Leborulunk Pirlo fennkölt, higgadt nagysága előtt, a Vidal lábnyomának széléről leomló humuszt is álló cerkával nyalogatjuk, Buffon nevének hallatán is összecsuklunk a gyönyörűségtől, és Chiellini minden szerelése után hálaimát rebegünk édesapja csodaspermáját fetisizálva.
De közben pontosan tudjuk, hogy mindannyian pótolhatók. Antonio Conte viszont nem az. Aggasztó hírek, rettegést okozó pletykák, és persze egy csomó tény, amikről már nem is tudjuk, mit támasztanak alá. Ez gyün most.
Leborulunk Pirlo fennkölt, higgadt nagysága előtt, a Vidal lábnyomának széléről leomló humuszt is álló cerkával nyalogatjuk, Buffon nevének hallatán is összecsuklunk a gyönyörűségtől, és Chiellini minden szerelése után hálaimát rebegünk édesapja csodaspermáját fetisizálva.
De közben pontosan tudjuk, hogy mindannyian pótolhatók. Antonio Conte viszont nem az. Aggasztó hírek, rettegést okozó pletykák, és persze egy csomó tény, amikről már nem is tudjuk, mit támasztanak alá. Ez gyün most.
Tavaly a bundaügy körüli hercehurca miatt vacogtunk egész nyáron, és végül az érzelemmentes precizitással jósló tőzsdecápának, Dino Vercottinak lett igaza: Contét eltiltották, az év csaknem felét nélküle csinálta végig a csapat. Most viszont még ennél is nagyobb a baj, mert Conte, ahogy év közben többször is utalt rá, nem biztos benne, hogy maradni akar. És azt már el sem merem mondani, ennek a sagának milyen végkimenetelt jósolt a szemtelenül jóképű szabolcsi potentát.
Lássuk, mi történt idén. Először is egy elítélt, hazugságon és csaláson többszörösen rajtakapott véglény vallomása alapján – hiába bizonyította Conte szavát az összes többi tanú – elítélték. 10 hónapot kapott, abból lett végül négy, de aki kevesli, annak jelezzük, hogy ebben az időben kellett kiépítenünk az előnyt, amivel bajnokok lettünk, és kellett továbbjutnunk a második legnehezebb BL-csoportból. Ettől érthető módon berágott egy kicsit.
Csendben kuvikolt a kalitkájában, aztán amikor visszatért, nem sokkal később két meccsre elmeszelték, mert számon merészelt kérni a játékvezetőn egy kretén ítéletet. Mielőtt a szemünkre vetnék, igenis azt gondoljuk, a játékvezető anyázásért járjon kétmeccses eltiltás (Bonuccié tök jogos volt), ámde Conte nem az ítéleten rágott be, hanem azon, amit a bíró válaszolt, miután odament hozzá, és így szólt: „Elnézését kérem, hogy szavaimmal kétségbe vonom az ön minden bizonnyal megalapozott, szakmailag vitathatatlan döntését, de úgy gondolom, ebben a játékszituációban a Genoa védőjátékosa szabálytalanságot követett el, amiért tizenegyes lett volna a jogos szankció.” Mire a spori: „Nem volt szívem megadni”. Anyádnak van szíve, te ostoba rigó. Berágás jogos? Igen. Köszönjük.
Aztán jött Nápoly ostroma, ahol az észak-afrikai hordák megrohamozták a csapat buszát (én a helyszínen tekintettem meg a mérkőzést, elmondhatom, nem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint anno a szlovák-magyaron, Pozsonyban). Volt ott könnygáz, rohamrendőrök, és olyan gyűlölethullám, hogy az még a sokat próbált játékosoknak is erős volt. Aztán jött Bologna, amikor már ki is fakadt, mondván, bassza már meg a kurva élet, hogy nem lehet már sehova elmenni úgy, hogy a gyűlöletcunami ne söpörje el a szurkolók emberi mivoltának utolsó morzsáit is. Ez volt az a pont, amikor Conte először lebegtette be, bizony, megfordul a fejében, hogy el kéne húzni a viharba Olaszországból.
A BL-kiesés után is morcoskodott egy kicsit (itt nem volt teljesen igaza), a szezon vége pedig mélabús unalomba fulladt, úgyhogy két üvöltözés között biztosan volt ideje átgondolni, mit is szeretne tulajdonképpen. De mégsem volt elég, mert beszélt ugyan Agnellivel a folytatásról, de a találkozójuk után egyelőre csak a presidente mondta biztosra, hogy Conte maradni fog. Ő – ez mai hír – további 48 órát kért, hogy átgondolja, hogyan tovább.
A fentiekből kiderült, van is mit átgondolnia. Az olasz futballközeg úgy rohadt, ahogy van, ráadásul csak ha a nagy képet tekintjük, akkor halad jó irányba, a jelen, és a közeljövő még elég sötéten fest egy pályakezdő edző számára. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan fanatikusan maximalista ember, mint ő, nem elégedett a második szezonjával, hiába nyerte meg a bajnokságot, és hiába szerepelt jól csapatával a BL-ben.
