És akkor a bemelegítésnél megsérült Chiellini. Ott és akkor hittük azt, hogy a Juvénak ezen a meccsen nem lehet más célja, mint elkerülni a tavalyi, kifejezetten kellemetlen arányú vereségeket. Ezzel szemben az történt, hogy az első negyedóra Milan-presszingje után összekapta magát a soha nem látott felállásban pályára lépő csapat, és okos, taktikus, de mindenek felett szervezett játékkal tanácstalanságba taszította ellenfelét. Teljesen jogos, és megérdemelt a Juventus milánói győzelme, és ha mi nem is igazán szeretjük a Spiritót emlegetni, ennek a győzelemnek legalább a fele ennek volt köszönhető. A másik fele meg Felipe Melónak, kb.
És akkor a bemelegítésnél megsérült Chiellini. Ott és akkor hittük azt, hogy a Juvénak ezen a meccsen nem lehet más célja, mint elkerülni a tavalyi, kifejezetten kellemetlen arányú vereségeket. Ezzel szemben az történt, hogy az első negyedóra Milan-presszingje után összekapta magát a soha nem látott felállásban pályára lépő csapat, és okos, taktikus, de mindenek felett szervezett játékkal tanácstalanságba taszította ellenfelét. Teljesen jogos, és megérdemelt a Juventus milánói győzelme, és ha mi nem is igazán szeretjük a Spiritót emlegetni, ennek a győzelemnek legalább a fele ennek volt köszönhető. A másik fele meg Felipe Melónak, kb.
De még nem volt vége a csapásoknak, hiszen az utóbbi időben a mi leborulós bocsánatkérésünkért hajtó De Ceglie is megsérült. Az általunk többször, több fórumon is alkalmatlannak nyilvánított balhátvéd ismét nagyot játszott, gólpasszt adott Quagliarellának, alig volt rossz megmozdulása, pedig most még Chiello sem volt ott mellette, hogy besegítsen. Ekkor történt az, hogy a Juventus védelme így nézett ki: Pepe, Legrottaglie, Bonucci, Motta. Ez normál esetben azt jelenti, hogy az Ibrahimovic-Pato-Robinho trojka fejenként két-két gólt lőve hozza le a Derby d’Italia Verót.
Nyilván volt szerepe ebben annak is, hogy a Milan kutyaszar volt, de Bonucci tanári védőmunkája mellett Legro kifejezetten magabiztosan tette a dolgát, és a széleken is rendben volt a megerősített hátsó sor. Az egyébként is jól játszó Martinez például többször mentett a hátvédek előtt, a sérülésekor is egy labdát hozott ki a tizenhatoson kívülről. Merthogy ő is megsérült, és a helyére Sissokónak kellett beállnia, ami nagyjából egyet jelentett azzal, hogy több gólt már nem szerzünk a meccsen, csak azt az egyet kellett alaposan megőrizni. Aztán Antonini tett róla, hogy mégis szerezzünk egyet, amivel Alex egyedüli rekorder lett, Mommo pedig kiosztotta az év(század) gólpasszát.
A hajrában szépíteni tudott a Milan – Pepéről egyszer már fejelhetett tisztán Boateng is –, de igazából nem nagyon kellett izgulni, mert érezhető volt, hogy a Juve uralja a meccset. A pályán levő egyik csapat tudta, mit akar csinálni, és meg is csinálta, a másik pedig ötlettelenül, fejetlenül próbálkozott. Delneri megnyerte az edzők csatáját (jó edzőnek tartjuk Allegrit, de ebben vastagon benne volt ő is), csapata úgy nyert Milánóban, hogy még a legelfogultabb rossonerik sem vitathatják a jogosságát.
A győzelem heroikus voltáról az árulkodik többek közt, hogy a Juve fel nem használt cseréi a meccs végén így néztek ki a kispadon: Constantino (kapus), Sörensen (védő), Gianetti (támadó), Giandonado (középpályás). Mindannyian primaverás arcok, Dino szerint külön-külön járni sem tudnak, olyan fiatalok. Szedett-vedett, össze-vissza, posztidegen Juventus mutatta meg, hogy a játékosai képesek egymásért küzdeni, és olyan szervezett, tudatos játékot mutatni még ebben a felállásban is, amivel egy játékerőt tekintve sokkal erősebb ellenfelet is el lehet bizonytalanítani akár saját pályáján is. Ezek nagycsapatok ismérvei, és bár ez a Juve még biztosan nem az, Delneri tartást és arcot adott a tavalyi évben takonygerinccel, Péntek 13-maszkban pályára lépő társaságnak.
Külön szeretnénk kitérni Felipe Melóra. Személy szerint nagyon örültem, amikor elhoztuk, óriásit játszott a Fiorentinában korábban, és – ez nagy vállalás – még azt sem bántam, hogy Zanettit is odaadtuk érte. Aztán tavaly az egyik legdurvábban alulteljesítő játékos volt, pedig bő választék volt ebben a kérdésben. Semmit nem mutatott abból, amit korábban csinált a pálya közepén, és azért voltam rá külön mérges, mert tudtam, ha eladjuk, a következő csapatában újra terminátor lesz a középpályán. Nem adtuk el, szerencsére. Melo az újjászületett Juventus oszlopa, meccsről-meccsre óriásit teljesít, és hála az égnek megjött az önbizalma is. Nem vállalja túl magát, de mindig ott van, ahol kell, elképesztően hasznos, amit csinál.
Dino egyből a meccs után jelezte, valószínűleg ki sem tudunk állni a Cesena ellen, így akár az is előfordulhat, hogy a primaverás süvölvények közül valaki tényleg szerepet kap, de a Milan elleni győzelem után butaság lenne ezzel foglalkoznunk. Óriási győzelem volt, annak minden alkotóelemével. Respekt.
