Boumsong, R. Kovac, Chiellini/Balzaretti - Camoranesi, Zanetti, Marchisio/Paro/Giannichedda, Nedved - Del Piero, Trezeguet. A névsorból az látszik, hogy a legnagyobb problémák a védősorban voltak, illetve a középpályára is ráfért volna az erősítés - pl. nyilvánvaló volt, hogy kell majd egy Nedved-utód. Mi történt? Érkezett több mint 10 millióért a válogatott Iaquinta a csatársorba, illetve a tökéletesen ugyanazon a poszton játszó Almiron és Tiago. Az elképzelt védelem az érkezőkkel együtt így nézett volna ki: Grygera, Andrade, Criscito, Chiellini. Sajnos Andrade sérülése, és Criscito kegyvesztettsége hamar keresztülhúzta a számításokat - bár eleve némiképp bátor ötlet volt Criscitot kezdőjátékosnak szánni. Ami igazán érthetetlen volt, az Iaquinta leigazolása: a Juve a Serie A egyik legjobb csatárkettősével rendelkezett, akik mögött Palladino megfelelő utánpótlás lehetett volna. (Bár Iaquinta mentalitásával hamar belopta magát a szurkolók szívébe, talán jobban is el lehetett volna költeni a rá szánt pénzt.) De összességében talán még ez volt az egyik legjobban sikerült átigazolási időszak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a télen érkezett Sissoko is. Szalihamidzsics ingyenes megszerzése vagy Nocerino beépítése kifejezetten jó döntésnek bizonyult (még ha utóbbit sok támadás is érte nem épp labdazsonglőr mivolta miatt).
Tízmilliós felsőtest
A 2007-08-as idény nyilvánvalóvá tette, hogy a védelemmel kezdeni kell valamit: a szélsőhátvédek egyike sem volt meggyőző, Andrade végleg kiesett a keretből. De a középpályára is kellett valaki a gyakran sérült Zanetti helyére. Mi történt? Érkezett még egy csatár, Amauri, 24,5 millióért - miközben Del Piero és Trezeguet az előző bajnokságban a góllövőlista élén végeztek! A védelem megerősítését pedig Knezevic és az ingyen megszerzett Mellberg biztosította volna. A középpályára pedig Xabi Alonso helyett jött Poulsen, aki kb. ugyanazt tudta, mint Nocerino, csak drágábban. Azaz az erősítésekkel nem sikerült betömni a keret lyukas posztjait.
Még Moggi sem tudta, ki ő
Egy évvel később Ferrara irányításával már konkrétabb lépések történtek e hiányosságok orvoslására: kár, hogy balhátvédnek a lejárt szavatosságú Grossot választották. A középpályára érkezett Felipe Melo, akitől az edző azt várta volna, hogy registaként afféle hátravont irányító legyen. Mivel Melo kicsit sem alkalmas erre, több gólt is kapott róla a csapat, és totális kudarc volt az első éve Torinóban. A másik sok milliós igazolás szintén a csapat játékügyességét lett volna hivatott javítani, bár Diego legalább erre alkalmasnak is tűnt. Jobbhátvéd viszont még mindig nem érkezett, miközben Zebina évente 3-4 meccset játszva felvette a 3 milliós fizetését... Hacsak nem vesszük annak az amúgy középhátvéd (és szintén sérülékeny) Cacerest. Középhátvédnek pedig jött valaki, akinek nem kellett volna: Cannavaro talán már maga is bánja a visszatérését. Azaz egymás után a harmadik bajnokságnak vágott neki úgy a Juve, hogy nem volt igazi jobb- és balhátvédje, valamint registája. Tetézte a bajokat, hogy Ferrara kifejezetten Diego köré építette a csapatot, így Camoranesin kívül nem maradt szélsője a Juventusnak. Ami elég nagy problémát jelentett, amikor Rocky kártyavára összeomlott, és valami működőképes dolgot kellett volna összerakni a keretből.
Rocky itt még mosolyog
A sikertelenség hatására aki a klubház környékén volt, megbukott, és jött a Marotta-Delneri páros. Akik a római cserejátékos Mottával kívánták megoldani a jobb, De Cegliével pedig a balhátvéd posztot. Azt a két posztot, amelyek kulcsfontosságúak lennének egy 4-4-2-es felállásban. Hát ez már a kezdetektől sem tűnt túl jó elképzelésnek... A megálmodott taktikához kellettek még jó szélső középpályások is. Ezt úgy oldották meg, hogy érkezett 4(!) jobb oldali (Kraszics, Pepe, Martinez, Lanzafame), és 0 bal oldali középpályás. Aminek eredményeképpen persze a csapat rendre azzal küzd, hogy féloldalas a játék. A középpályára végre érkezett valaki registának, Aquilani személyében. Igaz, hogy ő addig nem ezen a poszton játszott, de végül voltak egész jó meccsei is - és persze tragikusak is. Bonucci pedig a Chiellini melletti posztra érkezett - a fiatal játékos stílusában teljesen Chiellini kópiája, így talán jobb lett volna egy elegánsabb, "gondolkodóbb" védőt venni, aki kiegészíthette volna az inkább a fizikai erejére építő Chiellinit.
2010-ben történt még egy érdekes igazolás is, aminek a jelenlegi helyzet szerint nem biztos, hogy volt értelme. A Juve 4,5 millióért, évi 1,5 milliós fizetéssel leigazolta Storarit a hosszú távra lesérült Buffon helyére. Storari az előző idény legjobb kapusa volt, akinek óriási része volt abban, hogy a Samp a 4. helyen végzett. Ugyanakkor érdemes egy kicsit számolgatni: Buffon 6 milliós fizetésével együtt nettó 12 millióba kerültek a Juve idei kapusai (ami kb. bruttó 19 millió!). Megérte? A kapott gólok száma és az eredményesség alapján nem. Storariból vélhetően lehetetlen pénzt csinálni, azaz az érte fizetett 4,5 milliót nehéz lesz visszaszerezni. Egy esetben volt értelme a megszerzésének: ha Buffon távozik az év végén.
Jobbhátvéd, balhátvéd, bal oldali középpályás - ezek nagyjából 2007 óta hiányposztok, miközben érkezett egy csomó támadó (Iaquinta, Amauri, Quagliarella, Matri, Paolucci stb.), és védekező középpályás (Poulsen, Sissoko, Almiron, Tiago, Melo stb.) - nem egy esetben feleslegesen.
