A jövőben iránymutatásként minden meccs előtt igyekszünk leírni, hogy mi is a baj az aktuális ellenféllel – hiszen a mi feladatunk, hogy kapaszkodókat nyújtsunk ebben a bizonytalan világban szurkolótársainknak. Persze elöljáróban el kell mondanunk, hogy ezt a gyűlölködő rovatot nem szabad túlzottan komolyan venni. Minden gond nélkül leszünk demagógok, és persze csúsztatnunk, elferdítjük a tényeket, ha arról van szó, hogy valakit szidni kell. Első áldozatunk a Lecce.
A jövőben iránymutatásként minden meccs előtt igyekszünk leírni, hogy mi is a baj az aktuális ellenféllel – hiszen a mi feladatunk, hogy kapaszkodókat nyújtsunk ebben a bizonytalan világban szurkolótársainknak. Persze elöljáróban el kell mondanunk, hogy ezt a gyűlölködő rovatot nem szabad túlzottan komolyan venni. Minden gond nélkül leszünk demagógok, és persze csúsztatnunk, elferdítjük a tényeket, ha arról van szó, hogy valakit szidni kell. Első áldozatunk a Lecce.
Elsőre azt gondolná az ember, hogy nehéz bármi utálni valót találni a Leccében. Szimpatikus(nak tűnő) kiscsapat, játszott itt Sergio Brio, Antonio Conte. Több magyar edzőjük volt, sőt, még magyar játékosuk is Vincze Pilu személyében, hát lehet bárkinek baja velük? Lehet, hiszen egy rutinos szurkoló mindig megtalálja, hogy mi a baj az aktuális ellenféllel.
Először is: a Lecce munkát adott Zdenek Zemannak, akinél nem sokan utálják jobban a Juventust. A cseh edző ott rúg a Juvéba, ahol lehetséges, amit még akkor sem tudunk elnézni neki, ha amúgy rendkívül toleráns és megbocsátó emberek vagyunk. Ő az, aki többek közt megvádolta a Juvét, hogy azt a szörnyű tettet követte el, hogy az Olaszországban legális kreatint adott a játékosoknak. Zeman szerződtetése tehát már önmagában is bűn, de a sárgapirosak még ezt is képesek tetézni.
2004 tavaszán ugyanis volt képük négyet rúgni a Juventusnak Torinóban – ráadásul már 4-1-re is vezettek a végül 4-3-ra megnyert meccsen. Nem is tudom, hogy ilyen – finoman szólva - udvariatlan csapatot hogyan lehet kedvelni… Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy 94. perces góllal kiharcolt 2-2-vel a Lecce is hozzájárult annak idején Ranieri bukásához. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon azt várjuk-e minden csapattól, hogy engedelmesen kikapjon a Juventustól - a válasz természetesen igen, de ezt felesleges is részletezni, innentől axiómaként kezeljük.
Na, aztán ott van az a kevéssé ismert tény, hogy a Lecce színei eredetileg a fekete és a fehér voltak, és csak 1927-től viselik a mostani sárga-piros mezt. Márpedig, aki elárulja a zebraszínű mezeket, az nem lehet szimpatikus senkinek, nem igaz? Gondoljuk csak végig: a fekete és a fehér mindig is elegáns színek voltak, és lesznek. Feketében és fehérben nem hibázhatunk: divatosak és menők vagyunk, ha ilyen színű ruhákat viselünk. Ezzel szemben képzeljük el azt, amikor mondjuk szeretett gyermekünk/testvérünk/önmagunk hazaállít egy sárga-piros szerelésben. Nézzünk önmagunkba, és válaszoljunk őszintén: nem kezdenénk rikácsolni, hogy "Kiszökött a papagáj! Gyurika, Gyurika, gyere ide!" Na, ugye.
A Lecce egyik új igazolása bemutatja a csapat mezét
Nem szabad elfeledkeznünk a nyelvészeti aspektusokról sem. Bár a Lecce galád módon mindent megtett, hogy álcázza magát, amikor olyan menő nevű játékosokat igazolt, mint Konan, Zoro, vagy Babú, de a valóság ettől nem változott. Leccének béna neve van, és egy béna nevű tartományban található. A Lecce ugye lencsét jelent valójában, csak valami buta tájszólásban torzult el így a szó. Na most: a lencse az a nyomorék bab, amelyik megpróbálja magát álcázni, de csak ront a helyzeten. Ráadásul a város (a)Púliában található. Hát ez nem sok magyarázatot igényel: mit várunk egy olyan tartománytól, amelyik egy már visszavonult magyar bíró után nevezi el magát?!
És végül ne feledjük, hogy egy délolasz csapatról van szó, akiket persze egy északi klub szurkolójaként legalábbis illik lenézni. Lehet, hogy az állandó meleg az oka, de ebben az elmaradott térségben csak az Észak-Olaszországból és az EU-tól érkező támogatások miatt létezik még emberi élet. Azaz ki kell mondanunk: Lecce azért van, mert mások úgy akarják. Márpedig nyilvánvalóan nem szimpatizálhatunk olyan várossal és a klubjával, amelyik képtelen az önálló fejlődésre. Persze jöhetnek azzal, hogy milyen szép régi épületeik vannak, meg hogy ők a "dél Firenzéje", de valójában ez is csak bizonyítja, hogy az elmúlt 100-200 évben semmi érdemlegeset nem építettek, és kénytelenek a múltba temetkezni.
Reméljük, sikerült mindenkit meggyőznünk, hogy a Lecce semmiféle szimpátiát nem érdemel, és csak egyetlen valódi mentségük van: a többi csapatot legalább annyira utáljuk, mint őket. De erről majd később még bőven értekezünk.
