Kevés lelkesítőbb dolog van a múltidézésnél, főleg akkor, ha az ember kedvenc klubja már csak a nevéből és a múltjából él. Ennél már csak egy dolog jobb: ha egy balhés meccsre tekinthetünk vissza, ahol a feszültségtől szinte felrobban a stadion, és a rendőrségnek is dolga akad. Most egy ilyen mérkőzést idézünk fel, aki vérszomjas, az már dörzsölheti is a tenyerét: egy forró januári nap, 1976-ból.

Kevés lelkesítőbb dolog van a múltidézésnél, főleg akkor, ha az ember kedvenc klubja már csak a nevéből és a múltjából él. Ennél már csak egy dolog jobb: ha egy balhés meccsre tekinthetünk vissza, ahol a feszültségtől szinte felrobban a stadion, és a rendőrségnek is dolga akad. Most egy ilyen mérkőzést idézünk fel, aki vérszomjas, az már dörzsölheti is a tenyerét: egy forró januári nap, 1976-ból.

A Trapattoni-éra kezdete előtti utolsó szezonban a Juventus a Torinóval fut versenyt a bajnoki címért.  Január 11-én dupla torinói-római meccsre kerül sor, hiszen a 17 pontos Toro a Laziót fogadja, a 18 pontos Juventus pedig az AS Romához látogat. A fővárosban megdől a bevételi rekord, a jegyeladásokból 250 millió líra folyik be, ez mai árfolyamon nagyjából 135 ezer eurót (35 millió forintot) jelent. Az 1973-as, bajnoki címet jelentő győzelem óta a Juventus kikapni jár az AS Romához, Zoff szerint ez még azért nem elég hosszú idő ahhoz, hogy tendenciának lehessen nevezni: “Ezek csupán rosszul elsült meccsek voltak, nem hiszem, hogy emiatt komplexusunk vagy bármilyen egyéb lelki defektünk lehetne.” Carlo Parola, a Juventus ikonja és edzője a következő fordulókkal együtt tartotta fontosnak ezt a meccset: “A Roma után következik a Bologna, a Sampdoria és a Perugia Elég volna, ha nem kapnánk ki egyik találkozón sem, 5 ponttal elégedett lennék, és akkor 23 ponttal fordulhatnánk a tavaszi szezonra. Tavaly is ennyivel fordultunk, akkor bajnokok lettünk.”

Az újságok jó időt jósolnak a rangadó napjára, de feltételezik, hogy a stadionban nem meleg, hanem kifejezett forróság várható. A jegyüzéreknél csúcsra járatás van. A rómaiak vért akarnak látni, miután az ezt megelőző fordulóban, a Bologna otthonában elszenvedett 2-1-es vereség során nem kapták meg az egyenlő elbírálást a játékvezetőtől. A fejekben nagyon benne maradt az a meccs, a mostani hangulatot is meghatározva.

A találkozó kiegyenlített küzdelmet hoz az első félidőben, több vitatott eseménnyel: a 21. percben Spadoni, a rómaiak szélsője Causio által kerül földre a 16-oson belül, de Agnolin játékvezető továbbot int. A 38. percben De Sisti bivalyerős lövése akad el a tehetetlen Furino kezében, Agnolin szerint a Juve kapitányának mancsára rúgták a labdát, nem a mancs kereste a kontaktot, úgyhogy ebből sem lesz tizenegyes. Alakul a botrány az Olimpicóban.

A 46. perc olaj volt a tűzre: Tardelli magas ívben, bal oldalról beadott labdáját a római védők gyűrűjében Bettega mellel leveszi, majd a kapuval szemben állva, hat méterről Conti kapujába lövi. Vezet a Juventus! A Roma görcsösen próbálkozik, de nincs benne a játékukban a gól, viszont újabb két, gyanús szituáció borzolja a hazaiak idegeit: előbb Morininál látnak kezezést a rómaiak (a Juve-játékosa a mellkasa és a válla közötti területen ért a labdába), aztán Scirea valóban kezel, de Agnolin ezt is úgy értékeli, mint Furino korábbi esetét. A Roma nem tud egyenlíteni, a meccs lefújásával pedig elszabadul a pokol.

A felelőtlen Bettega belövi a győztes gólt, ezzel kockáztatva a saját és társai testi épségét

A Juve-játékosok füstbombák kereszttüzében rohannak be a helyükre, az öltözőt a pályával összekötő folyosósón gomolyog a maró füst, semmit sem látni. A Juventus orvosa, La Neve a káoszban ezt nyilatkozza: “Az olasz focinak a mai napon bevégeztetett.”  Fabio Capello a hazai játékosokra mérges: “Folyamatosan reklamáltak, persze, hogy felhúzták vele a közönséget.” Morini még ennél is erősebben fogalmaz: “Mindenki arról kérdez, hogy valóban 11-est ért-e az az eset, de engem ez nagyon untat. Eligazolok Angliába, ha ez így folytatódik tovább. Nem volt büntető, egyértelműen a mellemhez ért a labda. A rómaiak mást sem csináltak egész meccsen, csak a büntetőre vártak. Helyzeteket nem sikerült kialakítaniuk, még a kapu közelébe sem jutottak el, így csupán abban bízhattak, hogy befújnak nekik majd egy tizenegyest.”

Kissé feszült a hangulat a lefújás után

Bettega biztonságban beér az öltözőbe, és már mosolyogni is tud, de azért nem örül felhőtlenül: “Szomorú dolgok történtek, de ez elsősorban azoknak a felelőssége, akik egyfolytában heccelték a közönséget, és folyamatosan a büntetőkre játszottak. Elismerem, hogy szerencsénk is volt ma.”

Parola viszont már boldogan és önfeledten áll az újságírók elé: “Az, hogy örülök, nem fejezi ki eléggé az érzéseimet...nincsenek szavak erre...köszönöm a játékosaimnak.”

Rohamrendőrök, roham közben

Nils Liedholm, a Róma edzője meglehetősen visszafogott: “Nem tudom megítélni ezeket a gyanús eseteket, én sem vagyok bennük biztos. A játékosaim viszont reklamáltak, tehát nyilván történt valami.”  Eközben Agnolin játékvezetőt a hazaiak elnöke, Gaetano Anzalone menekíti ki a stadionból, máskülönben elevenen felkoncolnák a szurkolók.  A Juventus játékosainak pedig megállítanak egy közvetlenül Torinóba szálguldó vonatot, hogy arra felszállva villámgyorsan elhagyják a várost.

A tragikus hős Francesco Rocca, aki előbb Bettegával fejel össze (betört fejjel, befáslizva még visszatért), aztán később belerohan a pálya szélén álló fotósok egyikének a merev falú táskájába - így eltörik az egyik bordája is. Azonnal kórházba szállítják, az úton szerencsére már nem történik vele baleset.

Rocca és a kegyelemdöfés: bekötött fejjel rohan neki a fotósoknak. A bordája bánja

Az üldöző Torinó szintén győz, 2-1-re veri a Laziót, így a versenyfutás folytatódik. A botrányoktól övezett bajnokságot (ugyanebben a fordulóban a Sampdoria-Inter meccsen akkora balhé volt, hogy félbe kellett szakítani a találkozót) végül a Torino nyeri. Ez az idény egy hosszabb beszámolót érdemel. Majd megkapja.