Érdekes figyelni az ellendrukkere mantráit. Először az ment, hogy még nem találkozott jó csapattal a Juve. Aztán jött az, hogy mázlija volt az ellenfelek formája/eltiltásai/sérültjei miatt. Cirka a Lazio legyőzése óta meg az megy, hogy „ez Európában kevés lesz”. Ennél az érvnél már csak az röhejesebb, hogy az Inter képtelen nem szenvedni akár a Salernitana ellen is, a Milan előtt meg úgy vezetünk két ponttal, hogy tömött sorokban feltűntek a Milan-mezes bírók a Serie A-ban. Nem játszunk Európában, de most már talán kijelenthetjük: jövőre fogunk.
A Novara elleni győzelemmel továbbra is a Juventus az öt európai topliga egyetlen veretlen csapata. A Juve 1949 óta nem kezdett ilyen jól, a háború utáni rekord megdöntéséhez még három meccs kell, akkor 17 Serie A-, és Olasz Kupa-meccs kellett az első lángoshoz. Bár tartunk az Udinesétől, mint Josephine a porszívótól, egyelőre élvezzük a helyzetet, és beszélünk kicsit a Novara legyőzéséről is. Hajtás után ez lesz.
Érdekes figyelni az ellendrukkere mantráit. Először az ment, hogy még nem találkozott jó csapattal a Juve. Aztán jött az, hogy mázlija volt az ellenfelek formája/eltiltásai/sérültjei miatt. Cirka a Lazio legyőzése óta meg az megy, hogy „ez Európában kevés lesz”. Ennél az érvnél már csak az röhejesebb, hogy az Inter képtelen nem szenvedni akár a Salernitana ellen is, a Milan előtt meg úgy vezetünk két ponttal, hogy tömött sorokban feltűntek a Milan-mezes bírók a Serie A-ban. Nem játszunk Európában, de most már talán kijelenthetjük: jövőre fogunk.
A Novara elleni győzelemmel továbbra is a Juventus az öt európai topliga egyetlen veretlen csapata. A Juve 1949 óta nem kezdett ilyen jól, a háború utáni rekord megdöntéséhez még három meccs kell, akkor 17 Serie A-, és Olasz Kupa-meccs kellett az első lángoshoz. Bár tartunk az Udinesétől, mint Josephine a porszívótól, egyelőre élvezzük a helyzetet, és beszélünk kicsit a Novara legyőzéséről is. Hajtás után ez lesz.
Muszáj azzal kezdenem, hogy az eddig is szimpatikus Novarát már másodszor látom idén, és egy igen szimpatikus csapatot ismertem meg bennük. Érezni rajtuk, hogy legtöbbjüknek ajándék a Serie A (a C1-ből felkerülve azt tűzték ki tavaly ilyentájt, hogy maradjanak bent a B-ben), kulturáltan teszik a dolgukat, és ha nem ez az önző fasz Meggiorini lenne a legnagyobb nevű játékosuk, valószínűleg bent is maradnának. Meg egyébként is: kit nem szeretünk, aki megcsapja az Intert?
A Juventust is szeretjük, főleg, amikor úgy kezd egy kiscsapat elleni meccset, mint a vasárnapit. Conte extra adag nyálat fröcskölt a játékosok arcába a meccs előtt, a motivációs beszéd pedig már az 5. percben meghozta a vezetést. Kell-e mondanunk, egy Novara-szintű ellenféllel szemben milyen fontos kérdés a gyors gól. A lelki szemeink előtt azt láttuk, ahogy Del Piero két védőt magára vonva zseniális passzal szökteti Quagliarellát, aki bekúrja a rövid felsőbe, és kirohan a világból. Ehelyett De Ceglie szökellt előre egy izgatott vizslakölyök mozgásával, tökéletes centerezésére gatyaszáron érkezett a világ legjobb rossz játékosa, és jöhetett a hülye golfos gólöröm (valaki mondja már meg, mi a franc ez!). Szomorúak azért nem voltunk, és egyébként is szemet szúrt, hogy Ashton Kutcher beadásai sokkal jobbak, pontosabbak voltak, mint Lichtsteineréi. Akié egyikek sem voltak.
