Lőttek a rekordoknak. Nem nyerünk 11 bajnokit zsinórban, nem lesz 29 bajnoki győzelmünk egy évadon belül, és a 91-es pontrekord is marad Kalap Úréknál. Egyetlen csúcs maradt függőben: ha a Roma pontot szerez a Napoli ellen, a Samp megverésével újra elmehetünk 11-12 pontra a második helyezettől, ami több lenne, mint a Lippi-csapat 10 pontos előnye '95-ből. Köszönjük meg mindezt Marchisiónak, aki Ibarbo elengedésével 10 másodpercbe sűrítette a hetek óta tartó mélyrepülését, és Barzaglinak, aki sérülten vállalta a játékot a Cagliari ellen. A zárófordulóra nem maradt más, mint gerincre vágni azt a Sampot, amely ebben a kiírásban egyedüli csapatként megúszta a Juventus ellen a verést.
Conte zabos volt a mérkőzés alatt, de nem tudjuk hibáztatni a srácokat. A calcio már csak ilyen: ha valamit megnyertél, akkor is ünnepelni fogsz a bajszod alatt, ha a hátadon az edzői kar legvérmesebb tagja csördíti ostorát, és üvölti véresre drótkötél vastagságú hangszálait. Nem biztos, hogy véletlen, hogy pont két dél-amerikai volt a csapat két legjobbja: Pirlo híján Vidal osztotta a labdákat, Isla pedig azt a védekező formát mutatta, ami sejtetett valamit a 18 millás árcédulája jogosságából. Remélhetőleg előbb-utóbb felnő egy olyan olasz generáció is, amelyik képes lesz tét nélkül is odatenni magát, és csak a buli íze kedvéért veri rommá az amúgy nem rossz, de szintén alulmotivált Cagliarit. Hajtás után kizárólag a szombat este egyetlen értékelhető részével foglalkozunk.
Lőttek a rekordoknak. Nem nyerünk 11 bajnokit zsinórban, nem lesz 29 bajnoki győzelmünk egy évadon belül, és a 91-es pontrekord is marad Kalap Úréknál. Egyetlen csúcs maradt függőben: ha a Roma pontot szerez a Napoli ellen, a Samp megverésével újra elmehetünk 11-12 pontra a második helyezettől, ami több lenne, mint a Lippi-csapat 10 pontos előnye '95-ből. Köszönjük meg mindezt Marchisiónak, aki Ibarbo elengedésével 10 másodpercbe sűrítette a hetek óta tartó mélyrepülését, és Barzaglinak, aki sérülten vállalta a játékot a Cagliari ellen. A zárófordulóra nem maradt más, mint gerincre vágni azt a Sampot, amely ebben a kiírásban egyedüli csapatként megúszta a Juventus ellen a verést.
Conte zabos volt a mérkőzés alatt, de nem tudjuk hibáztatni a srácokat. A calcio már csak ilyen: ha valamit megnyertél, akkor is ünnepelni fogsz a bajszod alatt, ha a hátadon az edzői kar legvérmesebb tagja csördíti ostorát, és üvölti véresre drótkötél vastagságú hangszálait. Nem biztos, hogy véletlen, hogy pont két dél-amerikai volt a csapat két legjobbja: Pirlo híján Vidal osztotta a labdákat, Isla pedig azt a védekező formát mutatta, ami sejtetett valamit a 18 millás árcédulája jogosságából. Remélhetőleg előbb-utóbb felnő egy olyan olasz generáció is, amelyik képes lesz tét nélkül is odatenni magát, és csak a buli íze kedvéért veri rommá az amúgy nem rossz, de szintén alulmotivált Cagliarit. Hajtás után kizárólag a szombat este egyetlen értékelhető részével foglalkozunk.
...és akkor most mindenki állítsa be az iPhone-ja háttérképének azt a képet, amelyiken Caceres Fábit fotózza.
