Inkompetens játékvezető, fogalmatlan középcsatár, kihagyott ziccerek, és egy utolsó pillanatban elbukott győzelem - címszavakban így lehetne összefoglalni a veronai döntetlent. A folytatásban azért azt is kifejtjük, ki, mennyire hülye.
Inkompetens játékvezető, fogalmatlan középcsatár, kihagyott ziccerek, és egy utolsó pillanatban elbukott győzelem - címszavakban így lehetne összefoglalni a veronai döntetlent. A folytatásban azért azt is kifejtjük, ki, mennyire hülye.
Emlékszünk még 2007. október 27-re? Persze, ha így teszem fel a kérdést, akkor kevesen vágják rá, hogy igen. Ha viszont úgy fogalmazok, hogy emlékszünk-e még a szemérmetlenül elcsalt Napoli-Juventus meccsre, talán többeknek dereng valami. Na, azt a meccset egy bizonyos Mauro Bergonzi vezette. Jó szokásához híven a mai alkalommal sem kímélte csapatunkat: megadott egy lesállás utáni kérdéses büntetőt, és kiszórta a fiatal Giandonatot egy sárgás szabálytalanságért. Ez utóbbiban egyébként vastagon sáros a korábban tizenegyest hárító Storari is, mert ha gólhelyzet volt a szituáció, akkor az az ő érthetetlen kifutása miatt volt. (Nem mellékesen: ha a büntető jogos volt, akkor ott sokkal inkább járt volna a piros lap, mint később Giandonatonak.)
A Chievo büntetője
Éljen, megvan a bűnbak! - kiálthatnánk, de sajnos nem így van. A fentiek ellenére a Juventus ugyanis elsősorban magának köszönheti, hogy nem nyerte meg a Chievo elleni meccset. A piros lap után fájdalmasan gyengén játszott a csapat, bár ennek némileg ellentmond, hogy két óriási ziccer is kimaradt a hazaiak kapuja előtt. Mindkettő a Iaquinta mellé-mögé feltolt Kraszicsnak köszönhető, aki az egyik helyzet kihagyását nagylelkűen magára is vállalta - miután a nehezét megcsinálta, az üres kapu már túl nagy kihívásnak bizonyult. A másikat a múlt hét után ismét gyalázatos teljesítményt nyújtó Iaquinta packázta el. Csatárt kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz...
Kiszúrlak, bazzeg, ne pattogj már itt nekem!
Mindezek mellett Delneri döntései a megszokottól eltérően ezúttal nem jöttek be: bár személy szerint én szigorúnak éreztem a bíró döntését, de - az amúgy súlytalanul játszó - Giandonatot kiállították, míg Quagliarella lecserélését csak sérülés magyarázhatja, mert csatártársával ellentétben ő úgy játszott, mint aki nem a Chievoval van. Kraszics lehozatala ugyanez a kategória, főleg, hogy azzal Delneri teljesen lemondott a labda megtartásáról. Persze igazságtalan lenne, ha nem említenénk meg, hogy a sérülések és eltiltások nagy részben hozzájárultak ahhoz, hogy a szokásokkal ellentétben a Juve belső középpályája ma gyenge volt.
Persze még így is meglehetett volna a győzelem, és ezzel a felzárkózás a Milanra, ha a pályán lévő 6(!!!) védő valamelyike képes lett volna elfejelni a menetrendszerűen érkező ívelést, vagy ha már ez nem jött össze, akkor mondjuk valaki foghatta volna Pellissiert, aki csoda, hogy nem félt, annyira egyedül volt a gólja előtt. Nem így történt, így a Chievo - némiképp jogosan - kiegyenlített.
A Juventus védelme a 93. percben
Ha igazságosak lennénk - mint ahogy nem vagyunk azok - azt mondhatnánk, hogy a sors visszavette azt, amit a múlt héten kaptunk a Lazio ellen. A legfontosabb tanulság, csak ismétlésképpen: kell egy csatár, mert Iaquintánál úgy sír a labda, mint az injekciós tűt látó kisgyerek az orvosnál. Amaurit pedig józan ésszel nem számíthatjuk a bevethető támadók közé. Öt pont hátránnyal vonulunk tehát karácsonyi pihenőre, és továbbra is nagy a tolongás a BL-t érő helyek környékén. Ha abban bízunk is, hogy a Napoli, Lazio, Palermo hármas kipukkad, nem szabad elfeledkezni a magát összekapó Romáról és a legerősebb kerettel rendelkező, Beniteztől sújtott Interről sem.
