Végre itt az új idény, és vele itt az első múltidéző: ezúttal az 1993-1994-es szezonban lejátszott Juventus-Parma mérkőzésre tekintünk vissza. Autóbusz-támadás (mármint nem autóbusz támadott meg embereket, hanem emberek támadtak autóbuszra), tojászápor, egy klubtörténelmi mesterhármas, illetve egy sajnálatos dráma első - akkor még nem sejtett - jelei.
Végre itt az új idény, és vele itt az első múltidéző: ezúttal az 1993-1994-es szezonban lejátszott Juventus-Parma mérkőzésre tekintünk vissza. Autóbusz-támadás (mármint nem autóbusz támadott meg embereket, hanem emberek támadtak autóbuszra), tojászápor, egy klubtörténelmi mesterhármas, illetve egy sajnálatos dráma első - akkor még nem sejtett - jelei.
A Juventus-szurkolóknak elegük lett. Megunták az évek óta tartó kínszenvedést, amelyet az első Trapattoni-éra befejezése óta éltek. Mert bár voltak sikerek (UEFA-Kupa 1990-ben és 1993-ban, illetve Olasz Kupa 1990-ben), a bajnoki idények mindig csúfosan végződtek. 1994 tavaszán sem álltak másképp a dolgok, a Juventus a Milántól kilencpontos, a Sampdoriától egy pontos (kétpontos rendszer volt még ekkor) hátrányban a harmadik helyet foglalta el, de az igazi problémát az jelentette, hogy a csapat az UEFA Kupa negyeddöntőjéből kiesett, miután oda-vissza kikapott a Cagliaritól. A 28. fordulóban a Juvéval holtversenyben álló, 35 pontos Parma látogatott Torinóba, a meccs felvezetése pedig rettenetesen sikerült.
Jött egy busz...
A Juventus történelmének egyik legsötétebb napjaként vonul be 1994. március 19.: a Parma elleni meccs előestéjén a csapat épp összetartásra indult volna, amikor a játékosokat szállító buszt Torinóban megtámadta a Drughi ultracsoport néhány tagja. Tojás- és szitokzápor szállt a játékosok felé, a fő célpont Andrea Fortunato volt: a fiatal labdarúgó ebben az időszakban kiábrándító teljesítményt nyújtott, egyszerűen nem volt elfogadható megmozdulása. Már tudjuk, hogy mi lehetett ennek a hátterében, de mondjuk el az őt akkor kritizálók védelmében, hogy a támadóknak erről fogalmuk sem volt, hiszen még maga a játékos sem tudhatott róla.
Rendőrségi autó védi a Juventus buszát a Villar Perosába történő indulás előtt
A csapat végül délután megérkezett Villar Perosába, ahol tartott egy edzést, amelyen Gianni Agnelli is megjelent: "Fiúk, a Parma elleni nyerni kell, bármi áron!" - mondta nekik. Aztán az újságírók felé fordult: "Ez egy nagyon komoly krízishelyzet. Újra fel kell építeni a csapatot, fiatal játékosokkal." Még nem sejtette, de a Parma elleni meccsen valóban elkezdődött a jövő.
A csapatbusz megtámadásakor többek között dolgozni küldték a játékosokat, illetve kritizálták a vezetőséget, hogy miért küldték el Nápolyba Paolo Di Caniót. A legdurvább támadás Fortunatót érte, akit az egyik szurkoló meg akart verni. A játékos még aznap leült beszélni a menedzserével, hiszen távozni szeretett volna a klubtól. A másik főszereplő Möller volt, akit szintén nem kíméltek a tiltakozók. Ellenben tapsot kapott Di Livio, Conte és Ravanelli is, a tojással eltalált Torricellitől pedig elnézést kértek. A Juventus még aznap egy közleményben reagált az eseményekre: "A szurkolói tiltakozás természetesen elfogadható, de annak formája nem mellékes. Ami ma történt, az ebben a formában elfogadhatatlan. A klub keresi a normális párbeszéd lehetőségét, hogy elkerülje a maihoz hasonló eseményeket."
Csillag születik
Ilyen előzmények után 34.382 néző előtt, síri csöndben kezdődött el a Stadio delle Alpiban a mérkőzés. Az összeállítások:
Juventus: Peruzzi - Torricelli, Porrini, Kohler, A. Fortunato - Di Livio, D. Baggio, Conte, Möller - Del Piero, RAVANELLI.
Parma: Bucci - Benarrivo, Minotti, Apolloni, Di Chiara - Grün, Pin, Crippa - Brolin, Zola, Asprilla.
A Juventus régen látott jó teljesítményével valósággal szétszedte a Parmát: a sokat kritizált Fortunato és Möller a csapat legjobbjai közé tartozott. Őket is túlnőtte azonban a mesterhármast szerző, 19 esztendős Alessandro Del Piero.
A szurkolók nem kímélték a csapatot, a találkozó kezdő sípszó utáni csend nyomasztóan hatott. Umberto Agnelli így látta a helyzetet a meccs után: "Hiszem, hogy most, a győzelem után békét köt a csapat és a szurkolótábor. Szurkolók nélkül nem tudunk létezni. A legrosszabb a meccs elejei csend volt: teljesen szürreális hangulat alakult ki. Nem kellett volna dobálni tegnap a játékosokat, tudnak ők anélkül is jól focizni."
"Augusztusban még mindenki bajnok, a végére pedig csak a csalódás marad"
Andrea Fortunato remek volt, túltette magát a szombati sokkon: "Ami tegnap történt, arra nincsenek szavak. Két lehetőség maradt: a jövőben el kell kerülni ezeket a dolgokat, illetve, ha már megtörténnek, akkor a pályán kell válaszolni." Vittorio Chiusano klubelnök pedig érezte, hogy valami hatalmas dolog történt 1994. március 20-án: "Del Piero mesterhármasa óriási reményekkel kecsegtet a jövőre nézve..."
A meccs hősére 75 percet vártak az újságírók, miközben doppingvizsgálatra készülődött. Sokáig nem tudott mintát produkálni, ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy menjen ki 10 percig az újságírókhoz, utána hátha menni fog a dolog. "Tudtuk, hogy ilyen előzmények után nehéz délutánunk lesz. A szurkolóknak igazuk van, hiszen nem jönnek az eredmények, de nem szabad elfeledniük, hogy kulturált formában is lehet kritizálni."
A képaláírás igaz: Del Piero soha nem feledi el ezt a napot
Trapattoninak Del Pierón kívül elsősorban Torricelli és Porrini játéka tetszett. "Ellentétben a Cagliari elleni meccsel, most sikerült belőnünk a másodikat is. Végig koncentráltunk, bár ebben a légkörben nem volt könnyű" - mondta Porrini.
Az idény hátralévő részében a Juventus óriási hajrát produkált - bár valós esélye nem volt arra, hogy befogja a Milánt, a kilencpontos hátrányt háromra csökkentette, és a harmadik helyen végzett.
