“Győzzétek le a Juventust: Rummenigge ott lesz a lelátón, és szurkol nektek” - ezzel a mondattal küldte ki csapatát a Derby D’Italiára Ernesto Pellegrini, az Izé elnöke. A milánóiak akadályt képezhettek volna a a 21. bajnoki címére hajtó Juventus előtt. De nem képeztek. Egy csodálatos mérkőzés 1984. április 29-éről.
“Győzzétek le a Juventust: Rummenigge ott lesz a lelátón, és szurkol nektek” - ezzel a mondattal küldte ki csapatát a Derby D’Italiára Ernesto Pellegrini, az Izé elnöke. A milánóiak akadályt képezhettek volna a a 21. bajnoki címére hajtó Juventus előtt. De nem képeztek. Egy csodálatos mérkőzés 1984. április 29-éről.
A rangadóra egy rettenetesen fáradt Juventus érkezett: szerdán ütötték ki a KEK-elődöntőjéből a Manchester United-et. Platini ezért nem is gondolt arra, hogy megsemmisítik az ellenfelet: “Egy pont bőven elég lenne nekünk…” Talán kevesen tudják, de az Izé egyik legfőbb ellensége, Stefano Tacconi fiatalként védett (volna) Milánóban, de sosem kapott lehetőséget. “Tapasztalatszerzésnek jó volt az az időszak. Két évvel ezelőtt újra le akartak igazolni, de én meg nem kívántam a tartalékszerepet. Most van egy ígéretes kapusuk (Zenga - dv.), de még el kell telnie egy-két idénynek, hogy meg lehessen őt ítélni.” Bár Tacconi a korszak legmeghatározóbb olasz klubjának volt a kapusa, a válogatott valamilyen oknál fogva teljesen marginális szerepet töltött be a pályafutásában (lásd Sergio Brio esetét). “Engem nem érdekel a válogatott: csak a Juventus számít. Nekem a Juventus a nemzeti tizenegy. Nem fog zavarni, ha sosem hívnak be a válogatottba.” Később behívták, de sosem lett elsőszámú kapus.
Trapattoni nem építhetett Tardellire (Prandelli helyettesítette), és a meccs kezdéséig Gentile játéka is kérdéses volt, bár ő végül pályára lépett: “A két csapat célja nagyon eltérő: az Izé ugyan már elérte azt a helyezést, ami elég a kupainduláshoz, de így is le akarnak győzni minket. Különösen Rummenigge előtt nem akarnak lebőgni. Nehéz meccs lesz, nekünk elég lenne egy pont is, de nem a döntetlenre fogunk játszani” - nyilatkozta Trap.
A kezdők így alakultak:
Izé: Zenga - Ferri, Collovati, Bini, Bagni, Baresi, Müller, Pasinato, Altobelli, Sabato, Serena. Juventus: Tacconi - Gentile, Brio, Scirea, Cabrini, Bonini, Vignola, Prandelli, Platini, Boniek, Rossi. A Juventus lehengerlően kezdte a meccset: Platini, és Boniek parádézott, a meccs előtt óriási ünneplésben részesített Rummenigge pedig már bánta, hogy nem Torinóba szerződött. Cabrini és Platini (a Juvén túl nem volt csapat a 80-as években, amely a védelem mögé belőtt labdákkal ennyire meg tudta bontani az ellenfelek védelmét) góljaival a kényelmessé vált előny szűkös lett a szünetre: egy vitatható szituáció után Agnolin-bíró tizenegyest adott a kisebbik milánói együttesnek, a büntetőt a 200. bajnoki gólját szerző Altobelli értékesítette. És innentől kezdve más lett a meccs. Az Izé óriási rohamokba kezdett: a meccs végéig 14 szögletet rúgott, és - a tudósítások szerint - legalább 8 gólhelyzetet alakított ki. A jó útra tért Tacconival azonban nem tudtak mit kezdeni, a kapus élete napját fogta ki, ezzel - két fordulóval a vége előtt - karnyújtásnyi közelségre hozta a Juventus számára a 21. bajnoki címet: a Róma előtti 4 pontos előny nem apadt el. “Nem akarok előre ünnepelni, de hatalmas fordulat kellene ahhoz, hogy innen elbukjuk a bajnoki címet. Óriási volt az első félidőbeli játékunk, aztán viszont az Izé beszorított bennünket. Kiegyenlíthettek volna, de azt se feledjük, hogy mi két szép gólt lőttünk, ők pedig egy vitatható büntetőt. A mostani sikereink különösen boldoggá tesznek: a keretünk ugyanis semmit nem változott tavaly óta, de mostanra összeértünk, és ez bajnoki címet jelenthet. Sőt, talán már jelent is…” - mondta Trapattoni a lefújás után. Boniek fantasztikus játékot nyújtott, viszont ekkor már rebesgették: hamarosan távozik a Juventustól. Kemény kritikák érték a teljesítményét, az ezzel kapcsolatos érzései pedig kiszakadtak a sorsdöntő győzelem után: “Sokan szóban és tettben is ellenemre voltak, immár elég hosszú ideje. Én viszont nem reagáltam, csöndben maradtam. A jövőmmel kapcsolatban számtalan valótlan dolgot állítottak. Csak azzal foglalkoztam, hogy a játékommal tevékeny részese lehessek a Juventus bajnoki címének, és hogy megnyerjük a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A szurkolók mindig kiálltak mellettem: sosem bántottak igaztalanul. Így ezt a bajnoki címet - amelyet joggal érezhetek magaménak - ezúttal nekik ajánlom. Jövő vasárnap jön az igazi ünnep. Már csak egy apró lépés, és miénk a scudetto.” A Juventus az Avellino elleni hazai 1-1-gyel megszerezte története 21. bajnoki elsőségét. Aztán pár hétre rá jött a Portóval szembeni győztes KEK-döntő: ezzel a sorozattal - mivel idén 30. éves a siker - molekulányi részletességgel foglalkozunk majd az idény során.
Prandelli és Altobelli
Négy jelentős újság osztályzatai a meccsről
