Feltérképezés is lesz. Esélylatolgatás, erősségek vs. gyengeségek, párharcok is lesznek. Félelmek és Remények, Szerelem és Szenvedély, Élet és Halál. Pályát megszállni, ellenfelet megfuttatni, Hamsik púzóját szétcuccolni, kincseket átrakodni, csáklyákat visszavonni! Ezek jönnek alább.
Feltérképezés is lesz. Esélylatolgatás, erősségek vs. gyengeségek, párharcok is lesznek. Félelmek és Remények, Szerelem és Szenvedély, Élet és Halál. Pályát megszállni, ellenfelet megfuttatni, Hamsik púzóját szétcuccolni, kincseket átrakodni, csáklyákat visszavonni! Ezek jönnek alább.
A Napoli már nem az a kifejezett kontracsapat, ami két évvel ezelőtt volt. Még mindig akkor a legerősebbek, amikor a saját térfelükről kell gyors támadást vezetniük, de a busafejű Lavezzi eladása után Mazzari úgy gondolta, kicsit finomhangolnia kell a csapaton. A dolog nagy nyertese Hamsik lett, aki – annak ellenére, hogy nem idén nyújtja a legjobb formáját – 9 gólnál és 11 gólpassznál jár azzal, hogy már nem balról kell indulnia, ütköznie sem kell annyit, és egyértelműen trequartistát játszhat. A Napoli 3-4-1-2-je valahogy így fog kinézni péntek este is.
Gamberini helyett Britos, és Maggio sem biztos (Mesto vagy Zuniga játszhat a helyén (lásd alább)
A Napoli idén jóval veszélyesebb, mint tavaly. Nemcsak a kerete lett mélyebb, és jobban variálható, de a mostani csapatban nincs az önveszélyes Aronica és a gyakran öncélú Lavezzi, van helyettük egy megbízható Gamberini, és egy roppant ígéretes Insigne. A nápolyi csapaton még most sincs igazán nagy lyuk, hogy két alapember, a fent említett Gamberini, és az olasz válogatott Maggio sem játszhat (utóbbira azért van esély, ami azért baj, mert Mesto elég gyengén nyomta a helyén). Illetve van: De Sanctis már tavaly tavasszal is gyenge volt, idén meg egyszerűen értékelhetetlen a teljesítménye.
Első blikkre úgy tűnik, a Napoli nincs nagy formában. Négy meccse nem nyertek, sőt, gólt sem lőttek, és a játékuk is elég tompa, mióta Cavani nem villog. Ugyanakkor ha átfordítjuk, a négy meccsből kettőt a legnagyobb örömmel veszítettek el, hiszen az EL-kieséssel inkább nyert, mint vesztett a bajnoki címre hajtó csapat. A másik két meccs pedig vállalható döntetlen, nem nagy blama egyik sem. Mivel azt tudjuk, hogy Mazzari kiváló edző, véleményem szerint a Juventus becsapdázása történik, és péntek este egy prüszkölő csődör lesz a Napoli, nem az elmúlt hetekben látott, sóvár tekintettel a vágóhíd kapuját kémlelő sörházi gebe.
Vegyük sorra az ellenséget. De Sanctisról már írtuk, hogy egy tahó szar formában van, előtte viszont nincs gond: Cannavaro úgy jött vissza, mintha el se ment volna, Campagnaro szikla, Britos még keresgéli a helyét, de nem lesz rossz. Utóbbinál érzünk némi esélyt. A pálya közepén két briganti, a futballvilág torzszülött barlangi trollja, Behrami, és Inler, aki ráadásul pofátlanul jól lő távolról is. Előbbiben bármikor benne van egy piros, utóbbi képességeit kicsit meghaladja, amit Mazzari vár tőle, de egy jó Napoliban mindketten tökéletesen teszik a dolgukat: ütnek, vágnak, kicsit néha labdáznak. A két wingback közül nem tudjuk, hogy Maggio játszhat-e (itt kell elsütnünk a poént, hogy a Juventusnak le kéne igazolnia, és ráadnia az 5-ös mezt), neki nincs nagy időszaka, igazából az Eb-n is szar volt, és a helyettese, Mesto sem mutatott semmit. A másik oldal már keményebb, Zuniga gyors, technikás, igazi suttyó, és a szemétláda tud a másik oldalon is játszani, így szerepet kaphat akár a télen Udinéből elszipkázott Armero is.
