Voltak idők a labdarúgás történetében, amikor a hazai kupa ranggal rendelkezett. Érték volt bejutni a döntőbe, megtiszteltetésnek számított pályára lépni a meccseken, a győzelem pedig már-már a bajnoki cím rangjával ért fel. Ez az időszak nagyjából már 20 éve lezárult, a mai szemmel nézve a kupasorozat nem több nyűgnél és felesleges mérkőzéseknél. Harminckét éve más világ uralkodott. Visszatekintés a kupasorozat végső állomására, ahol egy másodosztályú csapat volt a Juventus ellenfele - ma már első osztályú ez a csapat, és ezen a hétvégén újra ellenük játszik a Juve: az 1979-es Olasz Kupa döntőjét idézzük fel.

Voltak idők a labdarúgás történetében, amikor a hazai kupa ranggal rendelkezett. Érték volt bejutni a döntőbe, megtiszteltetésnek számított pályára lépni a meccseken, a győzelem pedig már-már a bajnoki cím rangjával ért fel. Ez az időszak nagyjából már 20 éve lezárult, a mai szemmel nézve a kupasorozat nem több nyűgnél és felesleges mérkőzéseknél. Harminckét éve más világ uralkodott. Visszatekintés a kupasorozat végső állomására, ahol egy másodosztályú csapat volt a Juventus ellenfele - ma már első osztályú ez a csapat, és ezen a hétvégén újra ellenük játszik a Juve: az 1979-es Olasz Kupa döntőjét idézzük fel.

A Trapattoni-féle Juventus számára csalódást jelentett, hogy az 1978-1979-es szezon végén csak a 3. helyen végeztek. Nem maradt más, csak a kupa, és ez sem volt kis dolog. Az ellenfél – némi meglepetésre – a Serie B-ben játszó Palermo lett, őket kellett legyőzni a KEK-indulásért. A döntőt semleges helyszínre jelölték ki, Nápolyban kellett lejátszani. A nápolyi közönség számára azonban nagyon nem volt érdektelen a végeredmény: a bajnokságban a Napoli a 6. helyen végzett, és csak akkor indulhatott az UEFA Kupában, ha a Juventus megnyeri a Coppa Italiát, és elindul a KEK-ben.

„Nagyon fontos lenne győznünk, bízom a srácokban: még sosem csalódtam bennük az ilyen pillanatokban” – mondta Boniperti, nagyvonalúan elfeledve mondjuk az Ajax elleni 1973-as BEK-döntőt.

A Juventus kedd délutánra tervezte a nápolyi érkezést, de nem számoltak a közlekedési sztrájkkal, így, amikor a milánói repülőtérre értek, zárva találták azt. Ezért innen még el kellett utazniuk Genoába, ahonnan végül repülőgépre szállva elértek Rómáig, majd innen újabb buszozással éjszaka végül befutottak Nápolyba. Palermóból pedig eközben valódi népvándorlás indult Nápoly felé: a Palermo-Messina sztrádán teljesen megbénult a forgalom a kikötőhöz igyekvő palermói autóktól.

A Juventus számára – a természetes téten túl - egyébként is fontos volt ez a mérkőzés, mert előző nap dőlt el véglegesen, hogy Romeo Benetti (aki az 50 csillag közé is bekerült) az AS Rómához igazol, így ez lett az ő búcsúja. Egy kis kitekintés: másnap (tehát a meccsnapon) jelentette be Gianni Rivera, hogy visszavonul, illetve ugyanekkor utasította el a Napoli szerződési ajánlatát egy bizonyos Paolo Rossi. Sűrű napok (ne felejtsék el, hogy hol olvasták először ezeket az információkat!).

Nápolyt esőfelhők borították, amikor 20 óra 30 perckor útjára indult a labda – érdekesség, hogy a Rai csak a második félidőt adta élőben. Most erre jöhetne egy olyan, idegesítően modoros mondat, hogy „hja, kérem szépen, akkoriban még nem volt annyi csatorna, mint manapság.” De nem fog jönni, mert rühelljük a modorosságot.

Barbaresco vezette a meccset, 28.276 néző előtt. Az összeállítások:

Palermo: Frison – Gregorio, Citterio, Brignani, Di Cicco, Silippo, Maritozzi, Borsellino, Chimenti, Magherini, Conte.

Juventus: Zoff – Gentile, Cabrini, Furino, Morini, Scirea, Causio, Tardelli, Virdis, Benetti, Bettega.

