Közös dolog a 15 évvel ezelőtti és a holnapi meccsben, hogy a Juventus mindkét alkalommal a legrangosabb európai klubtornára szerette, illetve szeretné volna kvalifikálni magát. Apró különbség, hogy akkoriban ehhez bajnokságot kellett nyerni - ennek megfelelően tehát az 1985-86-os bajnokság utolsó fordulójában a Juventus a bajnoki címért lépett pályára Leccében a már biztos kieső hazaiak ellen.

Közös dolog a 15 évvel ezelőtti és a holnapi meccsben, hogy a Juventus mindkét alkalommal a legrangosabb európai klubtornára szerette, illetve szeretné volna kvalifikálni magát. Apró különbség, hogy akkoriban ehhez bajnokságot kellett nyerni - ennek megfelelően tehát az 1985-86-os bajnokság utolsó fordulójában a Juventus a bajnoki címért lépett pályára Leccében a már biztos kieső hazaiak ellen.

Néhány hónappal korábban nem úgy tűnt, hogy bármilyen izgalom is lehetne a Serie A győztesét illetően: a Juve nyolc győzelemmel kezdte a bajnokságot, és magabiztosan állt az első helyen. A téli hat pontos vezetésnél már biztosnak tűnő scudetto azonban a Roma nagyszerű tavasza miatt veszélybe került: a fővárosiak az 28. fordulóban utolérték a Juvét. Az utolsó előtt körben aztán a Juventus legyőzte a Milant, míg a Roma meglepetésre otthon kikapott a Leccétől - ezzel a torinóiak két pontos előnyre tettek szert. Minden a 30. fordulóra maradt tehát, amikor a Juve a tökutolsó, Róma-verő Leccéhez, a  Boniekkel felálló Roma pedig a középmezőnyben szereplő (azaz biztosan bennmaradó) Comóhoz látogatott. Ebben az időben pontegyenlőségnél még spareggiot játszottak a csapatok, így egy  leccei és római siker esetén (az 1963-64-es Bologna-Inter meccs után) második ízben dönthetett volna rájátszás a scudettoról.

1986. április 16-án 50 000 (ebből 13 589 bérletes) néző előtt a következő összeállítású csapatok játszottak:

Lecce: Negretti - Vanoli, Danova - Enzo, S. di Chiara (Causio, 59'), Miceli - Raise, Barbas, Pasculli, Nobile, A. di Chiara.

Juventus: Tacconi - Favero, Brio, Scirea (Pioli 82'), Cabrini - Bonini, Mauro, Platini - Serena, Laudrup, Briaschi (Pin 55').

A közönség egyik fele a Juventusnak szurkolt, a másik pedig vagy a Leccének, vagy pedig a Juventus ellen, a Roma bajnoki címéért. Trap a Milan elleni meccshez hasonlóan ezúttal is kissé visszavontan játszatta Platinit, ami nem bizonyult túl jó döntésnek: a francia nem tudott igazán hatékonyan játszani, sőt néha túlzottan belebonyolódott a cselekbe a saját tizenhatosánál. Jogosan merült fel a kérdés: minek három támadóval (Serena, Biaschi, Laudrup) játszani, ha a világ egyik legjobbját, Platinit emiatt több védőfeladattal kell megbízni?

Olaszos első félidő

A Juventus nem nagyon törte magát, hiszen már egy döntetlen is elég volt a bajnoki címhez - többször az időt is húzták Trap emberei. Különösen onnantól vált kényelmessé a Juve helyzete, amikor kiderült, hogy a Como vezet a Roma ellen. A Lecce, bár próbálkozott, de nem sok eséllyel - a hálók érintetlenek maradtak. A védők és a kapusok szorgosan gyakorolták az ekkor még szabályosnak számító hazaadásokat - mintha sejtették volna, hogy hamarosan az előírások nem teszik ezt lehetővé.

Gólgazdag második játékrész

A második félidőben Trapattoni a középpályás Pint hozta be Briaschi helyett, a Juve játéka pedig feljavult. A 69. percben Platini ívelhetett be szabadrúgást a tizenhatos és az alapvonal találkozásától. Szinte mindenki a kapu előtt tolongott, a francia azonban a tizenhatos elé ívelt, az érkező Mauro pedig kapásból nagy gól lőtt a kapu bal oldalába - tovább javulnak tehát a scudetto-esélyek! Nagy az öröm a Zebrák szurkolói között!

A hazaiak azonban gyorsan egyenlítenek: egy szöglet után sem Tacconi, sem a védők nem állnak a helyzet magaslatán, így a Juve-legenda Causio szögletét Micelli a kapuba csúsztatja. 1-1, de ez még mindig jó a Juventusnak. Az események azonban nem álltak meg: ezúttal Mauro ível középre egy szabadrúgást, Cabrini pedig akrobatikus mozdulattal megzörgeti a hálót. Majd egy Platini-Laudrup-Serena összjáték végén a 85. percben ismét a hálóban táncol a labda - immár biztos a 22. bajnoki cím!