Hamsikkal elsősorban az a baj, hogy posztjából adódóan ő fog találkozni Pirlóval, és sajnos láttuk már többször is, hogy kiválóan képes ellátni ezt a feladatot. És nem csak az a baj, hogy ő fogja Pirlót, hanem, hogy Pirlónak kell majd őt fognia. A szlovák előtt természetesen Cavani, és valószínűleg Pandev kezd majd, hogy a fáradó védelmet a 60-70. perc közepén Insigne gyorsaságával próbálja terrorizálni. Cavaniról külön nincs mit mondanunk, ismerjük a képességeit, amiket csak akkor tudnánk igazán értékelni, ha a Juventusban játszana, de nem fog soha. A Serie A legjobb csatáráról beszélünk, aki Európában is Top5-ben van. Még ilyen formájában is fosatós.
Isignével is jóban van
A fentiekből is látszik, hogy ezt a meccset valószínűleg nem Pirlo játéka fogja megnyerni nekünk. Persze, egy-egy passzal, szabadrúgással bármikor képes lehet rá, de a szoros őrizet miatt úgy gondoljuk, Vidalnak és Marchisiónak kell átvenniük tőle a játék diktálását. Mindkettőre iszonyú csata vár az Inler-Behrami kettőssel, de ez feltétlenül két olyan pont, ahol nekünk áll a csata: technikásabbak, okosabbak és szexisebbek a mi fiaink, egyedül a fizikai erő szól a nápolyiak mellett. A várhatóan a legjobb felállásában kezdő Juventusnál a két szél miatt kevésbé aggódunk, bár jobb lett volna, ha Lichti pihenhet egy pár napot, és nem kell játszania a Siena ellen. Meg az is jó lenne, ha Asamoah összekapná magát, mert az ANK óta lófaszt sem csinált, és láttuk, hogy Peluso támadásban még jobb is nála. A pálya közepén rengeteg futás, ütközés, becsúszás lesz, itt fizikailag is észnél kell majd lenni.
A védelmünkben nagyon bízunk, most már sorozatban hozzák le hiba nélkül a meccseket a fiúk, sőt, még odáig is eljutottunk, hogy Caceres Chiellini hiányát is feledtetni tudta néhány rosszabb meccs után. Most már lesz Giorgio is, aki beugrott pár percre mozogni egyet a Siena ellen is, ez pedig azért nagyon jó hír, mert Chiellini rutinszerűen rakja zsebre a Cavani-féle csatárokat. Buffon szépen csendben bemutatta a szezon egyik legnagyobb védését a Robur ellen, érte sem aggódunk egy percig sem. Hátul rendben vagyunk.
A csatárok kiválasztásánál nagyon észnél kell lennie Contének. Matri van talán a legjobb formában, de talán ő is van a leginkább kidögölve. Mirko a legjobb csatárunk, de ő meg pont nincs nagy formában, az elmúlt meccsei rosszul sikerültek. Giovincót kicsit összetörte, hogy Matri így belejött, ráadásul tőle győztes gólt várni olyan, mint Chewbacca az Endoron: nincs értelme. Quagliarella pályán kívülre került, ráadásul a Napoli ellen hajlamos túlpörögni, és igazából fogalmunk nincs, éppen milyen formában van. Análka nagy meccse lenne? Nem valószínű.