A döntő úgy kezdődött, ahogy kezdődnie kell - rögtön egy góllal: Citterio vette el Bettegától a labdát, indította Contét, átverekedte magát Gentilén, a kifutó Zoff mellett még el tudta pöckölni, a támadást kísérő Chimenti (Antonio Chimenti nagybátyja) pedig az üres kapuba lőtt (0-1). Egy perc harminc másodperc telt el. Nem nagy dráma. Idő, mint a tenger.

A nyíllal jelölt figura Chimenti. Másodperceken belül az üres kapuba lő

A Juventus természetesen próbált nyomást gyakorolni a Palermóra, de – a helyzetek ellenére – valami nem stimmelt Trapattoniéknál. A Palermo pedig azt tette, amit ilyenkor tenni kell: kontratámadásokat vezetett. Lüktetett a meccs, óriási pörgés volt. A szünetben  3 csere is történt: Chimenti helyére Osellame, Virdis és Morini helyett pedig Boninsegna és Brio érkezett. Alig egy perc telt el a második félidőből, amikor Frison a döntő addigi legnagyobb védését mutatta be Tardelli fejese után.

A 80. percben minden elveszni látszott a Juventus számára, mert Bettegát sérülés miatt hordágyon kellett levinni a pályáról. A támadó bordarepedést szenvedett. A Juve pedig 10 emberrel folytatta. Mégis sikerült egyenlíteni: Scirea adott be balról Boninsegna irányába, a lapos és erős passz mindenki mellett elsuhant, a hosszú oldalon érkezett Brio, aki az üres kapuba lőtt (1-1).

Jöhetett a hosszabbítás, ennek óriási lelki előnnyel vághatott neki a Juve, amely emberhátrányban is irányított. A Palermo játékosai már csak lézengtek a pályán. A 117. percben dőlt el a kupa sorsa, miután Cabrini beívelését Boninsegna középre fejelte, Causio pedig lefordulva a védőjéről nagy gól lőtt a jobb alsó sarokba. Kiizzadta a Juventus, de megérdemelte: történelme során hatodik alkalommal nyerte meg a Coppa Italiát.

Borda, aggodalom, késelés

Bettega sérülését már említettük, a 12. bordája sérült meg, azonnal a kórházba szállították, a vizsgálatok után azonban kiengedték, így visszatérhetett a csapattársaihoz a szállodába. A meccset a televízióban követő felesége annyira megrémült a férje állapotát látva, hogy azonnal hívta a kórházat, és végül sikerült is beszélniük. Ez sajnos nem elég érdekes sztori, többet nem is tudok kihozni belőle.

És most következzék valami egészen más: késelés! Késelni igazán menő dolog, de általában az utcán szoktak. Nos, ez a döntő kivétel volt, ugyanis a stadionban történt az eset: a Brio egyenlítő gólját ünneplő Esposito család három tagját – az apát, Francescót, a fiát, Giovannit, illetve a lányát, Immacolatát – támadta meg néhány Palermo-szurkoló. A fiú súlyos állapotban került kórházba.

Antonio Contéval mi lesz?

Trapattoni úgy állt az újságírók elé, hogy szinte alig volt hangja. Conténak elég volt egy szimpla bajnoki a Bologna ellen ahhoz, hogy tönkretegye a hangszálait, rossz belegondolni, hogy mit művelne egy kupadöntőben: „Óriásit küzdöttünk, nagyon megszenvedtünk ezért a győzelemért. Hogy miért féltünk a Palermótól, az már másfél perc után világos lehetett mindenkinek: amit viszont utána nyújtottunk, olyat még soha nem láttam a csapatomtól. 120 percen keresztül folyamatos nyomás alatt tartottuk a kapujukat. A Palermo nagyon jól megszervezte a védekezését, igaz, néha szerencséje is volt. Amikor egyenlítettünk, már éreztem, hogy győzni fogunk: az ellenfél ekkorra már elkészült az erejével.„

Trapattoni: "Fogcsikorgatva győztünk" - hirdeti a cím

A Palermo elnöke, Renzo Barbera nagyon sportszerű volt: „Gyakorlatilag az olasz válogatottól kaptunk ki. Büszke vagyok a játékosaimra, hősiesen küzdöttek, néha a szerencse is mellénk állt.” Veneranda, a Palermo edzője érdekes magyarázattal állt elő: „Utólag már sajnálom, hogy ilyen hamar lőttük a gólt, ugyanis innentől kezdve védekezésre voltunk kényszerülve. Mi pedig inkább támadni szoktunk. Várható volt, hogy így nem húzzuk majd ki. „

Így nyerte meg 1979-ben az Olasz Kupát a Juventus.