Míg szerzőtársaimat a gyűlölet és a megvetés, az ellenfél lenézése és a totális tiszteletlenség vezérli és motiválja, addig az én lelkemben békesség van. A szeretet sugárzik tekintetemből és soraimból is. Ezért fogunk most a Parma F.C. történetével, dicsőséges korszakaival és híres játékosaival foglalkozni; úgy, ahogy kell.

Míg szerzőtársaimat a gyűlölet és a megvetés, az ellenfél lenézése és a totális tiszteletlenség vezérli és motiválja, addig az én lelkemben békesség van. A szeretet sugárzik tekintetemből és soraimból is. Ezért fogunk most a Parma F.C. történetével, dicsőséges korszakaival és híres játékosaival foglalkozni; úgy, ahogy kell.

Természetesen úgy kell, hogy a szeretetet félretesszük ilyenkor.

Főleg, mert most lett hivatalos (szinte), hogy Dzeko nem jön a Juventusba, hanem elmegy a Manchester Citybe, és frusztrációnkat lehetőség szerint a legközelebbi ellenfélen kell letölteni. Remélem, nem esik semmi baja, amikor az első edzésen Tevez ráesik, mert éppen egy széket akar nekihajítani Mancininek, de nem sikerül, mert Touré megzavarja, mikor bordánvágja egy viperával az  Adebayor előli menekülés közben.
Közben Vieira a háttérben részegen hőbörög.

De térjünk is vissza a Sonkákhoz. Mi van Parmában, ami érdekes? Nézzük a wikipédiát:

^{Odaírhatták volna, hogy "sonka".}

Miután megbirkóztunk a celebáradattal, térjünk vissza a focicsapathoz. Határozott kiscsapatként indultak, hiszen eredeti nevükhöz 6 teljes hónapig ragaszkodtak. Ennyi időbe telt, mire rájöttek, hogy hiába nevezik el magukat egy híres zeneszerzőről, attól még sírni fog a lábuknál a labda. Ezután egész jól bírták, legközelebb 15, majd újabb 40 év után változtattak csak nevet, utoljára pedig 2002-ben. Ki tudja, hogy mi a bánat lesz csütörtökre a nevük...

Nagymúltú csapat, mindössze 77 évet kellett eltölteniük a Serie B és C között ingázva, mire végre sikerült felvergődniük a napfényre. Eközben a Juventus 22 darab bajnoki címet szerzett. Talán ezt a sötét jövőt sejtették meg alapításuk évében, amikor úgy döntöttek, hogy a sárga és kék színeiket olyan friss, divatos és elegáns színekkel dobják fel, mint a Juventus által használt fekete és fehér. Így került a fekete fehér kereszt, az első névváltással egyidőben, a klub címerébe. Ez ahhoz hasonlít, amikor a törzsfőnök megzabálja a törzs legügyesebb srácának az agyát és szívét, hátha ő is gyorsabban tud majd futni. Pedig lófaszt.
De ezzel nincs vége. Mert amikor feljutottak végre a Serie A-ba, akkor visszaváltoztatták a mezszínűket az eredeti sárga kékre, az összekeverést megelőzendő. Vajon ki keverne össze egy ótvaros, gombarágta öszvért egy vágtató paripával?

Ilyen múlt után nem csodálkozhatunk, hogy szánalomból beengedték őket a legnagyobb európai klubok szövetségébe, ami a G-14 megszűnése után jött létre. Utóbbinak természetesen még a közelébe se szagolhattak.

Természetesen nem szabad lebecsülni a becsődölt tejgyár csapatát, hiszen olyan tehetségek vannak a keretben, mint Hernán Crespo! Az ismert futballkurva annyi focicsapatban játszott élete során, hogy ha megkérnénk, meséljen mindről, először tüzet rakna és gitárt fogna a kezébe, hogy jobban teljen az a 6 óra amíg felidézi kalandjait. Megfigyelhető, hogy gólöröm után mindig meg kell néznie a mezét, nehogy rossz csapat nevét üvöltse örömében.

^{Nem tudtam, hogy velem vagy, bmeg!}

A futball-legendák amúgy sem hiányoznak a vitrinból. Ide tartozik például Bucci, a partjelzők réme. Bármilyen ostoba gólt kapott, egyből orángután módjára rohant a partjelzőkhöz anyázni. Ami nem is gond, de mégiscsak idiótának kell lenni ahhoz, hogy akkor is rohanjunk reklamálni, amikor a kezünkben lévő labdával lépünk be a gólvonal mögé. Mert ő ezt is megtette. Néhány vidám videó:

Itt az első és a második gól után is állat módjára rohan üvöltözni. Biztonságosabb lett volna már az öltözőfolyosón kiállítani. Az eseményeket 1:15 és 2:35 után láthatjátok.

És a gólvonal mögé belépős 7:07-től! Priceless, főleg ahogy próbálják feltartóztatni a társai.

És végül egyértelmű, hogy miért gyűlölhetjük őket a legjobban. 1999-ben miattuk távozott Lippi, a Juventus félistene. Miután a csapat 4-2-re kikapott a pármai bunkóktól, Lippi sosem épült fel teljesen, igaz, hogy utána volt még 14 meccs, amit 8 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség mérleggel zártunk, de egyértelmű, hogy Lippi a semmirekellő pármaiak ellen elszenvedett vereség miatt mondott le, azóta sem heverte ki a megaláztatást.

(Csak a legszemfülesebbek szúrták ki a malőrt! Lippi természetesen már a vereség napján lemondott, ennyire megrázta, hogy a nevetséges Parma elverte csapatát, amiben Zidane, Davids és TACCHINARDI is játszott. A gyűlölet elvakított, ezért a hiba.)

Tehát most csütörtökön egyszerűen fel kell szeletelni a sonkás gyíkokat.

^{A parmai drukkerek fürtökben lógnak a lelátón.}