Bár igazából egyetlen percig sincs okunk mufurckodni a Roma elleni hazai döntetlen miatt, a körülmények ellenére a meccs rámutatott a csapat egy igen fontos hiányosságára. Az 1-1 nemcsak vállalható, de megfelel a játék képének is, a jelenlegi felállásában a Juventus igazából elégedett is lehet azzal, amit az utóbbi hetekben pontokban kifejezve elért – és ebbe beletartozik a Roma elleni egy pont is. Sok mindenen látszik Delneri munkája, van például arca és stílusa a csapatnak, de van, amit még a legjobb taktikával sem lehet semmissé tenni, hajtás után ezekről ejtünk pár szót, és persze megdicsérjük azokat, akiket dicséret illet.
Bár igazából egyetlen percig sincs okunk mufurckodni a Roma elleni hazai döntetlen miatt, a körülmények ellenére a meccs rámutatott a csapat egy igen fontos hiányosságára. Az 1-1 nemcsak vállalható, de megfelel a játék képének is, a jelenlegi felállásában a Juventus igazából elégedett is lehet azzal, amit az utóbbi hetekben pontokban kifejezve elért – és ebbe beletartozik a Roma elleni egy pont is. Sok mindenen látszik Delneri munkája, van például arca és stílusa a csapatnak, de van, amit még a legjobb taktikával sem lehet semmissé tenni, hajtás után ezekről ejtünk pár szót, és persze megdicsérjük azokat, akiket dicséret illet.
A 4-4-2 jó választás a jelenleg rendelkezésre álló játékoskeretből – bár Gigi akkor is ezt játszatná, ha mindenki egészséges lenne – a Roma ellen nem is volt oka változtatni rajta. Pepe a jobbszélen nyilván kényszermegoldás, ahogy a balon Marchisio is az, bár ő nem is játszik szélsőt, csak a bal oldalra zár vissza védekezésnél, támadásnál pedig behúzódik középre, hogy létszámban meglegyenek a tizenhatos előtt. Ez eddig rendben is van, de a formáció nagy erőssége a szélsőjáték kellene, hogy legyen, ezzel pedig gondok vannak – a Roma ellen például ezen múlt a győzelem.
Egy jó napot kifogó Pepe meg tudta volna oldani a feladatot, de az ő munkaköri leírásának első oldalán az szerepelt, hogy azonnal zárjon vissza Sörensen elé. Az ifjonc jó benyomást tett (bár sok egyszerű passzt túlizgult), de Delneri nem hagyhatta ott egyedül a felrohangáló Riisével, a norvég wingback még így is bőven okozott gondot. A másik szélen Grosso képességeivel tisztában 
vagyunk, nem volt meglepetés, hogy nem sok értékelhetőt tett hozzá a támadásokhoz, pedig a baloldalon ez egyértelműen a hátvédek feladata lenne a fent részletezett Marchisio-szerepkör miatt. És ezzel ki is mondtuk, hogy a Juventus legnagyobb baja a szélsőhátvéd-kérdés. Nem újdonság, évek óta gondok vannak mindkét oldalon, és amíg ez nincs megoldva, a Juve nem lesz európai mércével mérve is erős csapat.
Ezt a meccset a két szélsőhátvédnek kellett volna megnyerni, hiszen az egyértelműen látszott, hogy Delneri sem középen akar a Roma kapujának a közelébe férkőzni: balról alig, jobbról az első félidőben nagy számban jöttek a beadások, az óriásit játszó Aquilani kis szerencsével akár két gólpassznál is járhatott volna a szünetben, és Pepének is voltak jó beadásai. A másik oldal viszont néma csöndben volt, ami azért gond, mert Cassetti oldalán meg lehetett volna nyerni a meccset – de a rendszeresen elöl héderező Riise mögé is többször be lehetett volna indítani.
A Juve egyébként teljesen tudatosan adta át a területet a Romának, minden labdavesztés után 35-40 méterre a kapujától vonta fel az első védelmi vonalat , amit az esetek döntő többségében fegyelmezetten meg is tartott. Melo jól – bár az utóbbi hetekben ennél kicsit jobban – szűrte meg a pálya közepén erőltetett római támadásokat, Aquilani pedig a labdakihozataloknál volt hasznos, rengeteg jó labdát adott, amikkel elsősorban Quagliarellát kereste. A nápolyi egyébként is nagyon kellemes meglepetés, technikában, tüdőben, gondolkodásban is az utóbbi évek legjobb csatárigazolása, nagy kár, hogy nincs egy hozzá hasonló centerünk is.
Iaquinta gyönyörű gólt lőtt, de mostani formájáról inkább az a mozdulat árulkodik sajnos, amikor Quagliarella – újfent a szélről – védők mögé tett labdájára rástartolt, de az első érintése olyan sutára sikeredett, hogy kirúgássá silányította a ziccerpasszt.
Lassan visszatérhetnének a sérültek, mert az ellenfeleket látva még az idei Juventusnak is bőven lehet keresnivalója a Serie A-ban. De Ceglie biztató formát kezdett mutatni, ha a télen sikerült egy épkézláb jobbhátvédet, és egy centert vásárolni, akár bajnok is lehet a Juve, hiszen már eltelt a bajnokság negyede, de eddig mindenki csak szerencsétlenkedett az esélyesek közül. A Juve viszont szerencsétlen, de nem szerencsétlenkedik az elmúlt másfél hónapban.
Az alapjáték megvan, az alapcsapat is hozzá. Storari nagyon jó (atyavilág, mit fogott Menez lövésénél!), Giorgio és Bonucci kezdenek összeszokni, Chiello megint nagy tanár volt, és amíg Melo így takarít előttük, nincs is akkora nyomás rajtuk, hogy aggódni kelljen.