Mivel nemcsak a formáció hasonló, de mindkét csapat ugyanúgy dominálni próbálja a meccseket, ugyanazokban a dolgokban erős, sőt, még a gyengeségeik is hasonlóak, gólparádéra teljesen felesleges számítani. Sajnos a helyzet az, hogy a Napoli egyik legnagyobb, fent taglalt erőssége pont egybeesik a Juve egyik gyengeségével: a kairóiak kiválóan kontráznak, mi viszont kifejezetten rosszul védekezzük le a gyors ellencsapásokat. Rossz esetben ez úgy néz ki, hogy frissen visszatérő Chiellini és a rosszabb napját idéző Asamoah oldalán az utóbbi hetekben látottnál két fokkal jobb Napoli veszélyes támadásokat vezet, és helyzeteket alakít ki. Jó esetben viszont úgy, hogy pont fordítva történik: a masszívan, szervezetten, okosan védekező Juventus a Celtic ellen látott hatékonysággal kontrázik, és persze nyer.
A Napolinak csak négy napja volt pihenni az udinei meccs után, ebben most fórban vagyunk, még ha a nápolyiak kevés energiát fektettek is az EL-be. Pihentebbek leszünk, de hogy frissebbek is-e, azt csak remélni merjük. Jobbak biztosan vagyunk, már csak a pályára kell tenni a különbséget.
Ne feledjük, mi a tét ezen a meccsen. Nem, nem a bajnoki cím. Csak majdnem. Kiváló barátom, az egycsilliószoros magyar válogatott kézilabdázó, Kotormán Attesz mondatát lopom most ide: „Csak a vereség fáraszt!”. És ha most kikap a Napoli, akkor kikap még utána néhányszor, meg lehet törni a motivációt, a harci kedvet, a morált. Viszont ha a Juventus kap ki, akkor egyrészt a bajnokságban nagyon megnő a nyomás a csapaton, másrészt az ismert okok miatt újra faktorrá válik a fáradtság. Ezért kell ezt a meccset uralni, és megnyerni. A döntetlen sem rossz eredmény, de ezzel a győzelemmel sokkal többet nyerne a Juventus, mint három pontot.
Kicsit más lett ez a poszt, mint akartam, úgyhogy még ideszúrok néhány dolgot, amiknek nagyképűen a kulcspontok alcímet adom.
- Helyzetkihasználás – lesz helyzet, biztos lesz köztük nagy is. Az elsőt be kell verni, és akkor mehet a celticezés.
- Csapatvédekezés – egy Inlert, Cavanit, Hamsikot a soraiban tudó ellenféllel szemben megengedhetetlen annyi lövőhelyzetet adni, mint mostanában szokásunk. Vidalnak, Pirlónak és Marchisiónak az összes lepattanót be kell gyűjtenük, nemcsak a 16-ost, hanem annak előterét is uralnunk kell, mert különben toszhatjuk, hogy amúgy egyénileg rendben volt a védekezés.
- Hamsik – az ő arcába kell belemászni a leginkább, mert nélküle nincs nápolyi játék. Ha őt kivesszük, félig megnyertük a meccset, viszont ha engedjük játszani, jön a sáskajárás.
Mindent mérlegre téve két dologban bízom, és két dologtól félek igazán a csúcsrangadó előtt. Nagy reményeket fűzök hozzá, hogy a csupa _big game guy*-ból álló középpályánk minden tagja jó meccset hoz le, mert akkor jól fogunk játszani. És nagyon bízom benne, hogy mi szerezzük az első gólt (vagy az egyetlent), amihez egyből a legnagyobb félelmemet is hozzá lehet csatolni: kurva nagy baj lenne, ha mi kapnánk az elsőt (…). Ez ellen mostanában védtelenebbek vagyunk, mint a bűnözők, akikre Dino a megye főispánjaként rutinszerűen lesújt, sőt, kifejezetten összeroppant minket, ha hátrányban kell játszanunk. A másik nagy félelmem, hogy a nápolyi hordák kinyitnak dikiccsel az utcán, mert erre lehetőségük nyílik péntek este (#fuckyeah!).
* - sportszleng, azokat a játékosokat nevezik így, akik a legnagyobb meccseken játszanak mindig a legjobban.