Fontos kérdés, hogy valójában mivel van baja Contének. A Gazzetta mai cikke szerint top játékosokat (szám szerint kettő), és nagyobb beleszólást akar az átigazolásokba. Ez – innen, a Dózsa György útról nézve – vegytiszta baromság, kérem szépen. Egyrészt ő maga mondta el százszor, hogy az ő Juventusa nem az egyéniségektől jó, hanem a csapategységtől, és egyébként sem akarja azzal szítani a feszültséget az öltözőben, hogy van ott valaki, aki 3-4-szer annyit keres, mint a gatyáját ledolgozó Barzagli, vagy az őstorinói De Ceglie. Az átigazolásokba pedig eddig is beleszólt, más magyarázat nincs sem a bergamói exodusra, sem Giovinco leigazolására (hacsak az nem, hogy mi tényleg jobban értünk hozzá). Az egészből az a leghihetőbb, hogy szabad kezet akar kapni bizonyos játékosok kirúgásának ügyében is, ami Ziegleréhez hasonlóan szomorú végeredményt hoz majd Quagliarella számára biztosan, de van még tippünk, kiket vágna ki szíve szerint.
De ha továbbmegyünk a követeléseivel, akkor találunk még néhány olyan, elég megfoghatatlan dolgot, amiknek önmagukban nincs nagy jelentőségük (néhány játékos érinthetetlenné tétele, amiket nyilván a klub is így gondol, egy erőnléti edző visszahozatala, bár S4tchy úgy tudja, Vinovóban nem mindenki örülne Ventronének), de ha megnézzük egyben, mit jelentenek, akkor ez bizony egy elég furcsa ultimátum. Mivel menet közben sokszor elmondta, hogy szívesen dolgozna Angliában, nekünk úgy tűnik, a maradását ahhoz köti, ha idehoznak neki egy szelet Angliát, azaz olyan jogkörrel ruházzák fel, amilyen egy olasz edzőnek nincs, viszont egy angol menedzsernek van. Más szóval lehet, hogy nem is csak játékosokat akar kirúgni, hanem Paraticit és Marottát, de legalábbis az ő jogköreikből néhányat magának követel.
Sajnos nem tudjuk, ki kinek a leigazolásáért felelős, ezért fogalmunk sincs, jó ötlet lenne-e Contét ilyen jogkörrel felruházni. Hiszen valaki elhozta Pogbát, Pirlót és Barzaglit szinte ingyen, Vidalt meg lófaszér', de valaki miatt itt volt Elia, Bendtner, Anelka, és van Padoin, Peluso, meg persze Giovinco.
A Gazzetta erősen találgatás-szagú cikke egyébként tiszta 50 millió eurót lát a Juvénál a nyárra, ami egészen 100-ig felkúszhat egy valag játékos, azaz Matri, Quagliarella, Vucsinics, Giovinco, Marrone, Lichtsteiner, De Ceglie, Isla eladásából, valamint a kölcsönben szereplők, Boakye, Gabbiadini értékesítéséből. Ez nagyjából azt jelenti, hogy Conte kicserélné a komplett kispadot, hiszen a kapus és a védelem megvan, a pálya közepe fasza, csak a szélek és a csatárok, valamint a kispad parás.
Közben megüresedett a Manchester City kispadja (Conte kedvenc célpontja Anglia, ugyebár – igaz, egyszer még olyat is mondott, hogy az Izét sem tartja elképzelhetetlennek, mert a futballban bármi bla-bla...), és szerintem meg fog a PSG-é is. Antonio Conte pedig egy olasz duplehetedik Juventus rugdosott odáig, hogy jelenleg a kontinens 8 legjobb csapata között van, és idén izgalommentesen védte meg tavalyi bravúros bajnoki címét. Ahol csapatok kell építeni, átépíteni, ott biztosan megjelenik a HR-osztályon Conte CV-je. Kurvára félelmetes a helyzet, véreim, ne tévedjünk ez ügyben!
Nem is kell a potenciális helyettesek (Lippi kizárt – és én nem is örülnék neki, mert rohadt nagy köze van a két hetedik helyzhez, Capello detto, Trap öreg, Mazzarit rohadtul nehéz lenne elfogadni, egyedül Spallettiben látnék fantáziát, de ehhh....) névsorát végignéznem ahhoz, hogy szűkölve követeljem Conte élete végéig történő röghöz kötését. Ez az ő csapata, ő rakta össze, ő tette működőképessé, tőle olyan, amilyen (= jó). A játékosok imádják, Conte viszontszereti őket.
De egyetlen pillanatra se legyen kétségünk, hogy ha Conte túllép a finom presszión, és Agnelli már úgy érzi, az edző zsarolni próbálja, az az ember, aki zokszó nélkül kibaszta Del Pierót, mint macskát szarni, egy másodpercet sem fog habozni, hogy ajtót mutasson Contének. Elfehéredő farpofával várjuk a fejleményeket, hamarosan többet tudunk.