szólj hozzá: Juventus-Novara 2-0
Marchisiónak csendesebb meccse volt, reméljük, csak tartalékolt, Pirlónak ez viszont már zsinórban a sokadik ilyenje, ami egyrészt jó hír, mert így is nyerünk, másrészt rossz, mert nagyon kéne, hogy újra jó legyen. Még mindig zseniálisan fedezi a labdát, de egyre többször vét könnyelmű hibákat és a hosszú passzok pontossága is visszaesést mutat. Ez a Novara ellen nyilván inkább belefér, mint szerdán, Udinében.
Hozzátehetjük, hogy a védelem közepe Chiellinivel sem lett megbízhatóbb, mint Bonuccival volt (Buffon két nagy védéssel fogta a meccset még 1-0-nál), De Ceglie max akkor fog lefutni valakit, ha az a valaki nem tud sprintelni a mellette ügető rénszarvasüsző mozgását látva. Giaccherini Vidal posztján is legfeljebb gyorsnak tűnik, de hiába vértezte fel magát némi önbizalommal, még mindig nem látjuk benne, hogy az idei Juvéban helye lenne. A tavalyinak az egyik legjobbja lenne.
Del Pieróról már a beharangban is írtuk, hogy izé. Sajnos erre nemhogy rácáfolt, de kőkeményen ráerősített a Novara ellen: egyszerűen úgy nézett ki, mint egy bácsi, akit bevesznek focizni a kicsik, mert nincs ki a csapat. Rettenetesen fájdalmas látvány ez, igazából nem is értjük, miért van rá szükség. Mondjuk most már kilépni sem lenne könnyű belőle, mert hogyan? Szóval ha Pepe a világ legjobb rossz játékosa, akkor lehet, hogy Del Piero a világ legrosszabb jó játékosává vált.
Kicsit azért lehetne jóképűbb. Bezzeg Marchisio!
Quagliarellának viszont összejött a gól, méghozzá szerencsére nem is egy besodort szöglet, vagy megpattanó lövés formájában, hanem egy gyönyörű fejessel. A gólöröm megmutatta, milyen fontos volt neki, hogy szinte napra pontosan egy év után újra gólt szerzett a csapatban. Nekünk pedig azért volt fontos, mert Quagliarellára minden eddiginél nagyobb szükségünk lesz Udinében, és ha jól megy neki a játék Matrival, akár bent is ragadhat.
Conte egyébként folyamatosan variálja a csapat felállását is. A vasárnapi egy kicsit visszalépés volt a szezon elején látott 4-2-4-hez, de csak az elvi formációt tekintve, hiszen egyébként egy kifejezetten támadó, de hasonlóan old school szisztémára hajaz.
A két szélsőhátvéd felrohangálása azt jelentette, hogy a támadóharmadban is emberfölényt tudott kiharcolni a Juve, és ha kicsit kevésbé rozsdásak az utolsó passzok, vagy aktívabban lép fel Marchisio és a támadásokhoz a második hullámban felügető Pirlo, már korábban összejöhetett volna a gól. Ha Giaccherini helyére berakjuk Vidalt, a csapat szerkezetét és a játékosok tudását összevetve ideális felállást kapunk. Nem ez a legerősebb Juventus, de ebben a felállásban játszik a legjobban.
Közeledik a tél, de egyelőre csak annyit bökött ki Marotta, hogy nem vesz senkit az átigazolási szezonban. Egyelőre két brazil középhátvédről (Rodolfo, Dédé) és a római Grecóról hallotunk, de még bőven lenne ötletünk. Majd ha már nem lesz miről írnunk, elmondjuk azt is.
