Az elmúlt héten több érdeklődő e-mailt kapott a blogunk stábja, hogy miért maradt el a Cesena-meccs felvezetőjeként a múltidéző. Az ok egyszerű: a tennivalók elleptek bennünket, úgyhogy nem maradt időnk erre a nagyon értékes munkára. Most azonban nem marad el, és nem meglepő módon ismét egy nagyon régi találkozót elevenítünk fel: 1966. október 9-éig forgatjuk vissza az idő kerekét.
Az elmúlt héten több érdeklődő e-mailt kapott a blogunk stábja, hogy miért maradt el a Cesena-meccs felvezetőjeként a múltidéző. Az ok egyszerű: a tennivalók elleptek bennünket, úgyhogy nem maradt időnk erre a nagyon értékes munkára. Most azonban nem marad el, és nem meglepő módon ismét egy nagyon régi találkozót elevenítünk fel: 1966. október 9-éig forgatjuk vissza az idő kerekét.
Az 1966-67-es szezont a Juventus 3 győzelemmel kezdte, így, amikor a 4. fordulóban a 11. helyen álló Bresciát fogadta, akkor toronymagas esélyesnek gondolhatta magát: „A Brescia egy olyan ellenfél, amelyet nem szabad lebecsülni, de annyira mégsem jó, hogy megszakítsa Heriberto Herrera együttesének győzelmi szériáját” - írta a meccsnapon megjelent felvezetőjében a La Stampa. A találkozónak különös hangulatot adott, hogy Virginio De Paoli - aki pont 1966 nyarán igazolt a Juvéba a Bresciától - kemény hangon bírálta a korábbi mesterét, Renato Gai-t. A játékos szerint Gai egyszerűen kipaterolta őt az előző klubjától. A bresciai edző erről így nyilatkozott: „Nem szeretem az ilyen dolgokat, egyszerűen untatnak. Ismerem jól De Paolit , így nem lepődöm meg a szavain. Csak azon csodálkozom, hogy Herrera még nem tett pontot az ügy végére. Csupán az érdekelne, hogy miért nem? Egy olyan klub, mint a Juventus, miért nem ügyel arra, hogy egy ilyen, hónapok óta húzódó ügyet korrektül elintézzen? De Paoli köszönettel tartozik a Bresciának, hogy lehetőséget adott neki a Juventusban szerepelni. Tudnia kell, hogy egy olyan ajánlatot kaptunk érte Torinóból, amelyet nem lehetett nem elfogadni. Amikor elkezdtem őt edzeni, még nem volt kiforrott játékos, én tettem azzá, az én kezem alatt lett egyre jobb labdarúgóvá.” A Juventus klubvezetése részéről Giordanetti válaszolt: „Gai-nak lesz majd lehetősége beszélni De Paolival a vasárnapi meccs előtt vagy után, de addig arra kérem, hogy ne oktasson ki minket arról, hogy hogyan kezeljük a saját játékosainkat.”
Herrera nem tervezett változtatni a Fiorentina elleni, idegenben győztes (2-1) csapatán, így vasárnap délután 3 órakor ugyanaz a 11 futott ki a pályára a Stadio Comunaléban, amely a zsinórban harmadik győzelmet is megszerezte a Juventusnak.
Juventus: Anzolin, Gori, Leoncini, Bercellino, Castano, Salvadore, Favalli, Del Sol, De Paoli, Cinesinho, Menichelli.
Brescia: Cudicini, Mangili, Fumagalli, Rizzolini, Vasini, Casati, Salvi, Mazzia, Troja, Bruells, Cordova.
A fegyelmezetten védekező Brescia – óriási meglepetésre – 0-0-ás döntetlenre hozta a mérkőzést – teljesen megérdemelten. Cudicinivel (Carlo Cudicini papájával) egyszerűen nem bírtak a hazaiak, akik - ha eljutottak a kapuig - legyőzhetetlen akadályba botlottak a 191 cm-es óriás személyében. A mérkőzés egyik legérdekesebb jelenete volt, hogy a Seria A-ban debütáló játékvezető, Toselli szó szerint vette a szabálykönyvet, és amikor Rizzolini feltartotta Del Sol-t a 16-oson belül, akkor 11-es helyett közvetett szabadrúgást adott: emlékezzünk a Iuliano-Ronaldo esetre, ahol szintén ez lett volna a helyes ítélet. Igen, 32 és 45 év után sem változott a szabálykönyv: ami a 16-oson kívül közvetett szabadrúgást ér (és a feltartás ezt éri), az a 16-oson belül is közvetett szabadrúgás (lásd még 1993-ból a Ferencváros-Csepel meccset, hogy egy magyar példát is mondjunk).
Cudicini ezúttal De Paoli lövését védi
A döntetlen miatt a Juventus lépéshátrányba került a Spal-t legyőző Interrel, és a Milant megverő Napolival szemben. Herrera nem aggódott: „Az utolsó pillanatig esély volt a győzelemre. Sajnos ez ma nem jött össze, de nem vagyok elkeseredve: ha a következő négy meccsünket is hét ponttal zárjuk, akkor nem lesz gond. Egyébként sem lehet mindig nyerni.” A bejegyzés elején említett De Paoli – ezúttal - dícsérte a volt edzőjét: „Nagyon jól felkészítette őket ellenünk. Vasinit állította rám, ő már jól ismer engem, és sajnos nem is sikerült túljárnom az eszén. Óriási feladat volt, hogy akár egyetlen másodpercre is megszabaduljak tőle. Hogy milyen volt a Brescia ellen focizni? Az elején nagyon nehéz, az emlékek folyton előtörtek. Aztán belerázódtam.” Végül igazat adott Renato Gai-nek: „Elismerem, hogy nagy szerepe volt abban, hogy jó focista válhatott belőlem. A nyári nyilatkozataim pedig azért születtek meg, mert megijedtem attól, hogy a Juventus játékosa leszek: ez óriási felelősséggel jár, és ezt a tényt nehezen fogadtam el. De már nem sírom vissza a Bresciát.”
Gai nem foglalkozott De Paoli korábbi viselkedésével, csak a meccsen nyújtott teljesítményét értékelte: „Látszott rajta, hogy zavarban van, hiszen a volt csapata ellen kellett játszania. Ez visszahatott a játékára. Ma nem az igazi De Paolit láthatták a nézők.”
A botlás ellenére a Juventus megnyerte az 1966-1967-es bajnokságot, drámai küzdelemben megelőzve az Intert. A Brescia végül a 13. lett.
