Már jó sok idő eltelt, mióta utoljára jelentkeztem. Bizony, annyi sok vót a tennivaló, mint grappa az uram reggeli erősítőjében.

Tegnap aztat álmodtam, hogy éppen az öltözőt takarítom, amikor bejön Sissoko és Felipe, és elkezdenek erőszakoskodni velem. Megijesztettek eléggé, nem tudtam védekezni sem a döbbenettül! Nem hittem volna, hogy ilyen idős koromban ilyen kalandokban lesz részem. Rémes volt
amikor felébredtem, és kiderült, hogy csak álom, káprázat az egész.

Nagyon valóságos álomnak tűnt pedig. Főleg ahhoz képest, hogy néhány fertály nappal korábban olyant álmodtam, hogy egyből tudtam, ez bizony csak délibáb a hatalmas olasz pusztákba’.
Az történt benne, hogy Amauri mesterhármast rúgott a Milánnak, én pedig a lelátó VIP szektorában ültem, és  Gianni Agnelli kezét fogva nézem. Gondulhatnátok, úgy gyüttem rá, hogy ez álomkép, hogy felismerem, rája döbbenek, hogy Gianni Agnelli már majdnem 8 éve meghótt. Aztán pedig nem. Kisjány korom óta álmodom vele, megszoktam már. De Amauri 3 gólt megboldogult édesanyámnak sem rúgna sajnálatos módon! No, így jöttem rá, hogy ez álom.

Amikor idejött, milyen ügyes srác volt. Hányta-vetette a gólokat. Nem is lehetett eldönteni első pillantásra róla, hogy brazil vagy olasz. Most meg mit csinál? Valami mást. Nem akarnák róla rosszakat írni, hiszen imádja a meggyes-mákos pitémet, de valljuk be, a haja is egyre kevésbé hasonlít annak a predátoros filmfigurának a fizimiskájára.

Olyan csatár köllene helyette, aki úgy eszi a zacskós levest, hogy ledönti a port, aztán ráissza a forrásban lévő vizet.

Míg ezen lamentálok itt a padlót törölgetve, látom, hogy itt ül a kis Krázsics fiú, aztán csendesen sirdogál. Kérdem én, hogy mi baj lelte, talán valami JÁNY van a dologban? De nem, azért sír, mert eltiltották két meccsre, köztük pedig ott van az Olaszország második számú csapata elleni is.
Megmondtam én nekije, hogy amíg a Berluszkóni tévéje közvetít, addig nem érdemes anélkül elesni, hogy nem áll ki egy mángorló a hátából.

Drága Alessandrommal beszélgettünk a soron következő gyermekéről, és ennek örömére ide teszek nektek egy bájos képet a családi albumból, ahol a kis Tóbiással pancsolnak.

Hát nem cukimuki?