Így vagy úgy, de ma este lekerül a nyakunkról a szemmel láthatóan nyűgnek számító Coppa Italia, már csak az a kérdés, hogy jövő novemberig, vagy csak a nyár elejéig. Ki ne tudná, 1-1-ről kezdünk az Olimpicóban a Lazio ellen, mert az agyonnyert első meccs vége felé egy gyors lefolyású idegroham söpört végig a csapatnál egy szöglet során, így a Lazio egyetlen kaput eltaláló lövésével egyenlített – és most nincs Alex, hogy kihúzzon a szarból, mint a hasonló lefolyású tavalyi bajnokin.
Őszintén szólva meglehetősen vegyesek az érzéseink a kupával kapcsolatban, hiszen hiába fontos trófea papíron, sőt, járna érte egy ezüstcsillag a mezre (ne feledjük, a másik ágról a Roma jön, akiknek szintén 9 kupagyőzelmük van, és jó lenne, ha ebben is mi lennénk az elsők), valójában inkább pszichés okokból lenne fontos a ma esti győzelem/továbbjutás, nem azért, mert a kupa olyan rohadt nagy értékkel bírna.
Így vagy úgy, de ma este lekerül a nyakunkról a szemmel láthatóan nyűgnek számító Coppa Italia, már csak az a kérdés, hogy jövő novemberig, vagy csak a nyár elejéig. Ki ne tudná, 1-1-ről kezdünk az Olimpicóban a Lazio ellen, mert az agyonnyert első meccs vége felé egy gyors lefolyású idegroham söpört végig a csapatnál egy szöglet során, így a Lazio egyetlen kaput eltaláló lövésével egyenlített – és most nincs Alex, hogy kihúzzon a szarból, mint a hasonló lefolyású tavalyi bajnokin.
Őszintén szólva meglehetősen vegyesek az érzéseink a kupával kapcsolatban, hiszen hiába fontos trófea papíron, sőt, járna érte egy ezüstcsillag a mezre (ne feledjük, a másik ágról a Roma jön, akiknek szintén 9 kupagyőzelmük van, és jó lenne, ha ebben is mi lennénk az elsők), valójában inkább pszichés okokból lenne fontos a ma esti győzelem/továbbjutás, nem azért, mert a kupa olyan rohadt nagy értékkel bírna.
Lássuk be, az utóbbi hetekben mutatott sportforma csak akkor hasonlított az október-novemberi pörgésre, amikor a pályára kellett rohanni kurvaanyázni a bírót. Egyébként jobbára csak szöszmötöltünk, idei hat meccsünkből csak kétszer tudtunk győzni (abból egyszer a hosszabbításban), és sem a játékunk tempója, sem a ritmusa, legkevésbé az intenzitása nem megfelelő. Máshoz szokott szemünk lázong a töketlen labdabasztatást látva, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez miért történik: hogy akkor legyünk igazán faszák, amikor kitavaszodik.
A kupára fordítva ez kicsit kellemetlen, hiszen itt a nyár átugorja a tavaszt, esetleg az ősz a tavaszt és a nyarat, és mire megesszük Sir Robin kobzosát, már az Albinoleffe elleni nyolcaddöntőre készülhetünk, ha most nem kapjuk össze magunkat rohadtul. Az utolsó lépésnél elbotlani pedig azért is rossz, mert kellemetlen üzenetet hordozna a bajnoki küzdelmekhez is.
Ami élteti a reményeket, az a két csapat közti szemmel látható különbség. Meghajolunk a Lazio szervezettsége előtt, tisztában vagyunk vele, hogy emellett a kellő zsenialitás, keménység és támadópotenciál is megvan a rómaiakban, ugyanakkor ha egy kevésbé jó formában védő kapussal állnak ki a legutóbbi két meccsünkre, széttépjük őket, mint hülyegyerek a mesekönyvet. Marchetti a bajnoki után a kupában is elképesztő védések egész sorával keserítette el amúgy is lankadt csatárainkat, viszont a helyzeteink megvoltak – és nem a győzelemhez, hanem ahhoz, hogy párnát csináljunk a büszke római sas tollaiból. Tudjuk, nem jött össze egyszer sem, még a minimálisan megérdemelt győzelem sem, és őszintén szólva a csatáraink formája egyelőre nem emelkedik olyan meredeken, hogy elkezdjünk bízni bennük.
Conte valószínűleg a második sornak szavazna bizalmat, ha rajta múlna, de egyrészt tudja, milyen fontos lenne kicsapni a Laziót a kupából, másrészt számíthat néhány olyan játékosára, akiket szükségtelen a hétvégére pihentetni. Mivel az eltiltások csak a hétvégén lépnek életbe, nyugodt szívvel pályára lehet(ne) küldeni Bonuccit (Marrone kárára), vagy Vucsinicset (Matri/Quagliarella kárára), ha Conte úgy akarná. De ha csak a tavalyi, Napoli elleni döntőt nézzük, Conte tartja magát saját szabályaihoz, így elég valószínű, hogy valami ilyesmi lesz a kezdőnk:
Storari – Barzagli, Marrone, Caceres – Lichtsteiner, Pogba, Pirlo, Marchisio, De Ceglie – Quagliarella, Matri
Mivel nem fogunk külön posztot írni az eltiltásokról, egy bekezdést idetoszunk az egészről, és ezzel le is zárjuk a témát. Szerintünk felesleges a szövetséget ekézni azért, mert betartják a saját szabályaikat: Mexes és Ranocchia is kiült már 2-3 meccsre idén, amiért anyázták a bírót, hülyeség lenne azt feltételezni, hogy a felháborodás jogossága felmenti a bűnösöket. Sajnos nagyon nagy ostobaságot követtünk el, különösen Bonucci, aki a Giorgio nélkül amúgy is rogyadozó védelmünk oszlopa volt. Vucsinics Genoa elleni teljesítménye csak annyira fog hiányozni, mint szar a zsebből, Chiellinié és Marottáé jelképes, Conte helyett pedig simán odaül Alessio erre a két meccsre, de sokkal jobban tetszett nekünk, amikor a játékosok, a vezetőség és úgy általában a klub inkább magában kereste a hibát, mint a bíróban.
A Laziónak fontos a kupa, ezt bizonyítja, hogy a bajnokin a fél csapatot pihentették (rá is csapódott a vécédeszka a tökükre a Chievo ellen), és most is teljes vértezetben készülnek a meccsre. Ne tévedjünk, a 2013-as év legjobb játékát kell nyújtanunk, ha tovább akarunk jutni, az utóbbi időben látott méla labdatoszogatással semmire nem megyünk. Fontos kiemelnünk, hogy a Juventus képes akár idegenben is legyőzni a Laziót, akár a második vonalbeli játékosokkal felhígított csapattal is, és Contét ismerve ezt is várja a csapattól, de ehhez sokkal több kell a Genoa, a Parma, sőt, az Udinese ellen mutatott játéknál.
