Eddig jórészt mérkőzésekhez kapcsolódott a múltidézésünk, de ezentúl elő fogunk venni olyan eseményeket is, amelyek nem feltétlenül kötődnek összecsapásokhoz. Ezért ez a frappáns cím: a múltba visszarepülve láthatjuk, hogy hogyan gondolták a jövőt az újságok, aztán mai szemmel pedig megvizsgálhatjuk, hogy mi valósult meg ezekből a jövőképekből. A mostani dátum 1989. október 22.

Eddig jórészt mérkőzésekhez kapcsolódott a múltidézésünk, de ezentúl elő fogunk venni olyan eseményeket is, amelyek nem feltétlenül kötődnek összecsapásokhoz. Ezért ez a frappáns cím: a múltba visszarepülve láthatjuk, hogy hogyan gondolták a jövőt az újságok, aztán mai szemmel pedig megvizsgálhatjuk, hogy mi valósult meg ezekből a jövőképekből. A mostani dátum 1989. október 22.

"Opció Sztojkovicsra

A Juventus továbbra is a jövőt tervezi: a legjobbakat veszi célba. Miután sikerült megállapodnia Baggio kivásárlási árában (az 1990-es világbajnokság után lehet majd leigazolniuk), figyelme a külföldi piacok felé fordul. Az orosz lehetőségek még mindig nyitva állnak, Boniperti Protaszovot és Mihajlicsenkót figyeli, míg Möller ügyében az év végéig megegyezésnek kell születnie. Immár konkrét ajánlatot tettek a paraguayi ászért, Neffáért, aki jelenleg a Cremonese kölcsönjátékosa. Egy ideje már opciójuk van a 21 esztendős uruguayi irányítóra, a Danubióban futballozó Ruben Pereirára. Őt egyébként felajánlották a Genoának, mintegy fájdalomdíjként azért, mert sikerült előlük elvinni Alejnyikovot. Szintén elővásárlási joguk van Fonsecára. Viszont a legnagyobb dobásukra most került sor: opciós szerződést kötöttek a Crvena Zvezda karmesterével, Dragan Sztojkoviccsal. Az 1965.  március 3-án, Nis városában születetett Sztojkovics, aki a helyi Radnicki Nis csapatában kezdett el focizni, 25 alkalommal játszott a jugoszláv válogatottban, és 5 gólt rúgott."

Ehhez képest ez történt

Na, akkor lássuk, hogy mi lett  ezekkel a tervekkel. Baggio valóban a Juventus játékosa lett 1990-től. Boniperti megőrült a szovjet válogatottért, Alejnyikovon és Zavarovon kívül azonban mást nem sikerült Torinóba hoznia a szbornaja aranykorszakának csapatából. Megyünk tovább: Neffa. Valóban óriási tehetségnek számtott a 80-as évek végén (még most is csak 39 éves), de sosem játszott végül a Juventusban.

Mihajlicsenko vidám fickó, jót tett volna a csapatmorálnak

Andreas Möller egyike volt a megvalósult elképzeléseknek. Végül kicsit később, 1992-ben igazolta csak le a Juventus. Rajta nem múlott a jó szereplés, egy viszonylag szürke korszak (amelybe két UEFA Kupa és egy olasz kupagyőzelem fért bele) utolsó két évében focizott Torinóban.

A képen is látszik, hogy Neffának nincs önbizalma

Ruben Pereira. Hasonlóan Neffához, ő is csak a Cremonese csapatáig jutott el, a Juventushoz viszont sosem. Európai karrierje szinte nyomtalan.

Daniel Fonseca addig kérette magát, míg végül csak 1997-ben került a Juventushoz - ekkor már túljutott a karrierje csúcsán. Sok vizet sajnos nem zavart.

Daniel Von Seca

Sztojkovics szép pályát futott be, de ehhez már nem volt köze a Juventusnak. Ő is megfordult Olaszországban, a Veronánál játszott egy évet kölcsön, a csapatával kiesett a B ligába.

Sorozatunk következő részében igyekszünk ismét egy körömrágóan izgalmas témát felhozni a Juventus történelméből.