A torinói örömöt az sem rontja el, hogy egy kapufát követően a Juve cerberusa, Tacconi úgy nyúl a labda felé, mint Steven Hawking tenné, így Alberto di Chiara meglövi a második hazai gólt - amit mellesleg ismét Causio beívelése előzött meg.

A meccs egyben az Interhez távozó Trapattoni első juvés korszakának a végét is jelentette: utódja két idényre Rino Marchesi lett. A klub pedig 1995-ig nem nyert újabb bajnokságot - ekkor Lippi vezetésével sikerült megszerezni a 23. scudettót. De 1986-ban még annak örülhettek a juventinok, hogy csapatuk annyi bajnoki címmel rendelkezett, mint a két milánói klub összesen.

Nyilatkozatok

A mérkőzés utáni nyilatkozatok többnyire a megszerzett bajnoki címmel, és a tíz év után távozó Trapattonival foglalkoztak.

Az első scudettoját szerző Michael Laudrup: Nem gondoltam volna, hogy ekkora örömöt okoz majd a bajnokság megnyerése. Annak meg különösen örülök, hogy a legszebb gólom egyben döntő fontosságú is volt - az utolsó fordulóban a Milan ellen.

A meccset eltiltás miatt kihagyó Manfredonia: A lelátón legalább annyira szenvedtem, mintha  apályán lettem volna. Aztán amikor Comóból jött a hír, hogy Corneliusson góljával vezetnek a hazaiak, majd Mauro is betalált itt, Leccében, éreztem, minden eldőlt! Mondtam is magamnak: hogy igazam volt, amikor a nyári edzőtáborban azt mondtam, mi leszünk a bajnokok!

Massimo Mauro: Nagyon jól találtam el a labdát a gólomnál. Abban a pillanatban éreztem, hogy ez a gól eldöntheti a bajnoki címet! A gól után úgy kellett a többieknek visszatartaniuk, hogy ne rohanjak ki a szurkolókhoz ünnepelni, mert már volt egy sárga lapom, és a játékvezető kiállított volna.

Stefano Tacconi: Trapattoninak nagy szerepe volt a bajnoki címben. Biztos vagyok abban, hogy sikeres lesz az Interrel is. Valódi családot kovácsol majd belőlük, ahogy ezt velünk is megtette.

Sergio Brio duplán is a saját szurkolói előtt játszott, hiszen leccei születésű: Ez a stadion újra szerencsét hozott nekem - csodálatos érzés a szülővárosomban megnyerni a bajnokságot. Kívánom, hogy a Lecce mielőbb jusson vissza a Serie A-ba - már csak azért is, mert akkor újra ebben a stadionban játszhatok majd.

Gateano Scirea: Győzni mindig nagy öröm: a mai siker ugyanolyan, mint az első volt. A scudettót Trapattoninak, régi barátomnak ajánlom.

Michel Platini: Megérdemeltük a bajnoki címet - 45 pontot szereztünk összesen - 26-ot ősszel, 19-et tavasszal. Ez nem kevés egy ilyen nehéz bajnokságban. A legnehezebb talán az volt, hogy az új játékosok is elsajátítsák a győztes mentalitást. Trapattoninak nagy része volt a sikerben - egy újabb nehéz feladatot teljesített. Most távozik, de ilyen az élet. A Roma nagyon jó csapat, kemény ellenfelek voltak. De bajnoki cím kulcsa nem az volt, hogy otthon kikaptak a Leccétől, hanem az, hogy mi legyőztük a Milant a múlt héten. Remélem azért, hogy nem nagyon javulnak tovább a rómaiak, mert akkor jövőre bajban lehetünk.

Giovanni Trapattoni: Tíz év után távozom, miután mindent megnyertem a csapattal. Olyan sikereket értünk el, amelyeket megközelíteni is nehéz lesz, nem hogy felülmúlni. Köszönöm a klubnak, a játékosoknak, mindenkinek. Sajnálom, hogy néhányan árulónak bélyegeztek: nem árultam én el senkit. Megbántam-e valamit? Talán előbb is válthattam volna, és akkor nem neveznének zsoldosnak... Ez a scudetto az 1981-es és 1982-es győzelmeket idézi, amelyek különösen nagy küzdelemben születtek. Az év elején úgy döntöttünk, hogy megújítjuk a csapatot, és négy érkezőt is beépítettünk: Laudrupot, Maurot, Manfredoniát és Serenát. Ez az igazi kihívás az edzők számára! Mi a véleményem arról, hogy a két milánói klub lemaradt az európai kupákról? Sajnálom. De az Inter még áll a kupában, nem? (A Roma később kiverte őket.)